Székely Gábor rendező 70 éves

Székely Gábor Kossuth-díjas rendező május 26-án tölti be hetvenedik életévét.

Székely Gábor pályájáról:

 

Jászberényben született. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán Major Tamás tanítványaként végzett, évfolyamtársa volt Zsámbéki Gábor. Vizsgarendezése alapján szerződtette 1968-ban Berényi Gábor a Szolnoki SzigligetiSzínházhoz, ahol 1971-ig rendező, majd 1971-78-ban főrendező és 1972-1978 között a színház igazgatója volt. Ő és a Kaposvárra került Zsámbéki is szinte azonos időben rendezték meg Csehov Sirályát, mindketten ezzel hirdették meg színházi programjukat, a kemény, illúziótlan előadások új korszak kezdetét jelentették, megújították a magyar színházi életet és nyelvezetet.


Székely újjászervezte a társulatot, rendezni hívta Gazdag Gyulát, Valló Pétert, Paál Istvánt. Színházában Örkény István darabjai kiemelt szerepet kaptak, s a Tóték után Székely inspirációjára készült el a Macskajáték színpadi változata is, valamint Shakespeare Athéni Timonja, amelynek a rendező aktuális tartalmat is adott.
Többször hívták Budapestre, Várkonyi Zoltán a Vígszínházba csábította, de nemet mondott. 1978-ban aztán a kulturális vezetés jóváhagyásával őt főrendezőként, Zsámbékit vezető rendezőként kérték fel a Nemzeti Színház megreformálására, s elvállalták a feladatot. A két sikeres vidéki színháznál már bizonyított néhány színésztársukkal együtt próbálták meghonosítani színházújítói tapasztalataikat, de a "modernkedést" kifogásoló színésznagyságokkal és egy idő után a politika alakítóival is szembekerültek. Állandósultak a konfliktusok, elkezdődött egyfajta visszarendeződés is, Kornis Mihály Halleluja című darabjának bemutatásával pedig elfogyott a politika türelme.

 

szekely

 

A kulturális vezetés végül 1982-ben "a pozitív szocialista társadalmi célok védelme" érdekében menesztésük mellett döntött. A botránytól tartva arra lehetőséget biztosítottak nekik, hogy önálló társulatot alakítsanak a budapesti Katona József Színházban, amely korábban a Nemzeti kamaraszínháza volt. Székely Gábor igazgatói, Zsámbéki Gábor művészeti vezetői megbízást kapott, s a Nemzeti társulatának 32 tagja követte őket. A Katonában igazi társulatot teremtettek, modern, színvonalas, izgalmas alkotóműhelyt hoztak létre.


Székely Gábor 1989-ben távozott a színház éléről, az okokról soha nem beszélt nyilvánosan - talán úgy érezte, hogy a régi lendület és harmónia kissé már megtört. Néhány évig tanított, újabb színházépítési feladatot 1994-ben kapott, amikor az Új Színházat vezethette. Innen négy év múlva mennie kellett: pályázott ugyan a folytatásért, ám a szakmai zsűri javaslata ellenére a fővárosi vezetés leváltotta azzal az indoklással, hogy a színház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Székely azóta nem rendez, csak tanít, interjúkat nem ad, a közélettől visszavonult. A maximalista művész a szakma jövőjét illetően nem derűlátó, egzisztenciális csődtől tart, mert az egyetemen frissen végzett növendékek nem tudnak hova szerződni.

 

 

Székely Gábor 1973-tól volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegéde, Major Tamás mellett, majd a főiskola adjunktusa, docense, 1991-től egyetemi tanára, 2001-től rektora, a tisztségről 2006-ban lemondott. Első rendezői osztályát 1990-ben indította, tanítványai közül számosan a magyar színházi élet meghatározó művészei. Emlékezetes, sőt nemzetközi hírű rendezései közé tartozik Büchner: Woyczek, Danton halála, Csehov: Sirály, Három nővér, Mrozek: Emigránsok, Füst Milán: Boldogtalanok, Catullus, Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála, Örkény: Tóték, Macskajáték. Többször rendezett külföldön is, többek között Prágában, Újvidéken, Helsinkiben valamint Stuttgartban.


Művészi tevékenysége elismeréséül 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban érdemes művész, 1986-ban kiváló művész címet kapott, 1988-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, 1998-ban elnyerte a színikritikusok díját, 2001-ben a Soros-alapítvány alkotói díját.

 

Forrás: Színház.hu, MTI, Oszmi