A Vörös az Ördögkatlan programján - Villáminterjú Pálfi Ervinnel

A 2014-es POSZT egyik versenyelőadása, a Katona és a Szabadkai Népszínház koprodukciójában készült Vörös augusztus 7-én lesz látható az Ördögkatlanon. Ennek kapcsán adott rövid interjút Pálfi Ervin, a szabadkai társulat színésze.

A Vörös c. előadásról röviden:

1941-ben Hitler arra kéri a magyar kormányt, hogy tegye lehetővé a német csapatok átvonulását, cserébe elismeri az ország területi igényeit Jugoszlávia felé. Ellenkező esetben lerohanják Magyarországot. Teleki a helyzet kiúttalansága miatt öngyilkos lesz, Horthy pedig engedélyt ad az átvonulásra. Magyarország szembe kerül a nyugat-európai hatalmakkal. Horvátország kiválását követően (merthogy ezáltal megszűnt az örökbarátsági szerződést aláíró Jugoszlávia) a magyar hadsereg is bevonul a jugoszláv területekre, s 1942 elején sor kerül a számos helyi áldozattal járó újvidéki razziára ("hideg napok")...

Fotók: Kovács Attila

...majd 1944-ben ennek a megtorlására. A jugoszláv kommunista partizánalakulatok győzelmi mámorban indítják meg bosszúhadjáratukat. A védtelen magyar lakosság kollektív bűnösnek tekintendő. Fasisztának. Korra és nemre való tekintet nélkül. Bírósági perek nincsenek, csak kínzások, lincselések, internálások és tömeges kivégzések...

A Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának egyedülálló vállalkozása elsősorban számos szemtanú vagy leszármazott vallomásán alapul, ezáltal kíván egy hiteles, ám hihetetlen képet alkotni valamirõl, amiről szinte megfeledkeztünk, mert az emberek néma rettegése még évtizedeken át tartott. Nem mertek mást tenni, mint széttárták karjukat és hallgattak... Ugyanis a terror keze messzire nyúlt. Egészen a közelmúltig.

Villáminterjú Pálfi Ervinnel:

Idén ötödik alkalommal veszel részt az Ördögkatlan Fesztiválon. Ezúttal a Vörös című előadással, ami a Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház közös produkciója. Milyen élmény volt számodra a közös munkafolyamat?

Az első gondolatom az volt, hogy "Úristen! Együttműködés a Katona József Színházzal és azokkal a színészekkel egy színpadon... most akkor ez hogy lesz?" Aztán három-négy nap múlva kiderült, hogy nagyon hasonló gondolkodású emberek jöttek össze. Nyitottak voltak a ők is, és mi is. Egy termékeny és gyümölcsöző együttműködés alakult ki köztünk, és barátságok is szövődtek az együtt töltött másfél hónap alatt, úgyhogy tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a munkafolyamatról.

Szabadka és Budapest között kellett ingáznotok. Könnyen le tudtátok küzdeni a távolságból adódó nehézségeket?

A teljes próbafolyamat Szabadkán zajlott, a bemutatót is ott tartottuk október elején. Rá egy hónapra felmentünk Budapestre és a Kamra terérhez igazítottuk az előadást, úgyhogy semmilyen problémát nem okozott a távolság. A budapesti bemutató után pedig felváltva játszottuk az előadást hol a Kamrában, hol Szabadkán.

Az előadás a negyvenes évek szerb-magyar konfliktusait dolgozza fel. Ezek a problémák még a mai napig sem lettek igazán kibeszélve, és mind a két fél számára nehézkes témát jelentenek. Mik voltak az olvasópróba során erről az első benyomásaid?

Amikor először találkoztunk a szöveggel, úgy éreztem, mintha a darab egy kicsit elnézőbb lenne a magyarokkal. Ezért mindannyian azon voltunk, hogy enyhítsük ezt a megközelítési módot. Nem szerettük volna, hogy az előadás részrehajló legyen, hogy a magyarok mint szegény áldozatok, a szerbek pedig mint negatív "rosszfiúk" jelenjenek meg, akik erőszakot követtek el a magyar lakosságon. Valójában ez történt, de mi inkább a mindenkori erőszakról szerettünk volna beszélni, ez ellen próbáltuk kidomborítani a történetet. Áldozat mindkét oldalon bőven volt, teljesen függetlenül attól, hogy kinek mi a neve és az anyanyelve.

Dankó István és Pálfi Ervin az előadásban

Mennyiben kaptatok szabad teret ebben folyamatban?

Máté Gábor, a darab rendezője nagyon kíváncsi volt a mi véleményünkre, és folyamatosan kérdezgetett bennünket arról, hogy mi, akik a Vajdaságban élünk, hogyan éljük meg ezt az egészet. Meghallgatott bennünket, aztán mindent megfontolt, ami a darab épülését szolgálta, és ha színházi értelemben jónak látta az ötleteket, akkor meg is valósította őket.

Mennyire tudjátok eltartani magatoktól az előadást, miközben játsszátok? Hiszen térben és időben is közel vannak hozzátok ezek az események.

Nekem ez ugyanolyan színészi feladat, mintha egy másik előadásban játszanék. Ugyanakkor végig jelen van a "kisagyamban" az a tényező, amire Máté Gábor hívta fel a figyelmünket, hogy itt olyan dolgokról beszélünk, amik nagyon hosszú időn keresztül a szőnyeg alá voltak söpörve. Tudtuk, hogy ezek a témák egyes embereket érzékenyen fognak érinteni, de olyanok is lesznek a nézők között, akik ezekről a vérengzésekről még nem is hallottak. Arra kért bennünket, hogy mindig legyünk tudatában a probléma súlyának. Ez persze nem béklyóz meg minket, ugyanúgy játsszuk ezt a darabot, mint bármelyik másikat.

Az előadás speciális térben játszódik, amelyben közel vannak egymáshoz a nézők és az alkotók. Az a fajta intimitás, ami ebből adódóan létrejön, szerinted működni fog az Ördögkatlan Fesztiválon?

Szerintem abszolút működni fog. Ez a hetedik Ördögkatlan, én ötödször járok itt. Elég sok színházi előadáson vettem már részt a fesztiválon, és mindig azt tapasztaltam, hogy egy rendkívül nyitott és színházilag jól nevelt közönség van jelen, akik értik a színház nyelvét, azokat a metaforákat és szimbólumrendszereket, amelyekkel az előadások dolgoznak - függetlenül attól, hogy egy szórakoztató jellegű előadásról van szó, vagy sem. Emlékszem arra, amikor egy Pirandello-darabot láttam Bocsárdi rendezésében (Luigi Pirandello: Nem tudni, hogyan, a Bárka Színház 2010-es előadása - a szerk.), ami egyáltalán nem volt vígjáték, nem is volt szórakoztató jellegű, az emberek mégis kitárták a fülüket, a szemüket, a lelküket, és próbálták maximálisan befogadni az előadást.

Én mindig azt érzem, hogy annak a sok embernek a jelenléte, akik reggel héttől képesek sorban állni a színházjegyekért, mindent elárul. Azok az emberek, akik ott várnak, tényleg azért jönnek be, mert kíváncsiak ránk, és nem csak az a céljuk, hogy elüssék az időt, mert programból hál' Istennek van elég.

A szövegkönyvet Brestyánszki Boros Rozália hozta lére Máté Gábor felkérésére. Amennyiben neked most lehetőséged lenne egy hasonló előadás létrehozására, milyen témát dolgoznál fel szívesen?

Nagyon érdekes, hogy pont ezt kérdezed. Pár hónappal ezelőtt elkezdtük pár szabadkai kollégámmal feszegetni a tanügy és oktatási rendszer hiányosságait. Egyre fegyelmezetlenebb, szűklátókörűbb emberek kerülnek ki az iskolákból, de nem tudni, hogy ez kinek a hibája - a rendszernek, a szülőknek, vagy ennek a nagyon furcsa 21. századnak. Mindenesetre tény, hogy valami rosszul működik, és nagyon gyorsan rá kellene világítani a problémákra. Már van is egy terv a fejünkben, ami mentén szeretnénk létrehozni egy előadást ebben a témában. Remélem, mihamarabb sikerül.

Addig is ismét visszatérsz az Ördögkatlanra. Mit gondolsz, miben rejlik ennek a fesztiválnak a különlegessége, miért érdemes ide – minden évben – ellátogatni?

Én azt szeretem a Katlanban, hogy iszonyatosan nagy szíve van ennek a fesztiválnak, és azt érzem, hogy azok az emberek, akik eljönnek, ezt átérzik és megélik, így igazán jól működik az egész. Ez valószínűleg azért is van így, mert Bérczes László és Kiss Mónika hatalmas energiát és szeretetet ölnek bele az előkészületekbe. Azt akarják, hogy a fesztivál jó legyen, évről évre fejlődjön, hogy az ide látogató emberek érezzék jól magukat, és eközben szórakozzanak tartalmasan. Emellett pedig nagyon odafigyelnek a meghívott produkciók minőségére.

Az interjút készítette: Széplaki Nóra

U.sz.: Színház.hu

A Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata bemutatja:

Brestyánszki Boros Rozália:

Vörös

Játsszák:

Ambrus Richárd, Baráth Attila, Csernik Árpád, Dankó István, Fekete Ernõ G. Erdélyi Hermina, Hegymegi Máté, Kalmár Zsuzsa, Körmöci Petronella, Kovács Lehel, Mészáros Béla, Pálfi Ervin, Szilágyi Nándor, Szirtes Ági, Szõke Attila

Hangfelvételen közremûködött: Rajkai Zoltán, Takátsy Péter, Ujlaki Dénes, Wirth Tamás

Díszlet: Cziegler Balázs
Jelmez: Kovács Andrea
Zene: Ifj. Kucsera Géza
Mozgástervezõ: Hegymegi Máté e.h.

Rendező: Máté Gábor

Előadások az Ördögkatlan Fesztiválon:

augusztus 7. 16:00 és 20:00

Nagyharsány - Tornaterem