Kaszás Gergő: "Ha van szándék, az nekem elég"

Az I. Erzsébet című előadásban Medici Katalint alakító Kaszás Gergőt a POSZT-on a legjobb férfi mellékszereplőnek választották. A Színikritikusok Díjának legjobb férfi mellékszereplő várományosa. Ennek kapcsán kérdezte a Revizor.

A Revizor interjújából:

 

Kaszás Gergő harmadszor dolgozott Szikszai Rémusz rendezésében. A kérdésre, hogy a rendező személye, az előadások, a szereplehetőségek döntenek-e, amikor egy társulathoz szegődik, úgy felelt: “Rémuszt a Bárka alapítása óta ismerem. Bár nagyon másfele ment az életünk, mindig szívesen dolgozom vele. Első rendezésében, a Caligula helytartójában a próbákat még velem kezdte, de egy elhúzódó tüdőgyulladás miatt végül nem én játszottam. Az I. Erzsébetnél mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy csatlakozom hozzájuk, a Vádli Társulathoz. Nincs anyagi fedezetük, állandó játszóhelyük, de hasonlóan gondolkodó emberek hoznak létre előadásokat. Bár csak másodszor dolgozom velük, egy nyelvet beszélünk” – fogalmazott a színész.

 

 

Arról, hogy mi  az a szellemiség, ami vonzza a színházban, elmondta: “A szándék. Ha van szándék, van akarat, az nekem elég. Ez az alap, amitől én is kedvvel dolgozom. Több olyan előadásban is részt vettem a Katonában, a Bárkában, Egerben, ami bár nem sikerült jól: ha mögötte ott volt a szándék, hogy jó legyen, nem viselt meg. Sokáig azt gondoltam, kevésbé érdekel az előadás, sokkal inkább a megelőző munkafolyamat. A rájönni valamire, a gondolkodás, az egyszer csak megérezni – ez jobban izgatott. El voltam kényeztetve ebben is. Nagyon sok fajta szerepet játszottam, olyanokat is, amelyek a civil létezésemtől nagyon távol eső karakterek. Ilyen volt Alföldi Róbert bábszínházi rendezésében Sade márki figurája, az I. Erzsébetben Medici Katalin megformálása. Bennem egyáltalán nincs meg ez a hatalomvágy. Ezek a szerepek izgalmas rácsodálkozások. Medici Katalin szerepében nőt játszani nagyon jó. Nem próbáltam nőnek lenni, de amikor Medici Katalin pénzt kérve nőiességét használja fegyverként, hát lubickolok a jelenetben” – árulta el Kaszás Gergő, aki úgy véli, a színháznak muszáj reagálni mindarra, ami körülvesz minket, hiszen ez a lételeme.

 

kaszasgergo

Tóth József és Kaszás Gergő az I. Erzsébetben, fotó: Ilovszky Béla

 

Felidézte, hogy a kezdetektől olyan emberektől tanulhatott a Főiskolán - Bodnár Sándortól a Nemzeti Stúdiójában, Zsámbéki Gábortól és Székely Gábortól - akik felelősségteljesen gondolkoztak. “ Azt tanították, hogy ne legyünk bábok, hanem gondolkodó színészek. Később is rengeteg nyitott, remekül gondolkodó hazai és külföldi rendezővel dolgozhattam. Ezek az élmények csak megerősítettek abban, amit otthonról hoztam. Sok mindenbe színészként nincsen beleszólásom, de a jóhoz, a fontos gondolatokhoz örömmel csatlakozom. Ha tizenhat év után újra rendeznék, rengeteg humorral, iróniával, öniróniával fogalmaznék arról az elképesztően abszurd országról, amiben most élünk. Ahol emberek döglenek bele az egzisztenciális problémáikba. Szerencsére olyan előadásokban dolgozom, Székely Csaba Bánya-trilógiájában, Rémusz előadásaiban, amelyekben ezekről beszélünk” – nyilatkozta Kaszás Gergő.

 

Folytatást itt talál.