Idén már hatodik alkalommal várja a PEOPLE TEAM színészképzése a színház iránt érdeklődőket egy kis képzeletrehabilitációra.
Amikor 2009-ben Ötvös Andris életre hívta a Képzelet Rehabilitációs Intézetét (KÉPREHINT), bevallottan nem csupán egy új, fiatalos drámapedagógiai foglalkozás megteremtése volt a célja. Ez nem átlagrehab, és nem csak azért, mert gyerekeknek szól. Színészet és világkép – egyfajta életre nevelés. Idén már hatodik alkalommal várja a PEOPLE TEAM rendhagyó és -bontó színészképzése a színház iránt érdeklődőket egy kis képzeletrehabilitációra.
Tudjuk, hogy a név azért némi magyarázatra szorul. Vajon miért szükséges egyáltalán a jelen ifjúságának fantáziáját rehabilitálni? Ahhoz, hogy a világ megváltozhasson, először mi magunknak kell átformálódnunk, és megteremteni a közeget, amelyben biztonságban és otthon érezhetjük magunkat. Civilizációs kórkép: a gyerekek egyre zárkózottabbak, „a felnőtt világ” szavaival írják le magukat; áldozatai a modern társadalom felfokozott (nem ritkán álságos) elvárásainak. Tök jó, hogy tízévesen már mindenki okostelefonnal rohangál, viszont anélkül már képtelen kommunikálni. Nem konzervatívak vagyunk, csak nyitott szemmel járunk – mi magunk lassabban fejlődünk, mint körülöttünk a világ.
A KÉPREHINT – bár sok tekintetben forradalmi kezdeményezés – nem forradalomnak indult. Kiötlőik szabadságvágyukat, életörömüket és a színjátszás iránti rajongásukat egy csomagban szeretnék megosztani az arra nyitott 13–17 évesekkel. A srácok három hét alatt egy komplett, ám minden szempontból rendhagyó színdarabot raknak össze. De mit értünk rendhagyó alatt? Egy előadás akkor sikeres, ha az alkotók és a közönség megtalálják egymást, hatnak egymásra – ha gondolatok születnek. Szemben a „klasszikus” színházi előadásokkal, a KÉPREHINT darabjainak minden szereplője egyben író és rendező is: az eltérő háttérrel bíró, különböző életkorú – így különböző érdeklődési körrel, gondolatvilággal rendelkező – gyerekek érzelmei, motivációi és történetei egyben, együtt jelennek meg, így szólítva meg a célközönséget, a többi gyereket – a korosztályukat.
Meglepő (vagy éppenséggel egyáltalán nem!), hogy a KÉPREHINT-résztvevők mennyire komoly dolgokról képesek véleményt alkotni: a legjátékosabb témáktól elszakadva a felnőtt élet legkomolyabb döntéseire és rálátásuk van: a házasságtól kezdve a születés és a halál problémaikörein keresztül a politika álságosságig minden foglalkoztatja őket; kikívánkozik belőlük, csak a hétköznapi életben ez gyakran lehetetlen – megfelelő környezet híján.
A környezet megteremtésének felelősei idén Bélai Marcel, a a budapesti Katona József Színház Ifjúsági Programjának (Katona Klub) tagja, valamint Kautzky-Dallos Máté, a K2 társulat dramaturgja. Segítségükkel a fiataloknak lehetőségük nyílik megmutatni, hogy mi az, ami a legjobban foglalkoztatja őket, hogyan képzelik el az ideális világot, mindezt színésztréningekkel és színházpedagógia játékokkal egybekötve, ami végül a már említett előadásban csúcsosodik ki.
Lederer Balázs
www.peopleteam.hu/szineszet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.