Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem márciusban leköszönt rektora a Nol.hu-nak elmondta: úgy véli, ellenfeleinek egyértelmű célja a nagy múltú és tekintélyű, 150 éves iskola lerombolása. Reményét fejezte ki, hogy a fenntartó minisztérium továbbra is intelligensen figyelmen kívül hagyja a vádaskodásokat. Lapszemle.
"2009-től 2014-ig az állami támogatásunk felét elvették, 900 millióból 450 maradt, ezért – ami nem volt jellemző az intézményre – kifizetetlen számláink gyűltek. Mikor a képzőművészeti egyetemen már sztrájkot és sajtókonferenciát hirdettek, összehívta a művészeti egyetemek vezetőit Balog Zoltán miniszter. Megígérte, ha beadunk egy struktúrafejlesztésről szóló programot, akkor utólagos forráskiegészítést szavaznak meg nekünk. Három nap alatt lázas munkával megcsináltuk a tervet, majd vártunk a pénzre 11 hónapot. A pénz karácsony előtt érkezett meg, 100 millió helyett 80 millió, mert 20 milliót rögtön zároltak belőle. Csúnyán megvárattak bennünket, de így is jól jött – e nélkül nem tudtuk volna elkezdeni a második félévet. (...) Folyamatosan küzdöttünk, kifelé és befelé is. Súlyos következményekkel járó megszorító intézkedéseket kellett hoznunk. Fűtés- és takarékossági okokból bevezettük az öthetes szénszünetet. A portaszolgálaton is spórolni kellett, ezért év elején este tízkor, a vizsgaidőszak előtt egy hónappal tizenegykor, közvetlenül a vizsgák előtt éjfélkor zárunk. Ez azért drámai, mert a színész és rendezés szakon éjszaka is próbálnának. Drasztikusan csökkentettük a tanárok óraszámát, ugyanakkor maximálisan kizsigereltük őket. Indulatos szavakat, igaztalan kritikát is viselnem kellett ezek miatt a kollégáimtól. Sok izgalmas vendégtanártól kellett ideiglenesen megválnunk. A nyugdíjas közalkalmazottakat megkértük, mondjanak le státuszukról, és számlán vegyék fel a pénzüket. Ezen például Kerényi Imre megsértődött; nos, nem sokáig volt oka a sértettségre, mert hamarosan megszületett a törvény, amely minden nyugdíjast választani kötelez nyugdíja és közalkalmazotti fizetése között. Engesztelhetetlen haragja mégis újra meg újra rágalomáriákban ölt testet – ideológiai, esztétikai ráfogások Zsdanov és Révai modorában, most a napokban épp a kereszténység ürügyén, ám tökéletesen keresztényietlen, bolsevik célratöréssel" - fogalmazott Ascher Tamás.
A kérdésre, Vidnyánszky Attilának kínáltak-e osztályt, Ascher Tamás elmondta: az nem úgy van, hogy valakinek rögtön osztályt kínálnak – előbb kapcsolatot próbálnak építeni. "Vidnyánszkyt régebben két osztályba is hívtuk órákat tartani – nem kapott rajta. Mikor rektor lettem, létrehoztam egy testületet, amelybe a legfontosabb vidéki igazgatókat invitáltam – őt is –, hogy szerződjenek hozzánk egy évre zsűrinek: folyamatosan nézzék, bírálják a vizsgaelőadásokat, majd osszanak díjakat év végén. A hívást elfogadta, de soha nem jött el, majd egy idő után lemondta az egészet, mondván: nem ér rá. Ugyanígy haltak el a kezdeményezések, hogy tanítson; úgy tűnt, ebből a kapcsolatból nem kér. Ám utólag sértetten nyilatkozott a Népszabadságban arról, hogy őt nem hívtuk, és tudni is vélte, miért. Sajnos – bár tagadja – kizárólag politikai-ideológiai dimenziókban gondolkodik. Minket vádolnak ezzel, holott valójában eszünk ágában sincs ideologizálni: ha valami, hát az megöli a művészeti oktatást. Az értéket más síkon kell felismerni, nem politikai-ideológiai terepen" - szögezte le az egykori rektor.
Ascher Tamás azt is elmondta, nem kétli, ha Vidnyánszky Attila venné át a vezetést a színművészeti egyetemen, kiszórná a teljes tanári kart – ahogy Kaposváron tette. "Vagy lehet 'ellen-egyetemet' létrehozni, ahogy Kerényi vizionálja – hiába. Kinyírhatnak egész művészeti korszakokat, de az ötvenes évek tapasztalata bizonyítja, hogy mégsem halványul egy pillanatra sem annak a tudása, hogy mi az igazi érték. Ottlik, Pilinszky, Weöres, Nemes Nagy Ágnes a magyar irodalom csillagai voltak akkor is, amikor egyetlen soruk sem jelenhetett meg" - hangsúlyozta a Katona József Színház főrendezője.
A felvetésre, vajon könnyíti-e az egyetem helyzetét, hogy rektori távozásával lekerül róla a Csurka István által kreált "Ascher Café" bélyege, elmondta: nagyon remélte, ám Kerényi újabb eszmefuttatása, no meg a teátrumi társaság szakembereinek "vérmes reformdühe" másra utal. "A sértettek, az elvakultak kreáltak egy nyelvet, használnak megemésztetlen fogalmakat, de valóságos tudásuk az egyetem működéséről nincs; mindenféle esztétikai, vallásfilozófiai, ideológiai mázú vádaskodás mélyén a bekebelezés vágya munkál. Egyébként Vidnyánszky a Katona József Színházban rendezett vitán egyfelől elítélte Kerényi durva megjegyzéseit, másfelől azonosult azok lényegével: az a baj az egyetemmel, hogy azok tanítanak, akik; hogy nincs az összes színház képviselője a tanárok között – holott nincs a világon egyetem, amely az oktatóit ne minőségi alapon választaná ki. Ellenfeleink nehezen viselik, hogy így van, és céljuk egyértelműen a nagy múltú és tekintélyű, 150 éves iskola lerombolása. A fenntartó minisztériumra eddig nem hatott a rágalmak sora, intelligensen figyelmen kívül hagyta a vádaskodásokat. A miniszter válasza a rektornak látszólag megnyugtató: amit Kerényi mond, arról eddig kormányszinten nem volt szó. Eddig. A válasz még megnyugtatóbb lenne, ha az úgyszintén magas hivatalt viselő megbízott fondorlatosan fogalmazott uszításáról is lenne szava. Most talán az eddigieknél is nagyobb szükség volna az értelmes beszéd melletti kiállásra, a valódi értékek iránti érzékenységre" - hangsúlyozta Ascher Tamás.
A teljes interjú itt olvasható.