Első török származású igazgatójának köszönhetően a berlini Makszim Gorkij színház a bevándorló németek fóruma lett, repertoárja nagy része foglalkozik a bevándorlással, mindenekelőtt az integrációval kapcsolatos kérdésekkel.
Shermin Langhoff, aki kilencéves koráig élt Törökországban, mielőtt anyjához költözött volna Nürnbergbe, szeptember óta vezeti a német főváros szívében, az Unter den Lindenen álló színházat.
Langhoff, aki Fatih Akin török származású német filmrendező (A fallal szemben, Soul Kitchen) munkatársa volt, új lendületet adott a színháznak, amely Bertolt Brecht Berliner Ensemble-je és a Volksbühne (Népszínház) mellett a kommunista NDK színházi életének kiemelkedő szereplője volt.
"A német színház változik, és változnia is kell, mert maga Németország is változik. Magától értetődőnek tartom, hogy a bevándorlók is hozzájárulnak ehhez a változáshoz" - mondta a rendező az AFP francia hírügynökségnek.
Shermin Langhoffnak köszönhetően tett szert népszerűségre Németországban a bevándorlók problémáival foglalkozó színház, ami fáziskéséssel történt több más európai országhoz, így Nagy-Britanniához képest, ahol jóval népesebb a külföldről érkezett lakosság" - mondta Matthias Warstat, a Berlini Szabadegyetem színházának szakértője.
A Gorkij előtt Langhoff a nagyszámú török lakosa miatt "kis Isztambulnak" is becézett Kreuzberg negyed egyik színházát vezette.
A Gorkij 17 színésze közül 12 első- vagy másodgenerációs bevándorló. "Olyan színészeket választunk, akik nemcsak klasszikus darabokat tudnak játszani, de a saját történelmükből és az élményeikből is hozzá tudnak adni valamit" - mondta Shermin Langhoff.
A bemutatott darabok között van A szoknya napja című, a francia Jean-Paul Lilienfeld rendezte filmdráma ihlette Verrücktes Blut (Bolond vér). A film francia külvárosi iskolában dolgozó középiskolai irodalomtanár életét mutatja be, aki egy, a diákokkal való szóváltás után előkerült pisztollyal túszul ejt egy osztályt.
Az egyik diákot az 1986-ban Berlinben török családban született Tamer Arslan játssza, aki elmondta: a fegyvert leszámítva maga is átélt a színpadon bemutatottakhoz hasonló jelenteket.
Jens Hillja, a Gorkij társrendezője hangsúlyozta: a színész mint olyan a maga történetével az érdekes. Ezért választanak különleges embereket, nemcsak bevándorló családban született, de másféle, fogyatékkal élő, homoszexuális, leszbikus színészeket is.
Yael Ronen izraeli dramaturg-rendező darabjában, a Common Groundban három színész lép fel, akik a volt Jugoszláviából származnak: 1991 és 2001 között emigráltak Németországba, és saját történetüket élik újra a színpadon egy rokonaiknál Boszniában tett közös látogatás után. Különösen szívbemarkoló a két színésznő sorsa: egyikük apja egy olyan lágerben halt meg, amelynek a másik apja volt a parancsnoka. A színpadon a színésznők szerepet cserélnek: a hóhér lányát az áldozaté játssza és fordítva.
Az új műsorral némileg megfiatalodott a közönség - mondta Jens Hillje. Kissé nőtt a látogatottság is.
A bevándorlók közül viszont még kevesen látogatják a színházat. "A feleségemet leszámítva meg senki sem jött el megnézni a családomból. Nincs idejük, dolgozniuk kell" - mondta Tamer Arslan.
Forrás: MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.