Elhunyt Sziklai János, a Nemzeti Színház egykori portása.
A Nemzeti Színház így búcsúzik:
Ma ismét csöndesebb a színház, mint egy átlagos hétköznapon. Reggel érkezett a hír: Elhunyt Sziklai János. Váratlanul - hirtelen szívmegállás. Hogy is szól az ima? Uram! Add meg nekünk a jó halál kegyelmét!
Tegnapelőtt búcsúztunk el tőle, senki sem gondolta, gondolhatta, hogy utoljára. Olyan volt, mint mindig. A kulcsok, levelek, információk mellé volt kedves szava, jó poénja, csöndje vagy mosolya – kinek, mi kellett, hogy jól induljon a nap. Igazi színházi ember volt, a Nemzeti kezdő csapatának tagja. Tudtuk, hogy ha itt van a portán, akkor minden rendben, ha intézkedni kell, Sziklai úr, sokunk Janija azonnal képben van. Nem féltem – mondta egy kollégánk – ott fenn is lesz dolga. Kiadni az öltöző kulcsát Kaszás Attilának, Garas Dezsőnek, viccelődni Hollósi Fricivel, megbeszélni a napi dolgokat Koroknai Tamással, hangtárunk volt vezetőjével vagy Totyával, Tóth Sándorral, a videósok néhai főnökével, és - aki a Nemzetibe szerződtette - Schwajda Györggyel. Istenem, de sokan vagytok már együtt…
Drága Jani!
Folytasd utadat, úgy ahogy eddig is tetted, "pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen"...
Nyugodj békében!
A Színház.hu is búcsúzik:
De hát tegnap integettünk egymásnak! - erre gondolok János bácsi, most, hogy hitetlenkedve olvasom, hogy elköltöztél. Pláne, hogy már több mint ötven éve éltél a Szenes Hanna térnél, amit többek között te szerettettél meg velem, az új lakóval. A legkedvesebb ismerősödként köszöntöttél nap mint nap annak ellenére, hogy keveset találkoztunk a színházban, ahova még akkor is beengedtél, ha nem jelezték neked, hogy érkezem. Mindenkit megjegyeztél, örökké derűsen idézted a régi időket és egy piacozás közben is szívesen fejtegetted a jelent mosollyal a szemedben. Sokan mondják most, hogy egy igazi színházi ember ment el. Szerintem ha hallanád, csak kacsintanál és azt mondanád, akkor "most tovább ballagok, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen"... Békés utat neked!
T.B.