A nemrég Kaszás Attila-díjra jelölt Pogány Juditot kérdezte a Magyar Nemzet.
Pogány Judit május elején vehette át a VII. Kaposvári Assitej Gyerek- és Ifjúsági Színházi Biennálé Üveghegy életműdíját. Ezzel kapcsolatban elmondta, megtiszteltetés számára a kitüntetés. "A régi kaposvári színházi mentalitás meghatározta a gyerekekhez való viszonyomat. Amikor Zsámbéki Gábor Kaposvárra került, szembesült azzal, hogy mennyire nem érti a közönség a 'jó színházat'. Csak régi ízléssel játszott zenés vígjátékokat, operetteket néztek szívesen. Zsámbéki ezért 1970-ben programot hirdetett: ha színházértő közönséget szeretnénk nevelni, akkor a legkisebbeknél kell elkezdeni. Olyan gyerekelőadásokat kell létrehoznunk, amelyek elvarázsolják a nézőket, fogságba ejtik őket, hogy soha többet ne akarjanak és ne is tudjanak színház nélkül élni. Sohasem 'maradék rendezők', gyenge vagy középszerű, kevéssé foglalkoztatott színészek vettek részt ezekben az előadásokban. A minőség volt a hívószó. Ennek a gondolatiságnak az első bemutatója az Ascher Tamás által rendezett Pinokkió lett Pauer Gyula látványvilágával, amelynek címszerepét én játszhattam. Az előadásra tizenöt évig nem volt bontási engedély, negyvenhat éves elmúltam, amikor utoljára eljátszhattam ezt az esendő fabábut" - mesélte Pogány Judit.
A kérdésre, mennyire más hozzáállást követel meg a színésztől egy gyerekelőadás, Pogány Judit így felelt: "Nem teszek különbséget a szerepeim között. A szerep és a rendező személye dönti el, hogy mekkora lelkesedéssel, kíváncsisággal állok egy-egy próbafolyamathoz. Persze egy gyerekelőadásnál harsányabb színekkel dolgozik a színész. A közlési szándék már az első mondatnál célt kell hogy érjen. Minden kimondott szónak magában kell hordoznia a jelentését, hangulatát, de a gyerekelőadásokban is kötelező ugyanolyan igazul, őszintén játszani, mint egy felnőtteknek szóló darabban."
Fotó: Végh László, mno.hu
"Amikor eljöttem Kaposvárról, úgy éreztem, szép lassan ki fogok kopni a pályáról, hiszen minél idősebb egy női színész, annál kevesebb szerep való neki. De a véletlenek másképp rendezték az életemet. Elmondhatatlanul hálás vagyok Mácsai Pálnak, aki leszerződtetett az Örkény Színházba. Idén már hetvenéves leszek, de még most is lázasan tudok rajongani azért a szellemi műhelymunkáért, amely ebben a társulatban folyik. Ugyanazt a szerelmet érzem a színház iránt, mint fiatalon. Nagyon nagy ajándék az élettől, hogy nem kellett megkeserednem" - fogalamzott a színésznő.
A Kaszás Attila-díjról elmondta, váratlanul érte a jelölés, mert mindig azt hitte, hogy erre az elismerésre csak fiatalokat lehet választani. "Furcsa ellentmondás, hogy a társulat talán a koromat is szerette volna ezen módon megbecsülni. Nagyon fontos, hogy a szakma saját magából képes választani. Az egymás iránti kíváncsiság, az egymás megbecsülésének kivételes pillanatai ezek" - tette hozzá Pogány Judit.
Kaszás Attiláról a színésznő elmesélte: a nyolcvanas években Egerben együtt játszottak a Liliomfiban és a Tisztújításban, később Tolmár Tamás Zuhanás közben című filmjében dolgozhattak együtt. "Nem véletlen, hogy a díj megalapítói azt akarták, a szakma értékeit képviselje a róla elnevezett elismerés. Attila önzetlen, tiszta szívű ember volt, jó kolléga, nagyszerű színész. Oszlopa volt annak a társulatnak, ahova épp tartozott" - mondta Pogány Judit.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.