Máthé Zsolt a STEREO Akt és a Szputnyik készülő közös produkciójában, a Leselkedőkben most nem színészként, hanem szöveg- és dalszövegíróként működik közre. Ennek kapcsán adott rövid interjút.
A darabról röviden:
Az ablakok mögött, az erkélyeken és a házfalakon megjelenő részletekből, valamint a szereplők egymásnak ellentmondó emlék-mozaikjaiból derül ki a nézőnek, azaz a lakóközösségnek, hogy vajon mi vagy ki okozhatta ezt a súlyos problémát.
Illékony játék a néző biztosnak hitt pozíciójával. Zenés, vizuális alapú színházi előadás, amelyben közösen keressük a választ: hol az igazság a kollektív bűnösség és a felelősség teljes elhárítása között?
Villáminterjú Máthé Zsolttal:
Színész vagy, de számtalan darabban dalszövegíróként és szövegíróként is dolgoztál már. Volt dolgod a Szputnyikkal is, de úgy tudom, Boross Martinnal még nem találkoztál. Hogy kerültél ebbe a produkcióba?
Martin fölhívott telefonon, hogy volna-e kedvem társíróként részt venni a darabban. Elmondta, hogy a STEREO Akt és a Szputnyik közös produkciója lesz, szputnyikos színészekkel. Látásból már ismertük egymást, de előadását még nem láttam soha. Tudtam, hogy improvizáció alapú színházat csinál, és valamennyire sejtettem, hogy mire számíthatok. Igent mondtam, mert kíváncsi voltam. Örültem a Szputnyik színészeinek is. Az Antigoné tantermi előadásban már dolgoztunk együtt, ami írói minőségemben fontos munka volt számomra: akkor kaptam magamról visszajelzést, hogy mire vagyok képes ezen a vonalon.
Miért éppen téged kért fel a Leselkedők megírására Boross Martin?
Vagy ajánlottak, vagy fogalmam sincs…
Lehet, hogy azért, mert ez egy olyan munkafolyamat, ami – mint mondtad – improvizációra épül, és ebben neked van már némi tapasztalatod?
Amikor beszélgettünk, akkor még előttem volt az AlkaMátéTrupp ez évi előadása, a Gál Kristóf is. Amíg azzal foglalkoztunk, addig nem tudtam a Leselkedőkre koncentrálni, de rámutattam, hogy egy hasonló jellegű munkára alkalmas vagyok - vagyis arra, hogy a színészek próbálnak, én ott ülök, és ha kell, rögtön versbe, dalszövegbe vagy jelenetbe öntöm a szövegeket. Így dolgozom általában azokban a produkciókban, ahol a szöveggel is én foglalkozom.
Fotó: Dömölky Dániel
Ezek szerint nem volt alappéldány.
Storyboard volt, ami tartalmazta azokat a főbb jeleneteket, amiket mindenképpen megvalósításra szánt a rendező. A Leselkedőkben nem csak a színészek interpretálásában jelenítődik majd meg a történet, hanem vizuálisan, vetítéssel is. Hogy gyorsabb legyen a munka – mert sajnos nem volt sok idő rá -, Martin nem is mondott el nekem minden részletet, csak arról a részéről beszélgettünk a munkának, ami ténylegesen rám tartozik.
Mi a történet alapja?
Martin ötlete az volt, hogy egy bérház lakóit szeretné megjeleníteni, akikről szépen fokozatosan kiderülnek a jellemvonásaik, történeteik, elhallgatott titkaik, hazugságaik, stb. A történet középpontjában egy csótányinvázió áll, amivel a lakóközösség megpróbál szembeszállni. Mindannyian együtt haladnak a bonyodalmak felé.
Ez egy társadalmi korrajz lesz, vagy inkább csak egy vicces nyári sztori a Jurányi-kertben?
Mindenképpen van olyan igényünk, hogy a társadalom ismerjen magára. Arról is akarunk egy kicsit beszélni, hogy ki kell irtani a csótányokat, de az is lehet, hogy az ellenség csak mondvacsinált, és valójában csak ellenségképre van szükségünk azért, hogy a közösség fennmaradjon, vagy elpusztulhasson, esetleg átalakulhasson. Sokféle kérdést felvet az előadás, és össze is kapcsolja őket, mert ezek a dolgok összekapcsolódnak filozófiai és gyakorlati értelemben is.
Az ellenség a csótány?
Igen. Az ellenség a csótány. A ház, felmérve a problémát, csótányirtót hív, aki elmondja, hogyan kell őket kiirtani. De természetesen mindenki tudni véli, hogy mi a helyes praktika a csótányok ellen, mindenki mást mond, és mindenki azt gondolja, hogy az ő módszere a jó. A csótányirtó egy kívülről jött ember, és mindenkinek van vele valamilyen ügye négyszemközt, amit a saját hasznára tud fordítani - ki érzelmi, ki anyagi alapon.
Megvan a vége?
Igen, már csak a finomítások vannak hátra. Járok a próbákra, és ha a színészek bármit improvizálnak, előveszem a laptopot és átírom a szöveget. Nem ragaszkodom az én verziómhoz, sokszor jobb, ahogy belőlük kijön egy-egy mondat. És vannak dalszövegek is, amiknek külön jelentőségük van a színdarabon belül. A dalokkal a színész kifelé fordul a nézőkhöz, és olyan dologkat közöl, amiket egyébként csak bonyolultan lehetne egy jelentben, vagy vetítés formájában megmutatni. A dalokat a többi színész élő zenével kíséri.
Úgy tudom, hogy az előadásban még egy eszköz megjelenik: a nézők fülhallgatót kapnak.
A Jurányinak négy szintjén játszódik majd a történet, ablakmélyedésekben, folyosókon, amik meg lesznek világítva és be lesznek térmikrofonozva, de valóban, a nézők még fülhallgatón keresztül is hallhatják majd a színészeket. Ezért a színészek nagyon finoman, árnyaltan tudnak majd játszani. Lehet majd bensőséges, nagyon rövid, suttogós, titokzatos játékokat csinálni. De hallunk majd hangbejátszásokat is, amiket a színészekkel már előre fölvettek. Ez arra is szolgál majd, hogy a néző számára ugyanazt a kis rövid jelenetet többféleképpen megmutassuk, jelezve, hogy amit hallunk egy lakásból, az nem mindig azt jelenti, amit hallunk, hanem jelentheti épp az ellenkezőjét is. Kicsit azt is sugalljuk, hogy a dolgok nem feltétlenül azok, amiknek elsőre látszanak vagy hallatszódnak. Ezzel is rengeteg játék lesz.
Neked van olyan élményed, ami akár a Leselkedőkben is benne lehetne?
Él a szomszédomban egy furcsa ember. Olyan, mintha egy 80-as években készült magyar film szereplője lenne. Nem részletezem, de van egy történetünk vele kapcsolatban. Persze nem tudjuk, mi az igazság, miért viselkedik úgy, hogy többször rákényszerülünk arra, hogy átmenjünk hozzá. Olyan figura, akit ha színpadon látnék, azt mondanám, sok. Ennyire rengeteg nem lehet valaki.
Csótányos sztorid is van?
Laktam panelban Kispesten. A paneltömb olyan hely, ahol akármilyen rendet tartanak is, biztos, hogy felütik a bogarak a fejüket. A panelházakat a nyolcvanas évek elején építették, nagyon hamar fölhúzták őket, 30-45 éves garanciára. Természetesen sokkal hamarabb elkezdtek lepusztulni, kívülről és belülről is. Ismerjük a szemétledobó rendszert, ami a lifttel párhuzamosan fut… Ennél jobb közlekedő sztrádát a bogaraknak nem is lehetett volna csinálni. Kiirthatatlanok.
Ebben a sztoriban lesz szemétledobó?
Igen. Ráadásul gondosan kiválogatott és megírt karakterek lesznek, akiknek a fő hobbijuk, vagy napi rutinjuk, vagy a foglalkozásuk által célzott ügy, hogy csótányvonzó tevékenységet végeznek. Így nem csoda, hogy a házba beveszik magukat a csótányok - a lakók szabad utat adnak nekik.
A próbák előtt foglalkoztatok csótánysztori-gyűjtéssel?
A dramaturgok, Schnábel Zita és Szabó-Székely Ármin már egy ideje szerkesztik a történetet Martinnal együtt. Már igazán szakavatottak. Tudják mindenféle csótányfajta latin nevét, szaporodási- és étkezési szokásaikat, társadalmi berendezkedésükről is sokat olvastak, tudják, hogy mi az, ami rímel az emberére, vagy mi az, ami az emberénél előrehaladottabb. Egy csomó tudományos összefüggést találtak, amikkel próbálunk valamit kezdeni, szeretnénk az előadásba is beépíteni, akár csak úgy, hogy egy banális párbeszédben hangozzanak el. De azt gondolom, ilyen csótányos sztorija mindenkinek van, úgyhogy nem az a fajta élményanyag-gyűjtés folyt, mint az Anamnesis - a Szputnyik és a Katona közös előadása - esetében, ahol orvosok és betegek valós történeteiből írtak egy darabot. Erre itt nem volt szükség. A szöveg nem az alá- vagy a fölérendelt, hanem a mellérendelt része a képi, a zenei és az összes megjelenésnek a produkcióban. Sok nyelven fog beszélni az előadás.
Köszönjük, akkor nem kérünk a nézőinktől csótányos sztorikat.
Az interjút Fodor Krisztina készítette.
U.sz. : Színház.hu
A STEREO Akt és a Szputnyik Hajózási Társaság bemutatja:
Leselkedők
Szereplők:
Bach Kata, Hajduk Károly, Jankovics Péter, Kárpáti Pál, Király Dániel, Kurta Niké, Pető Kata, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán
Videó: Karcis Gábor
Animáció: Ásmány Zoltán, Mózes Anna
Koreográfus munkatárs: Hegymegi Máté
Jelmez, kellék: Veronika Keresztesová
Zene, hang: Keresztes Gábor
Szöveg: Máthé Zsolt
Alkotó munkatársak: Schnábel Zita, Szabó-Székely Ármin
Produkciós asszisztens: Varga Brigitta, Budavári Réka
Produkciós vezető: Rácz Anikó, Tóth Péter
Rendező: Boross Martin
BEMUTATÓ: 2014. AUGUSZTUS 21., 20.30 óra
További előadások: augusztus 22., 23. (esőnap 24.) 20.30 óra
Helyszín: Jurányi-kert
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.