A Csokonai Színház görög drámák köré szerveződő évadának legújabb bemutatójára május 8-án kerül sor: Nancy Huston Iokaszté királyné című darabjának címszerepében Ráckevei Anna látható.
Ajánló az előadás elé:
A darabot 2009-ben írta a kanadai származású francia regény- és drámaíró, Nancy Huston egy svájci rendezőnő felkérésére. Az ezt követő évben Genfben, tavaly pedig Montrealban is bemutatták. Az írónő kortárs megközelítésbe helyezi az oidipuszi alaptörténetet, a dráma főszereplője pedig ezúttal Iokaszté - az ő szemével látjuk az eseményeket. Az írónő így fogalmazott: „Végeredményben tartottam magam a szophoklészi történet cselekményéhez, csak a nézőponton változtattam".
Bár Oidipusz a drámairodalom meghatározó alakja, és nevét Freud is felhasználta elméletéhez, mégsem ismerjük eléggé Iokasztét, a nőt, aki megszülte Oidipuszt, később pedig húsz éven keresztül hitvese és gyermekeinek anyja volt. A nőt, aki megélhette az igaz szerelmet, mielőtt a valóság apró darabokra zúzta boldogságát. A történelem hallgatásra ítélte Iokasztét. Ez a dráma a morálon túl, az álarcokon és sorsszerűségen túl az egyén igazságát, a szabad akarat lehetőségét és lehetséges útjait nyitja meg és vibráló, éles észjárású, határozott nőként mutatja be a királynét, megteremtve számára az őt megillető helyet.
Kép az Iokaszté királyné olvasópróbájáról
Interjú a darab kapcsán Gemza Péter rendezővel:
Gemza Péter rendezővel, a Csokonai Színház művészeti vezetőjével Márton Imola dramaturg beszélgetett.
Gemza Péter: Néhány éve Nagy Józseffel Párizsban játszottunk egy darabot. A Villette könyvtárában kávéztam, és ott láttam, hogy megjelent Nancy Huston új kötete. Én és Melinda (Gemza Melinda, Gemza Péter felesége - a szerk.) gyakorlatilag minden művét olvastuk, ezért arra gondoltam, hogy ez a könyv nagyon jó ajándék lesz neki. Úton hazafelé el is olvastam a darabot. Már akkor nagyon izgalmas volt számomra, hogy az író női oldalról közelíti meg Oidipusz történetét. Eltelt két-három év, és amikor a 2013/2014-es görög évadról gondolkodtunk, Melindának eszébe jutott Nancy Huston darabja.
Amikor először olvastad a darabot, felmerült benned, hogy egyszer szívesen megrendeznéd?
Gemza Péter: Nem ez volt az első impulzus. Ez akkor merült fel először, amikor a Csokonai Színház görög évadát kezdtük tervezni. Akkor viszont egyértelműen azt éreztem, hogy ezt a darabot semmiképp sem adnám ki a kezemből.
Miért fontos ma görög mitológiából építkező darabokkal foglalkozni? Szerinted milyen irányba mutat a Novemberi éjt, az Antigonét és az Iokaszté királynét magában foglaló görög évad?
Gemza Péter: Az biztos, hogy egy kerek, egész képet nem tud adni. Ez a téma olyan hatalmas, hogy egy élet is kevés a megismerésére. Ezt a három darabot inkább keresztmetszetnek szántuk. Az Antigoné kapcsán az a kérdés a fontos, hogy mit mond egy klasszikus szöveg, ha modern módon próbálunk hozzányúlni. A Novemberi éj egy óriási vízió, amely szürreálisan és kortárs módon közelít a görög mitológiához. Az Iokaszté királyné pedig egy olyan darab, amely teljesen más kontextusba helyezi egy görög dráma problematikáját, friss szemmel néz rá. Több mint kétezer éven át úgy játszották az Oidipusz-történetet, hogy nem szenteltek elég figyelmet a mellette lévő, sokkal drámaibb női sorsnak. Nem akarom leegyszerűsíteni Oidipusz drámáját, de bizony van mit keresnünk a másik oldalon is.
A klasszikus görög tragédiákban olyan értékrendszer, olyan hitvilág jelenik meg, amely idegennek tűnhet a mai nézőnek. Mitől válik emberközelibbé Nancy Huston darabja?
Gemza Péter: Attól, hogy a darabban megjelenő problematikát más kontextusba helyezi, és más kérdéseket vet fel az oidipuszi történettel kapcsolatban. Ilyen például, hogy hogyan tudjuk elválasztani az isteni történéseket az emberi történésektől. Az akkori istenkép szerintem az extrém módon továbbvitt emberi folyamatoknak felel meg. Az is lényeges kérdés a darabban, hogy milyen morális viszonyok határozzák meg az emberek életét. Az Iokaszté királyné attól más, hogy emberi és női oldalról közelíti meg a problémát. Nem a feminizmus oldaláról, hanem a nő oldaláról. Emiatt annyira izgalmas. Ez egy rendkívül realisztikus történet, amelyben emberi sorsokról van szó.
És nem megfoghatatlan hősökről.
Gemza Péter: Itt a hős egy nő, aki mindent felvállal a gyerekéért, a szerelméért. Nagyon fontos, hogy ebben a darabban egy olyan nőről van szó, akit tizennégy évesen hozzáadnak egy pedofil, steril, hatalommániás férfihoz, Laioszhoz. Hosszú évek után gyermekük születik. A férfi pedig egy jóslat miatt rákényszeríti az anyát, hogy kitegye a gyermekét a mezőre. Elképzelhetetlen gyötrelem.
Ráadásul Iokaszténak anyaként arról kell döntenie, hogy saját szeme láttára ölje-e meg a gyereket Laiosz, vagy pedig odaadja-e a kisfiút egy pásztornak, hogy kitegye a mezőre.
Gemza Péter: Borzasztó Oidipusz tragédiája, de nem árt az anya szemszögéből is végiggondolni a történetet.
Sőt, az Iokaszté királynéban Oidipusz története enyhébb a klasszikus verzióhoz viszonyítva, hiszen itt nem a saját apját öli meg.
Gemza Péter: Igen, Nancy Huston feldolgozásában Laiosz steril marad, és kiderül, hogy Oidipusz nem is az ő fia. Ebben a darabban sok olyan kérdés felvetődik, ami általában nem szokott megjelenni egy klasszikus görög drámában. Például hogy miért vártak húsz évet az istenek, hogy megbüntessék Oidipuszt? Felmerül a jóslatok értékelésének, megítélésének a problémája is. Nem a jóslatok megkérdőjelezése a lényeges, hanem az, hogy hogyan értelmezzük azokat.
Hogy tanácsként vagy pedig végzetként tekintesz-e egy jóslatra.
Gemza Péter: Ha végzetként fogod fel, akkor a felelősséget, a döntést elhárítod magadtól. Ha viszont tanácsként, egy lehetséges útnak az előrevetítéseként és a te döntéseid eredményeként fogod fel, akkor lehet, hogy egy teljesen más pályát fogsz bejárni, mint amit a jóslat előrejelzett.
Az a fajta gondolkodásmód, amely megjelenik az Iokaszté királynéban, sokkal közelebb áll a keresztény mentalitáshoz, mint az ókori görög drámáké. Itt nem az istenek és jóslataik, hanem az ember maga dönt arról, hogy milyen utat választ.
Gemza Péter: A keresztény gondolkodásmód egyik központi fogalma a szabad akarat. Itt pont erről a kérdésről van szó: mi a determináció és mi a szabad akarat?
Nancy Huston darabjában Oidipusz és Iokaszté gondolkodásmódja mellett egy harmadik réteg is megjelenik – a Karvezetőé. Ő mit képvisel?
Gemza Péter: A Karvezető által a darab párhuzamot von a delphoi jósda és a bécsi pszichoanalitikus iskola között. Vannak bizonyos belső folyamatok, amiket nem tudunk feldolgozni. Volt egy időszak, amikor az emberek jósdába jártak azért, hogy valamilyen magyarázatot kapjanak a problémáikra. A pszichoanalízisben is ez történik. De mivel bizonyos folyamatok nem magyarázhatók meg, ezért a problémák értelmezésén múlik minden. Az Iokaszté királynéban a Karvezető felteszi a kérdést, hogy mit értünk meg a jóslatokból. Hogy hol van a józan ész, amikor a jósda szavait fel kell dolgozni, és hogy mi a módja annak, hogy azokat feldolgozzuk. A Karvezető a józan paraszti észt képviseli. Az eredeti szerepét játssza, ami az antik drámában volt. Felveti a kérdést, hogy hová jutottunk a Szophoklész által több mint kétezer évvel ezelőtt felvázolt történetben.
Először úgy tűnik, mintha a Karvezető az isteneket próbálná felelősségre vonni. De igazából Iokaszté teszi ezt. Ő mondja azt, hogy alapvetően a saját bőrén érzi, a saját életében tapasztalja azt, hogy nem igaz, amit az istenek mondanak. A Karvezető azt mondja, hogy nem az istenek, nem a jósda, nem a Püthia vagy az analitikus mond valótlant, hanem az emberek értelmezik rosszul a jóslatokat.
Az interjút készítette: Márton Imola
U.sz.: Színház.hu
Forrás: Csokonai Színház
Nancy Huston:
Iokaszté királyné
Iokaszté: Ráckevei Anna
Eudoxia: Varga Klári
Oidipusz: Gál Tamás m. v.
Antigoné: Szalma Noémi
Iszméné: Sárközi-Nagy Ilona m. v.
Eteoklész: Papp István m. v.
Polüneikész: Kiss Gergely Máté
Karvezető: Schlanger András m. v.
Zeneszerző: Mezei Szilárd
Díszlet: Gemza Péter és Orbázi Zoltán
Jelmeztervező: Földi Kinga
Fordította: Gemza Melinda
Dramaturg: Márton Imola
Súgó: Lezó Ádám
Rendezőasszisztens: Léka Dóra
Ügyelő: Karl József
Rendező: Gemza Péter
Bemutató: 2014. május 08. 19:00
További előadások: május 12., 19., 20. 19:00
Az előadást csak felnőtt nézőknek ajánlják!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.