A Next Generation programban részt vevő művészeti szakos hallgatók írnak blogot a kaposvári Biennáléról.
A fesztiválozás velejárója, hogy az ember a művészet és az élet habzsolása közben akaratlanul is elhagy néhány olyan pillanatot, ami később emlékké válhatna. Beszélget, előadásról előadásra jár, libabőrözik és nevet, később mégsem azok a pillanatok maradnak meg a fejében, amelyek akkor a legjobbaknak tűntek. De a felejtéstől félve fesztiválozni ugyanannyira értelmetlen lenne, mint sétálás közben arra várni, mikor esik a fejünkre egy tégla. Ha valakinek fontos, hogy a megélt élményekből emlék is legyen, az könnyen segíthet magán napló- vagy blogírással.
Dödölle
Kedden a reggeli kakaó után a Dödöllével kezdtem. A Vaskakas Bábszínház előadása egy ismerős-ismeretlen világba vitte nullától hároméves közönségét. A színes, letisztult és kedves előadásban a geometrikus szivacsok pillanatról pillanatra változnak át csigává, kalappá, gyümölccsé, hangszerré, miközben a mondókák és gyerekdalok miniszituációkon keresztül bomlanak ki. Az alkotók (rendező: Kocsis Rozi) a gyerekek közös tudására alapoznak – a labda gurul, a létra magas, az alma piros, a has korog; és közben észrevétlenül új dolgokat tanítanak – komolyan veszik a közönségüket.
Ezután a Rév Színházi és Nevelési Társulat Zakkant című előadása következett. A középiskolásoknak készült Rosencrantz és Guildenstern halott-adaptáció kevés kellékkel és sok ötlettel járja körül a kiszolgáltatottság kérdését. A társulat úgy foglalkozik létkérdésekkel, hogy közben önmagáról beszél – Hamlet, Claudius és a többiek mind színészek, akik jobb híján játszanak. És közben véletlenül benyit Godot is, aki éppen mobiltelefonon tárgyal valakivel, majd felismerve, hogy rossz helyen jár, gyorsan távozik.
Állampolgári ismeretek
A szerelmeseket, a szerelemre vágyókat és az átmenetileg kiábrándultakat Kapós Böske várta a Fő utcán. Fabók Mancsi vásári bábjátéka rengeteg humorral beszél a szerelemről és a szexualitásról. Fabók Mancsi minden pillanatban hitelesen szólal meg, az pedig szinte zseniális, ahogyan az éppen elvonuló fáklyásmenetet a múló idő metaforájává változtatja.
A napot (már ami a színházat illeti) az Állampolgári ismeretek zárta. A kamaszkori identitáskereséssel foglalkozó tantermi előadáson (rendező: Tengely Gábor) a teltnél is teltebb ház volt. És még nagyon sokszor ennyi fiatalhoz kéne, hogy eljusson a produkció. Mert nem didaktikus probléma-körüljárás történik – valódi embereket látunk a színpadon, akik mindegyikével azonosulni tudunk. Van miről beszélni, lesz mire emlékezni.
Varsányi Péter
Színház- és Filmművészeti Egyetem, bábrendező II. évfolyam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.