"Nincs kegyelmi állapot" - Megtekinthető a Katona kultúrpolitikai vitaestje

Ascher Tamás, Oberfrank Pál, Schilling Árpád és Vidnyánszky Attila mintegy kétórás vitája alább megtekinthető.

Nagy érdeklődés mellett zajlott a budapesti Katona József Színház KP című vitasorozatának hétfői estje, amelyen a művészet és a politika viszonyáról, a szakma megosztottságáról beszélgetett Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője, Oberfrank Pál, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Schilling Árpád rendező, a Krétakör alapítója és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. A szóváltásokkal teli estéről több orgánum tudósított és videófelvétel is készült.

Megtekinthető a vitaest:

1. rész:

2. rész:

Az estről több beszámoló született:

A Heti Válasz beszámolójából:

(...) A KP4 – Kultúrpolitika Veiszer Alindával címmel indított vitasorozatban hétfőn a politizáló színház tematikáját, jelentését, szerepét, hatásait járták volna körül a résztvevők: Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője; Oberfrank Pál, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója; Schilling Árpád rendező, a Krétakör alapítója és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója – ám egy szűk óra után erősen elkanyarodtak a témától és kultúrpolitikáról kezdtek beszélni saját fájdalmaik felsorolásával.

A vitaest elején Tasnádi István író azon mondatára kellett reagálni, amely szerint „amelyik országban nyugalom van, jól működnek a dolgok, ott semmi létjogosultsága nincs a politikai színháznak". (...)

A Nol.hu beszámolójából:

"Bár a beszélgetés elején a politikai színház mibenlétét kutatták, elkerülhetetlen volt, hogy a napi események előtörjenek. Abban nagyjából mindannyian egyetértettek, hogy minden színház politizál, amely kutatja a társadalmi és emberi viszonyok működését. (...)

Mindenki a maga régebbi vagy újabb sérelmeit fújta, anélkül, hogy a holtpontról elbillentek volna. Vidnyánszky nemcsak Schilling gőgjét említette, de azzal is vádolta, hogy meg kell felelnie azoknak a külföldi szervezeteknek, akik azért finanszírozzák a színházát, hogy pártot alapítson, és folyamatosan provokáljon. Ascher, aki ezt visszautasította, viszont azokról a politikusokról beszélt, akik büszkék arra, hogy Vidnyánszky barátai.

Az nem derült ki, minek kéne ahhoz történnie, hogy a „mi" és a „ti" oldalakra hullott színházi szakma valóban közeledjen egymáshoz. Vidnyánszky szerint lehetne a mély sebeket érintő pontokat körüljárni vagy a félreértéseket tisztázni, esetleg túllépni ezeken, és az aktuális kérdéseket megvitatni".

Az Index beszámolójából:

(...) Oberfrank Pál elmondta, hogy ő is elindított egy beszélgetéssorozatot, többek között Marton Lászlóval, a Vígszínház korábbi igazgatójával. Szerinte a mostani kegyelmi állapot alkalmas arra, hogy felmérjék a szakma problémáit, a listán az elsők között szerepel a Schilling által többször említett független színházak finanszírozásának rendezése. „A kegyelmi állapot ott kezdődik, hogy bizonyos minimumokban meg lehet állapodni. A Művészeti Akadémia említését nem kísérte volna gunyoros mormogás itt, ha tavaly amikor Alföldit és színházát lebuzizta Kerényi, megszólalt volna" – reagált Ascher, mire a közönség tapsolni kezdett.„A kegyelmi állapot ott következik el, hogy amikor Kerényi Imre lebuzilobbizza a Színművészeti Egyetemet, akkor nem azt mondjuk, hogy ez nem szép stílus, hanem kikérjük magunknak. Egy állami kultúrpolitikus, egy miniszterelnöki megbízott nem beszélhet így. Amíg ez nincs kimondva, amíg az MMA sunyít, lapít, nem szól semmit, egy jobboldali újság nem írt róla, holott Kerényi nemcsak buzizott, hanem uszított, azt a látszatot keltve, hogy a színművészeti oktatási főhatalom olyan emberek kezében van, akik szembemennek a keresztény Európával. Micsoda aljas hazugság, micsoda rágalom" – folytatta, hozzátéve, hogy sem az MMA, sem a Teátrumi Társaság (ennek Vidnyánszky a vezetője, Oberfrank pedig tagja) nem emelte fel a szavát.

„Nem mi vagyunk itt többségben Pali, legközelebb a Nemzetibe szervezzük a vitát" – viccelődött Vidnyánszky, hozzátéve, hogy nagy dolog lenne, ha elindulna egy új világ, ahol egymás fájdalmát, sérelmeit kölcsönösen tiszteletben tartanák, ő ugyanis úgy érzi, hogy az ő fájdalma kevésbé számít. „Több évtizedes fájdalmak vannak, ezért van az, hogy a reakciók nem elég tiszták, nem elég egyértelműek." Ascher szerint a király szíve a trónon tele van fájdalommal, meg annak is fáj a szíve, akit deresre húznak, de a kettő valahogy mégsem egyforma. (...)

A Népszava beszámolójából:

(...) Vidnyánszky azt nehezményezte, hogy a szocialista kormány idején az Előadó-művészeti törvény létrejöttekor nem vonták be őket a törvényalkotásba, Schilling pedig arról beszélt, hogy a törvény átalakításánál hagyták ki a függetleneket. Ascher Tamás pedig azzal érvelt, hogy Vidnyánszky Attila - akár tudtán kívül - hatalmi centrumként működik.

A Nemzeti Színház igazgatója ezt cáfolta, mondván ő soha nem adott utasítást senkinek. A törvény átalakításánál pedig semmi mást nem szerettek volna, minthogy "levédeni a jelenlegi struktúrát". Utalt arra, hogy meg akarták óvni a társulatos működést, illetve a vidéki színházakat. (...)

A 444.hu beszámolójából:

Négy széken négy férfi morcog. Schilling sértetten rágja a száját. Vidnyánszky gőgösen felhúzott szemöldökkel a cipőjét nézi.  Ascher sztoikus nyugalommal vakarja a szakállát.  Oberfrank Pál olyan földöntúli mosollyal hajtja saját vállára fejét, mintha most csusszant volna ki a macskafogó fenekéből. A színpad közepén Kerényi Imre láthatatlan buzicsontja várja, hogy ráharapjanak a színházi férfiak. (...)

 Forrás: Színház.hu, Népszava, Index, Nol.hu, Heti Válasz