Zsámbékon tartja új bemutatóját a Kompánia - Villáminterjú Lukács Lászlóval

A Kompánia Színházi Társulat rezidensnek számít a Zsámbéki Színházi Bázison. Tíz éve, minden nyáron készítenek előadást, sokszor koprodukcióban. Idén két darabot is bemutatnak itt: az Artus-szal közösen a Száműzetés Piknik performanszt, augusztus 8-án pedig saját bemutatójuk lesz, Penelopé retrospektív (Exhile II.) címmel. A rendezőt és társulatvezetőt, Lukács Lászlót kérdeztük.

Milyen tervekkel jöttetek idén Zsámbékra?

 

Több irányból közelítettünk a munkához. Szerettünk volna nőkkel kapcsolatos előadást csinálni, női szólókkal, a száműzetés témája kapcsán. Ezt az 1914-es háború századik évfordulójának a tematikájába is be lehet illeszteni, és tökéletesen megfelel hozzá a Bázis tere. Mindig foglalkoztatott minket a helyspecifikus performansz - a Zsámbéki Bázis pedig ebből a szempontból nagyon inspiráló. A száműzetés témából egyébként sorozatot készítünk, ennek az első része volt Goda Gáborral és az Artusszal a Kérész Művek sorozatban a Piknik a Pulcinella hangár tetején.

 

lukacs3

 

Mire fűződik fel a Penelopé retrospektív története?

 

Margaret Atwood Penelopeia című könyve szolgált kiindulásként. Tehát Penelopé női szemszögből megírt története, az otthoni száműzetés az alap.

 

Milyen módszerrel dolgoztok?

 

Ez már a sokadik próbálkozásunk arra, amit úgy hívunk, hogy szerzői színház. Illetve Krzysztof Zilinski lengyel rendező hívja így, akivel már többször dolgoztunk együtt. Azt jelenti, hogy a színészek önmagukból, a saját történeteikből építkeznek. Abból indulunk ki, hogy a művészek érzékeny lények, akik úgy élnek a társadalomban, hogy összegyűjtik az általános problémákat is, és képesek közvetíteni. Négy színésznővel dolgoztunk: Mayer Zitával, Szalay Henivel és Kemény Rozival a Kompániából, valamint Ferenc Krisztával az Artusból. Volt még egy ötödik, "láthatatlanul" jelen lévő alkotónk is: Mészáros Ágnes, aki képzőművészként és indiai táncosként vett részt a munkában.

 

Hogyan zajlanak a próbák?

 

Mindenkinek van egy saját témája, ami a helyzetéből adódik - ahol és ahogyan él. Ezt megpróbálja megfogalmazni etűdökön, "színházi haikukon" keresztül, így kialakul a karaktere. Amikor ez megvan, akkor felépít egy "életet" a színpadon.

 

Mi a rendező feladata?

 

Próbálok olyan keretet találni ennek az egésznek, ahol a kialakult karakterek kapcsolódhatnak egymáshoz. Megteremteni a figyelem köreit, amiben meg tudnak születni a színpadi lények. A színház az átváltozás művészete - más alakban kell megszületni a színpadon.

 

lukacs

 

Mitől függ, hogy kit hívtok be a történetbe?

 

Van egy interdiszciplinális színházi gondolat, mindenféle művészeti területeket bevonunk. A színházi performansz és a vizuális művészetek felé tapogatózunk. A színházban nagyon fontos a kép és a kép minősége. Régi munkatársunk, a szlovák festő Sonja Bellerova és a MOME fotó mesterszakán frissen diplomázott Lukács Máté dolgozik velünk idén.

 

A Kompánia álomképeket rak fel a színpadra, és a nézőtől függ, hogy ezekből mire rezonál és hogyan. Mindig nagyon fontos volt nekünk a mozgás, a zene, az élőzene, a színházi zene és a szabad zenei kísérletezés. Attól függ, hogy milyen alkotókat hívunk meg, hogy ezek a dolgok milyen mértékben kerülnek be egy-egy előadásba.

 

Mit tanácsolnál a közönségnek, hogy könnyen befogadja a színházatokat?

 

A nyitottság nagyon fontos, szóval a színházról alkotott prekoncepciókat érdemes elengedni. Ha valaki nem a klasszikus, dramatikus alapon nyugvó színházat keresi, akkor érdemes erre tapogatóznia. Nem vagyunk szövegcentrikusak, úgyhogy annak is érdemes megnéznie az új előadásunkat, aki nem beszéli a magyar nyelvet. Sok mindent megtudhat belőle rólunk. Persze rengeteget olvasunk és írunk a felkészülés közben, foglalkozunk szöveggel is a próbák során, de nem a szövegen, hanem képeken és érzéseken keresztül működtetjük az előadást. A vizuális területről érkező nézőknek lehet még nagyon érdekes ez a parateátrális darab.

 

Lehet-e még látni a darabot Zsámbék után?

 

Szeretnénk játszani az Artusban - az új befogadóhelyünkön -, és velük együtt lehet, hogy csinálunk még egy száműzetésről szóló Kérész Műveket is. Sőt, egy újabb részt is tervezek, ami kifejezetten a háború témájával foglalkozna majd. Szívesen visszük a darabot a Back to Babylon projekten keresztül szerzett kapcsolatainkhoz is. A Penelopé retrospektívet érdemes lenne egy olyan közösségi projektbe is beletenni, ami a nők helyzetével foglalkozik.

 

Az interjú forrása: bázispress

U.sz.: Színház.hu