Május 6-án mutatták be a Budaörsi Latinovits Színházban Szép Ernő Fiú, leány című komédiáját. Az előadás rendezőjével, Laboda Kornéllal készült interjú a premier előtt.
Laboda Kornél (fotó: thalia.hu)
A még saját társulat nélkül működő Budaörsi Latinovits Színház egy formálódó műhely. Hogyan szólt a felkérése?
Frigyesi András igazgató és Berzsenyi Bellaagh Ádám művészeti vezető azzal keresett meg, hogy olyan előadást szeretnének, ami egyszerre klasszikus, tehát nem egy avantgárd, formabontó, hanem egy történetet végigmesélő produkció, ami azért fiatalos és kortárs... Nekem egyből Szép Ernő jutott eszembe, az ő abszolút érzelmes történetei, amelyek nem nélkülözik a humort sem, hiszen régóta szerettem volna színre vinni a Fiú, leányt. Először negyedéves főiskolásként olvastam, de végül nem lett belőle vizsgarendezés. Most pedig kiderült, hogy a dramaturgunknak, Faragó Zsuzsának is szeretett darabja, régóta ajánlgatja rendezőknek – tehát egy húron pendültünk.
A Fiú, leány egy jellegzetes Szép Ernő mű?
Fura mód, egyáltalán nem. Általában, amikor az ember Szép Ernő nevét hallja, az a fajta finom költészet jut az eszébe, ami az ő nyelvezetét jellemzi. Ebben a darabban is vannak "szépernőizmusok", de a Fiú, leány a modernebb művei közül való, és egy elég rendhagyó szerelmi történetet mesél el. A történet egy szerelmi háromszög köré épül, bár a darab inkább egy párra fókuszál, akik a történet legelején abban találnak egymásra, hogy nem akarnak egymásra találni. Két modern hősről van szó, akik azt mondják: „Nem akarok házasodni, egyáltalán nem akarok kapcsolatot az életembe, én az életnek és az emberi viszonyoknak csak egy bizonyos szeletét kérem, nem akarok felelősséget vállalni a másikért, csak szabadon szeretnék létezni". Ez a két ember köt egy szerződést, melynek értelmében úgy tesznek, mintha egy pár lennének, de valójában nem lehet köztük semmi, nem szerethetnek egymásba.
Fiú, leány (fotó: Borovi Dániel)
Önt miért ragadta meg a darab?
A darabban megjelenik az a nagyon erőteljes vágy, hogy az ember szeretne fölülemelkedni az ösztönein, a természeten, és szeretné eldönteni, hogyan is akar élni, de ez végül nem sikerül, főhőseink belebuknak abba, hogy irányítani szeretnék az irányíthatatlant. Nekem tetszik az a filozófia, miszerint a természetet nem lehet valójában legyőzni, leigázni.
Én alapvetően úgy dolgozom, hogy szabadságot adok a színészeknek, tehát nem vagyok egy rögtön diktáló típus. Inkább azt szeretem, ha -ahogy mondani szokás- az agyunkat kölcsönadjuk egymásnak, ha közösen találunk megoldásokat. Ez különösen fontos egy ilyen sztorinál, ami elsősorban az érzelmekről és a kapcsolatokról szól, ez esetben elengedhetetlen, hogy egymás között beszéljünk a saját életünkről is. Így is tettünk és a próbák során kiderült, a darab mindannyiunk személyes élményeire rímel.
A darab reflektál a háború előtti életérzésre. Hogy jelenik meg a bizonytalanságérzet ebben a kortárs feldolgozásban?
A Fiú, leány feltehetően '36-37 körül íródott, amikor az emberek még nem nagyon sejtették, mi fog bekövetkezni mondjuk két év múlva. Kiábrándultság érezhető a szereplőkön, de a társadalmi szorongás nem érhető tetten a darabban. Egyáltalán, a társadalommal nem igazán foglalkozik.
Eredetileg egy jazzklubban játszódik az első felvonás, ennek megkerestük a mai megfelelőjét, nálunk ez egy romkocsma. Egyébként nem sok mindenen kellett változtatni. Se a történeten, se a szövegen nem nagyon kellett csavarnunk. Inkább azon dolgoztunk Faragó Zsuzsával, hogy bizonyos sorsokat gazdagabban ábrázoljunk. Szép Ernő igen nagyvonalúan megírt olyan figurákat, akiket egy ponton elhagy, és mi szerettük volna, hogy ők ne csak statiszták legyenek, hogy belelássunk az ő életükbe is.
Fotó: Borovi Dániel
Lisztopád Krisztina díszlet- és a jelmeztervezővel főiskolás koruk óta dolgoznak együtt, ez egyfajta közös vizuális nyelvet jelent?
Igen, nem kellett agyonmagyaráznom neki, hogy mit értek romkocsma alatt. Ezen kívül azt kértem tőle, hogy bontsuk meg a teret, kicsit bolondítsuk meg és hozzuk közelebb a nézőkhöz a játszókat. Ha összeszámolom, azt mondhatom, hogy a díszlet öt szintes, ezért nagyon jó játéklehetőségeket ad. Szerintem érdekes látványvilága lesz az előadásnak.
A ruhák is a mát idézik?
Igen, hiszen a szereplőink abszolút mai emberek. A három főszereplő egy titkárnő, egy vegyész és egy kicsit idősebb cégvezető. Nem volt nehéz ráismerni, kik lehetnének ők a saját környezetünkből, ismerősek ezek a figurák.
A lírai Szép Ernőt ne is keressük?
Az egykori köznyelven szólalnak meg a szereplők, de ez valóban nem a "ligetes" vagy "vidékes" Szép Ernő. Egy belvárosi, kortárs közegben járunk, ahol egy hűvös racionalizmussal megírt történet játszódik, amelynek mélyén persze ott lapul az érzelmesség. Mi a darabba még dalokat is beleszőttünk, Szép Ernő megzenésített versei négyszer szólalnak meg, élő zenével. A zenekar végig a színpadon van, ők szolgáltatják a hangulatfestő muzsikát is. Márkos Albert zeneszerzőnk sokféle stílust ötvözött, így a zenében a jazz-es hangzás ugyanúgy felfedezhető lesz, mint a népzenei, keleties, illetve szerb dallamok.
A Fiú, leány c. előadás az évadban utoljára május 28-án látható.
Forrás: Budaörsi Latinovits Színház
Usz.: Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.