Kovács Mártonnal, Mohácsi János előadásainak állandó zeneszerzőjével, a Szakértők színházi zenekar vezetőjével készített interjút a 168 óra. Lapszemle.
Kovács Márton elmesélte: eredetileg a néptánc érdekelte, csak később fordult a zene felé. "Kilencévesen kezdtem hegedülni, de amikor érettségi után jelentkeztem a pécsi főiskola ének-népművelés szakára, még a tánc volt az első, koreográfus akartam lenni. A kaposvári Zengő együtteshez is táncosként kerültem. A tánc mellett kezdtem népzenét játszani, így idővel muzsikusként is egyre több feladatot kaptam. Színházi zenészként a pécsi Bóbita Bábszínházban játszottam először, a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz pedig Bezerédi Zoltán hívta a Zengő együttest, amikor a Sárga csikót rendezte" - emlékezett Kovács Márton.
Itt, a Csiky Gergely Színházban kezdődött a munkakapcsolata Mohácsi Jánossal is. "János akkoriban készült a Megbombáztuk Kaposvárt című előadására, ahhoz kért fel zeneszerzőnek. Kérdeztem, milyen muzsikára gondol, mire azt mondta: »Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.« Ebből mindjárt sok mindent megértettem. Azóta is nagyon természetesen működünk együtt" - mondta a zeneszerző.
Az interjúban azt is megkérdezték Kovács Mártontól, hogy nem szegte-e a kedvét az, hogy megélte a kaposvári színház "nagy korszakának" végét és az Alföldi-féle Nemzeti széthullását is. "Amikor nemrég lementem egy kaposvári bemutatóra, és azt láttam, hogy percekkel az előadás előtt is üres a színészbüfé, összeszorult a szívem. Anno a közös gondolkodás színtere volt. A Nemzeti második otthonom lett, ám az ottani záróestre már túl voltam a gyászmunkán: A velencei kalmár és az Egyszer élünk... utolsó előadásán. Ráadásul azon az estén olyan szakmai találkozásokban volt részem, amelyek újabb lehetőségeket sejtettek" - fogalmazott Kovács Márton.
Az interjúban szóba került, hogy Kovács Márton az idei POSzT-on ismét elnyerte a legjobb színpadi zenéért járó díjat az Örkény Színház Képzelt beteg-előadásának zenéjéért. "Autodidaktaként lettem színházi zeneszerző, ami azzal is járt, hogy igyekeztem alaposan megismerni a színház egészét (...) A színház akkor működik jól, ha alkalmazkodunk egymáshoz, no meg tanulunk is egymástól. Persze az is fontos, hogy olyan rendezőkkel dolgozhatok, akik szeretik a zenét és céljuk is van vele. Kritikai attitűd jellemzi őket, kérdéseket tesznek föl, ami lényeges eleme a józan színházi produkcióknak, engem is folyamatos gondolkodásra késztetnek, amiért végtelenül hálás vagyok. Talán érződik a zenésztársaimmal létrehozott munkákon: számomra az alkalmazkodás nem gát, hanem inspiráció" - mondta a zeneszerző.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.