A Mensáros László Alapítvány minden évben emlékéremmel díjazza azt a színészt, aki az 1993-ban elhunyt Kossuth-díjas névadó színművész szellemiségéhez közel álló módon, kiemelkedő szakmai munkát végzett az elmúlt évadban.
Olt Tamás (dehir.hu)
Idén Olt Tamásra esett a kuratórium választása. A Kutas László szobrászművész tervezte díjat Mensáros Péter, a díj névadójának legidősebb fia adta át ünnepélyes keretek között a Csokonai Színházban, a Régimódi történet utolsó előadását követően.
Mensáros László pályafutását Debrecenben kezdte, 1952 és 1957 között szerepelt itt. Majd két évadra a Madách Színházba szerződött. 1956-os szerepvállalásáért való bebörtönzése után, 1961–1964 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd 1964–1984 között ismét a Madách Színház tagja volt. E három teátrum tagjai közül választja ki a kuratórium minden évben a díjazottat.
Mensáros László Hamletként Debrecenben (fotó. mensaros.hu)
Mensáros-emlékoldal:
Elindult a mensaros.hu, ahol a színművész és egykori pályatársainak írásai mellett számtalan fotó, sőt, hangfelvétel is található.
" (...) És akkor, 1958 őszén a debreceni börtönben, ahol egyik cellából a másikba helyezgették át az embert, egyszer csak összekerültem egy katolikus plébánossal. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk egymással. A keresztény hit igazi megértéséhez és átéléséhez ekkor még nem volt igazi affinitásom. Ez a pap minden reggel titokban misézett a cellában, felhasználva az édesanyja által küldött szőlőt és kovásztalan kenyeret, amit az élelmiszercsomagban kapott. Egyik nap így szólt hozzám: – Holnap reggel az utolsó misémet mondom, mert megvonták a csomagkedvezményemet, holnapra maradt még egy szőlőszem és egy darabka kovásztalan kenyérdarabocskám. Ha részt akarsz venni ezen a misén, előtte meggyóntatlak.
Ez a felszólítás olyan volt számomra, mintha maga Jézus kínálná fel nekem a lehetőséget. Megrendítő hatással volt ez a nyilvánvalóan nem véletlenül kialakult váratlan helyzet. Döntenem kellett. És akkor rájöttem, hogy nem filozofálgatni és okoskodni kell, vannak titkok, amelyeket el kell fogadni, Jézust nem logikával, hanem feltétlenül odaadással és szeretettel kell követni. Gyóntam, megáldoztam… Ez az utolsó mise az én utolsó lehetőségem is volt arra, hogy visszatérjek és segítségével megváltozzam. (...)" - Mensáros László: Lázadó voltam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.