Május 21-én mutatta be a Noir Színház a Hókirálynő című darabot a Gózon Gyula Kamaraszínházban. Az előadás rendezője, Iványi Árpád mesélt az előadásról.
Amikor választottál, hogy mi legyen a következő Noir produkció, miért döntöttél épp a Hókirálynő mellett?
Régóta szerettem volna egy szép kiállítású, tartalmában mély mondanivalót hordozó mesét színpadra állítani, és a Hókirálynő az egyik kedvencek közé tartozik. Gyerekkoromban találkoztam először a mesével, egy híres orosz mesefilm kapcsán. Mély nyomot hagyott, még úgy is, hogy mai szemmel nézve már hiányérzetet kelt bennem. Mindig nagy lehetőséget láttam a Hókirálynőben, akár színpadi, akár filmes adaptációra gondolva, és őszintén, még nem láttam igazán méltó feldolgozásban. A történetben és a látványban is több lehetőséget éreztem, és a Hókirálynő karaktere már az eredeti mesében is kicsit mellőzöttnek hatott, holott ő a kulcsfigura. Szerettem volna egy látványos kiállítású, és dramaturgiai szempontból a Hókirálynőre több figyelmet szentelő előadást készíteni. Mostanra vált aktuálissá, hogy a mesét színpadra vihessük, mind anyagi, mind eszmei vonatkozásban.
Mi alapján állítottátok színpadra, és hogyan találtad meg a szereplőket?
Amikor elolvastam az eredeti mesét, hamar kiderült, hogy egy teljesen új feldolgozást kell készíteni, mert színpadi szempontból nézve a történet dramaturgiája, a rengeteg különböző helyszín és ezer különböző szereplő számos problémát vet fel. Kerestem színpadi feldolgozásokat, de igazán egyikük sem nyerte el a tetszésemet. Így már biztossá vált számomra, hogy meg kell írnom a saját verziómat. Törekedtem rá, hogy az eredeti mese eszmeisége ne csorbuljon, sőt, ha lehet, a mai néző számára markánsabban érvényesüljön. Több figyelmet szenteltem a címszereplőnek, mondhatni köré építettem fel a dramaturgiát. Andersen meséjében alig pár mondata van a Hókirálynőnek, nálunk fajsúlyosabb szerepet kapott. A millió szereplő mennyiséget is csökkenteni kellett: a gyerekek és a nagymama karakterén túl két új figurát építettem a mesébe, akik stílusukban, és karakterjegyeikben akár az eredeti Andersen mesében is felbukkanhattak volna, és akik dramaturgiában képviselni tudják az eredeti történet fordulatait és cselekményvezetőit. Nagyon fontos volt, hogy a mai gyerekek csillapíthatatlan vizuális-és akció szomjúságát is kielégítse az előadás: a produkcióban trükköket, látványos megoldásokat, történetvezetésben feszítettebb, izgalmasabb fordulatokat teremtettünk. A mese karaktereire casting-ot hirdettünk meg, és a rengeteg jelentkezőből végül megtaláltuk a legalkalmasabbakat: bátran mondhatom, hogy szereposztásban is méltó színvonalra került a mese.
Mennyire volt nehéz a jeges birodalmat, és a Hókirálynő misztériumát színpadon megvalósítani? Mik voltak a legkreatívabb megoldások?
Rendezői és látványtervezői szemmel nézve is óriási kihívás a Hókirálynő. Ennél már csak a színészeknek lehet fantasztikusabb kaland részt venni benne. A történet a mi adaptációnkban valahol, mesebeli hegycsúcsok között, megfagyott, havas tájakon, valamint a Hókirálynő birodalmában játszódik. Lényegében két helyszínre redukálódott a mese, tehát ki kellett találni, színpadon mi lehet a leglátványosabb, és szcenikai szempontból a legműködőképesebb megoldás. Egy speciális, festett transzparens vászon felezi meg a színpadot, és világítástól függően hol az egyik világot, hol a másikat látjuk. Mindkét világban többrétegű, kétdimenziós, festett díszletelemek vannak, és a látványt még hó-és füstgépekkel, speciális effekt lámpákkal, valamint egyéb vizuális trükkökkel gazdagítottuk: a néző többek között szemtanúja lehet Kay egy pillanat alatt lejátszódó jégruhába változásának, vagy Gerda lebegő csillagának. Mindehhez társultak még a jelmeztervezőnk, Veréb Dia fantasztikus kosztümjei, melyeket bármely nagy nemzetközi színház is megirigyelne. Talán minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sikerült elvarázsolnunk a közönséget, melyet az előadás végén, a szűnni nem akaró tapsvihar is visszajelzett számunkra.
Számodra ebben a mai világban kit szimbolizál a Hókirálynő és kit Gerda?
Az előadásban a Hókirálynő egy nagy szerelmi csalódás következtében hidegült el a világtól, zárta el magát a szeretettől, és teremtett maga köré olyan helyzetet, melyben az érzelmeknek már nincs helye. Erről a szerelemről nem kapunk sok információt, de lényegében elegendő is ennyit tudni, hiszen az ember valóban hajalmos arra, hogy bezárja a lelkét, ha valamilyen csalódás éri, és ezzel nem csak önmagát, de környezetét is „megfagyasztja”.
Ezen túl számomra több volt a Hókirálynő karaktere pusztán a szerelmi csalódásnál: valójában a megfagyott, kiüresedett lelket, az érzelmektől, nemes emberi értékektől megfosztott, és elsivárosodott világot szimbolizálja, melyben a jóságnak, a szeretetnek, az emberi nagyságnak, és a művészetnek már nincs értéke és helye, minden súlytalanná, könnyen pótolhatóvá, érzéketlenné, szenvtelenné vált. Ezen a szinten is nagyon aktuális a mese. Ha körülnézünk a világban, hasonlót tapasztalunk: az emberek különböző készülékekhez bekábelezve élik az életüket robotok módjára, totálisan elzárva magukat a valódi élettől. Az emberi érintkezések egy hamis, virtuális valóságba lettek kényszerítve, és ez ellen csak kevesek ágálnak, akik ezáltal bizonyos fokig nevetségessé is válnak a társadalom szemében. És ahogy a Hókirálynő tökéletes és gyönyörű, bármennyire nincsenek már érzései, úgy a mai trend is ezt várja el az embertől: lehetőleg érzelmek nélkül élje életét, hamis tökéletességet és magányos „biztonságot” kergetve.
A Hókirálynő elmondja, hogy tulajdonképpen a világ azért fagyott meg, és az ő hatalma azért egyre nagyobb, mert „az emberek már nem kiváncsiak semmire, megfeledkeztek csodálkozni, és elfelejtettek csodát tenni…” Gerda karaktere képviseli a valódi értékeket, a szeretet, szerelmet, a hősiességet, a tiszta érzéseket, a hűséget, elkötelezettséget, a jó értelembe vett megszállottságot, bátorságot és hitet. Egy olyan minőséget, amin ma már leginkább csak nevetnek, gúnyolódnak, vagy éppen vicc tárgyává teszik. El is hangzik a mesében: „Mondták már neked, hogy nem evilági vagy?”. Szóval, ő az a mesehős, aki még ember, a szó legnemesebb értelmében, aki nem azonosult a világ által diktált „játékszabályokkal” és ezáltal szégyenletes módon kakukktojássá is válik a környezete szemében. Gerda személyesíti meg a rendíthetetlen hitet, a másik iránt táplált szeretetet, azt a félét, amikor képesek vagyunk akár a világ végére is elmenni kedvesünkért, mint az ikonikussá vált Margarita, aki „alászállt a poklokra” szerelméért Bulgakov: Mester és Margarita művében.
A néző szerinted tud azonosulni a Hókirálynővel is? Mármint ha hosszabb időre megfagyasztja az ember a szívét, akkor lehet már sosem tér vissza bele a melegség?
Igyekeztem úgy megírni a darabot, hogy az eredeti mese mondanivalója a mai néző számára is aktuális legyen. Ezáltal a közönség magára ismerhet a királynőben, vagy Gerdában, hiszen ez a két világ ütközik egymással: az érzelmi elsivárosodás és az embernek maradás. De azonosulhat a fiú karakterével is: Kay képviseli a reményt, a megfagyott állapotból való újjászületés lehetőségét. Én nem hiszek abban, hogy egy jéggé vált szívre ne lenne gyógyír: szerencsére az Élet mindig gondoskodik arról, hogy valaki, vagy valami feloldja a hidegséget, és onnantól már az emberen múlik, van-e benne hajlandóság az újjászületésre, vagy inkább makacs módon ragaszkodik az emberkerüléshez, és a magányhoz. Hitem szerint a szeretet ereje mindent felülír, és mindenre megoldást nyújt.
A Noir Színháznak ez volt az első gyermekdarabja. Szerinted a gyerekeket vagy a felnőtteket nehezebb lekötni egy színházban? Mi a titka annak, hogy a Hókirálynő a gyerekek és a felnőttek figyelmét egyaránt elragadta?
Azt gondolom, hogy a felnőttet csak az választja el a gyermektől, hogy megtanult viselkedni. De az ember a lelkében örök gyerek marad. Ha megőrizzük kiváncsiságunk és nyitottságunk, őszülő fejjel is tudunk gyermek módjára élni a világban. Ebből kiindulva ugyanolyan nehéz, vagy könnyű a közönséget lekötni, elkápráztatni, legyen az felnőtt vagy gyerek. Ha a művészet az ösztönökre hat, az érzékszerveinket, és a szívünket/lelkünket célozza meg, akkor egyaránt sikert könyvelhetünk el közönségünknél. A Hókirálynő titka a gyönyörű történetben, és a mese kiállításának lehetőségében rejlik: ha a mondanivaló eljut a lelkünkhöz, és emellett az érzékszerveink is kényeztetve vannak, elragadó élmény születik belőle. Számomra a színház és a művészet feladata a gyermeki látásmód megteremtése, az egyetemes emberi kérdések megmutatása, és kvázi az előjátéktól eljutni az extázisig, miközben folyamatosan kényeztetve van a lelkünk és az érzékszerveink.
Hol láthatja a közönség a Hókirálynőt? Milyen volt az eddigi fogadtatása?
Nemrég mutattuk be a Gózon Gyula Kamaraszínházban, ez egy elő bemutató volt. A nézőtér megtelt, pótszékes előadás volt hatalmas sikerrel. A közönség állva tapsolt, és óriási gratulációk követték az előadást. A produkció amúgy turné előadásnak készült, de reményeink szerint ősztől lesz budapesti bázisa is. Eddig több vidéki színház/művelődési ház mutatott érdeklődést iránta, de igazán szeptembertől indul útjára a Hókirálynő.
Az interjút készítette: Szabó Zsófia
Forrás: Noir Színház
H.C.Andersen: Hókirálynő
mesejáték egy részben
H.C.Andersen meséje alapján színpadra alkalmazta: Iványi Árpád
Hókirálynő: Veréb Dia
Kay: Csató Gábor
Gerda: Dömök Edina
Nagymama / Minerva: Weisz Ildikó
Manó: Illyés Viktor
Mesélő: Harcsik Róbert
Hókirálynő hangja: Orosz Melinda
Hangkeverés: Csutorás Bánk
Produkciós fotók: Sallak Dóra
Koreográfus: Sallak Petra
Látvány: Iványi Árpád
Jelmez: Veréb Dia
Producer: Fábián Géza
Rendezte: Iványi Árpád
A NOIR Színház előadása
A produkció a SÍN Kulturális Központ támogatásával jött létre.
További támogatók:
Méltóság Napja Templom
www.hokiralynomesejatek.blogspot.com
www.noirszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.