Fabók Mariann 2008-ban végzett az SzFE bábszínész szakán. Az idei évad végéig a miskolci színház tagja volt, emellett saját, egyszemélyes bábelőadásaival járja az országot. A vásári bábjátszás örömeiről és nehézségeiről kérdezte tartalmi partnerünk, a Fidelio. Lapszemle.
Fabók Mariannt többek között arról kérdezték, hogy egyszemélyes színháza, a Fabók Mancsi Bábszínháza előadásai miért kizárólag népmeséket dolgoznak fel. "Rettentően vonzódom a népi kultúrához. Igyekszem - ahogy Goethe mondja - »a gyökereket, szárnyakat egyszerre keresni«, tehát megőrizni a meséknek az ősi tudásanyagait és közben a mai világhoz, mai tempóhoz, az éppen aktuális közönséghez alakítani őket. Eddig minden egyes alkalommal bebizonyosodott, hogy ezek a mesék, énekek végtelen sok réteggel rendelkeznek: ha az ember megkapargatja a felszínt, látja, hogy minden egyes réteg alatt újabb kerül elő. A mesék hosszú-hosszú időn keresztül csiszolódtak, régi időktől fogva minden egyes mesélő az őket megérintő részek kidolgozásával, és a kevésbé érdekesek elhagyásával mesélte tovább őket, igazi, népi humorral megspékelve. Eközben pedig a mesék remekművekké csiszolódtak. Az előadások alatt minduntalan kiderül számomra, hogy a legfontosabb feladat ezeket a hagyományokat élni, nem pedig valamiféle múzeumi tárgyként kezelni. Ahogyan egy felvidéki bácsitól hallottam: »a hagyományt nem ápolni kell, az nem beteg, a hagyományt nem is őrizni kell, hiszen az nem rab, hanem megélni kell«" - mondta a fiatal bábszínésznő.
Fabók Mariann arról is beszélt, hogy bár a vásári bábjátszás műfajának vannak nehézségei, maga az életforma nagyon sok örömöt is ad. "Vannak nehézségei, hiszen egy személyben vagyok dramaturg, rendező, színész, sőt még az előadásaim díszletét és bábterveit is én álmodom meg, úgyhogy mindezen területek felelőssége rám hárul. Ugyanakkor az utcaszínház nagyban segített még a miskolci röghöz kötöttségem idején is: beleülhettem az autóba és az ország legtávolabbi pontjaira eljutottam. Olyan, egészen kis települések fogadtak könnyekig megható melegséggel, ahová nagyon ritkán jut el színház. S a budapesti közönség is, akik kultúrával jól el vannak látva, szintén meg tudnak állni kicsit, le tudnak lassulni és be tudják fogadni ezt az urbánus világtól kicsit idegen népi kultúrát. Nekem ez annyiban is nagyon fantasztikus üzenet, hogy akármilyenek a körülményeink, az ilyen mélyre visszanyúló közös gyökerek iránt mindenki meg tud nyitni egy kis ablakot" - fogalmazott Fabók Mariann.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.