Huszti Péter: "Az én nemzedékem tisztában van azzal, mi veszett el"

Az idei POSZT díszvendége Huszti Péter, aki a napokban ünnepli 70. születésnapját. A színész-rendezővel a Szabad Föld készített interjút. Lapszemle.

A Szabad Föld cikkéből:

Huszti Pétert elsőként arról kérdezték, mi a titka annak, hogy 70 éves korára is aktív maradt mind színészként, mind rendezőként, mind tanárként. "Az én művésznemzedékem valóban eléggé megkeseredett, és van is oka rá: tisztában van azzal, mi veszett el. Manapság nem készülnek nagy történelmi filmek, tévé- és rádiójátékok. A drámai színházak helyét egyre inkább a könnyed, látványos szórakoztatás veszi át, ott pedig nincs igazán szükség a »nagy öregek« tudására, tapasztalataira. A fajsúlyos mondanivalóval bíró, »nehéz« előadások visszaszorulnak a stúdió- és kamaraszínházakba, ezekre kevesebb néző kíváncsi. Ne ostorozzuk magunkat, világszerte ez a tendencia. Tanítottam New Yorkban, ott is ugyanezt láttam: 50-60 színházból csupán 4-5 vállalta fel a komoly drámákat. Nekem azért könnyebb megőrizni a harmóniát magamban, mert szenvedélyem lett a tanítás. A színművészetin igyekszem átadni, továbbadni a tanítványaimnak mindazt, amit a mai napig fontosnak érzek a szakmánkban" - fogalmazott a színész.

"Iszonyatos fájdalom látnom, amikor némely tanítványom az ismertségért és a megélhetésért »eladja« magát, megbecsült drámai színész helyett olcsó szappanoperabeli celebbé válik. Meggyőződésem, hogy ma is ugyanolyan tehetséges színészek szereznek diplomát, mint egykor, de az egyre kevesebb komoly játéklehetőség közepette nehéz megtalálni a méltó helyüket, pláne egy igazi »végvár« társulatnál. Sajnálom a nézőket is, akik nem is tudják, mit veszítenek" - tette hozzá később.

Az interjúban arról a 2002-ben történt esetről is kérdezték a színész-rendezőt, amikor kinevezték a Nemzeti Színház főigazgatói posztjára, ő azonban egy hét után lemondott. "Két cikluson át rektorként tevékenykedtem a Színművészetin, ezalatt sikerült összekovácsolnom a tanári kart, hidat vertem azok között is, akik nem szeretik egymást. Nem akartam színházigazgató lenni, de reméltem, hogy ezt a vezetői képességemet a Nemzetiben kamatoztathatom. Életem egyik legrosszabb döntésének tartom. És a legjobbnak, hogy egy hét múlva lemondtam (...) Hadd meséljem el a másik meghatározó élményemet, ami réges- rég Gorkij Éjjeli menedékhely című színműve közben esett meg velem. Pécsi Sándorral játszottam együtt, ő alakította a vándor Lukát, én pedig a tolvaj Vaszka Pepelt, aki jó útra akar térni, de segítség nélkül nem megy. A szerepem szerint odakúsztam az öreghez és a tanácsát kértem. Mai napig pontosan látom Pécsi Sándor arcát, hallom a hangját, ahogy válaszol: »Azt kérdezed tőlem, hogy van-e isten. Ha hiszel benne, van, ha nem hiszel, nincs. Amiben hiszel, az van.« Egy hét igazgatói létem alatt világosan kiderült, senki sem arra kíváncsi elsősorban, hogy milyen Nemzetit képzelek el. Sokkal inkább az érdekelt mindenkit, ki játsszon, rendezzen, és ki ne. Rettentő távol áll tőlem mindenfajta politizálás. Elvesztettem a hitemet, ezért leköszöntem." Huszti Péter hozzátette: a színpadon sem híve az aktuálpolitizálásnak. "Nem szeretem, amikor egy előadásból süt az aktuálpolitika. Az igazán nagy színdarabokban minden magvas gondolat fellelhető, a III. Richárdnál vagy a Csillag a máglyánnál okosabb és politikusabb drámát nehéz lenni írni. Bízzunk annyira a nézőben, hogy majd ő kihallja a sorok közül a mondanivalót!" - mondta Huszti Péter.

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.