Polgár Csaba: "Minden színház politikai színház"

Polgár Csabával, az Örkény Színház Hamletjével, több hazai és külföldi Shakespeare-előadás rendezőjével készített interjút a Magyar Narancs. Lapszemle.

A Magyar Narancs cikkéből: 

Arra a kérdésre, hogy Shakespeare-rendezéseivel politikai színházat csinál-e, Polgár Csaba így felelt: "Nem tudom, mi az a politikai színház. Vagyis, bár ez közhely, minden színház politikai színház, mivel arról szól, hogyan tudunk egymás mellett élni, és mert felveti a kérdést, hogy jó-e a rendszer, amiben élünk, és hogyan lehet elhelyezkedni ebben a rendszerben. Shakespeare minden darabjában erősen reagált korának történéseire, megjelentek bennük azok a politikai játszmák, kritizált döntések, társadalmi változások, amik őt érintették. Azért is élő még mindig, mert kiérezni a darabjaiból az életszagot: a közlésvágyat és az igényt arra, hogy foglalkozzunk magával az emberrel."

Polgár Csaba az Örkény Színház Hamlet-előadásáról is mesélt, melyben ő játssza a címszerepet. "Shakespeare sosem süllyed le a napi politika szintjére, hanem mindig érvényes emberi tragédiákról beszél, amelyekben minden félnek megvan a maga igazsága. Nyilván nálunk most erős hívószó, hogy a díszlet egy focistadion. Minden épülő birodalomra jellemző volt, hogy a vezető stadionokat akart felhúzni, hogy legyen hol közösen ordítani: akár kórussal, akár gladiátorokkal töltik fel, számomra ugyanolyan ijesztő. De az előadás, azt hiszem, nincs leszűkítve erre, bár a stadion mindenkiben erősen behív egy hangulatot, amitől aztán nehéz elszakadni, és minden szónak más lesz a jelentése" - mondta Polgár Csaba.

Az interjúban az is szóba került, hogy Polgár Csaba 2013-ban Münchenben rendezte meg Shakespeare Julius Caesarát. A színész-rendező elmesélte, hogy az előadásba vitte magával az általa is alapított társulat, a HOPPart színészeit, és kifejtette: szerinte manapság egy kis társulat nem nagyon tud máshogy túlélni, csak ha betársul különféle koprodukciókba. "Sosem fogom megérteni, hogy odafent miért nem veszi észre senki, hogy ezek a társulatok keresztbe-kasul utazzák a világot. Lehet, hogy tokaji aszúból és pálinkából többet adnak el kint, de nem értem, miért nem érdeke mindenkinek reprezentációra használni egy Bodó- vagy Schilling-előadást, és hirdetni, hogy ezeket magyarok rendezik. Ostobaság, hogy ők valaki ellen csinálnának színházat vagy megfordítva: nagyképűség valakinek azt gondolnia, hogy ellene szól egy előadás. Érthetetlen, hogy erre a szcénára senki nem repült rá; pénz nem sok van benne, de szellemi tőke bőven."

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.