A Next Generation programban részt vevő művészeti szakos hallgatók írtak blogot a kaposvári Biennáléról.
A fesztiválon nem csak az előadások szimpla befogadása nyújt élményt, engem, aki először lát egy kosárban ennyi ifjúsági és gyerekelőadást, a gyereknézők reakciói különösen lenyűgöznek. Az intenzív jelenlét mindenhol feltűnő, gyors és határozott válaszok a látottakra, a bátor királyfi, különösen, ha még humorérzéke is van, megérdemli a biztatást, de ugyanígy nyeri el a bizalmat a szégyenlős lámpa, Spot a bolognai előadásban.
Horda2 (fotó: Dusa Gábor)
A Semmi szakmai beszélgetésén mondja el az egyik néző: mivel olyan helyen ült, ahonnan ráláthatott a fiatal közönségre, pontosan követni tudta a kiváltott hatást. Gyakran ott nevettek, ahol a felnőttek hallgattak, abban, amit mi tragédiaként éltünk meg, ők láttak izgalmat, humort. És fordítva.
A Horda2 végén, a Káva, a Nemzeti Táncszínház és a Közép-Európa Táncszínház közös produkciója utolsó jelenetében, ahol a fiatalok reflektálnak a megéltekre, a közös tánc, a közös alkotás közben átélt élményekre, egy lány meglepő figyelemmel érvel a részben közösen létrehozott Horda című előadás mellett a „New York" helyett.
Minket említ meg, akik csak kívülről figyeltük az eseményeket, az ellenséges, kommerszpárti és reformellenes táncszínház-igazgató elleni vitában: azáltal, hogy láttuk, rájuk milyen felszabadító hatással van az együttes mozgás, mi is átélhettük ezt a szabadságot. Ez a foglalkozás egyik célja is: közelebb hozni a fiatalokhoz a tánc műfaját, s a mozgáson keresztül fejleszteni a kifejezés képességét. Ez a csapat pedig a foglalkozás végén helyet ad a körben az igazgatónak is.
Varga Zsófi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.