Pisti a vérzivatarban a Bakelitben - Villáminterjú Somogyi Annával

A Bakelit Multi Art Centerben szeptember 10-én és 11-én, este 20 órás kezdettel újból bemutatja a 2013-ban alakult GlobART összművészeti társulat Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámájának adaptációját. Ennek kapcsán adott rövid interjút a rendező-társulatvezető, Somogyi Anna.

Felvettek idén az ELTE-re, amihez szívből gratulálok! Mit fogsz tanulni? S mennyire lesz nehéz szerinted összeegyeztetni a próbákat, az alkotást az egyetemmel?

- Köszönöm! Remélem, nem kell aggódom az egyetem miatt, hiszen magyar szakosként még több tudást tudok elsajátítani. Sőt tervezem is a kapcsolatfelvételt az ELTE-n dráma vagy színház iránt érdeklődőkkel. A szervezés mindig nehéz kérdés egy társulatnál, eddig is voltak és lesznek is nehéz helyzetek, de úgy gondolom, minden megoldható.

2013 szeptemberében alakult a GlobART, de mikor volt az a bizonyos pillanat, amikor határozottan eldöntötted, hogy csinálsz egy társulatot?

- Ez egy hosszabb folyamat eredménye volt. Kiskorom óta színésznek készültem. Többször felvételiztem a színművészeti egyetemre, és több kurzusán is részt vettem. Teltek az évek, és arra lettem figyelmes, hogy sokszor én vezetek egy kisebb csoportot, vagy tőlem kértek segítséget ötletelésben, rendelkezésben. Végül a Keleti István Művészeti Iskola elvégzése utáni nyáron kezdtem el megtervezni, hogy kikkel és mit szeretnék csinálni. Szeretem a saját utamat járni, nem azt, amit mások már kitapostak. Természetesen ez a nehezebb, de ha az ember hisz abban, amit csinál, akkor bármit el lehet érni.

Mit szerettél volna képviselni a társulattal, és mennyire maradtál hű az elképzeléseidhez?

- A társulattal sokat tréningezünk, mert arra tötekszünk, hogy a tagok "le tudjanak meztelenedni" egymás előtt. Nálunk nincsenek viszályok, belső harcok, rivalizálás, konfliktusok. A csoport célja megtalálni azokat az ösvényeket, ahol a művészeti ágak összeérnek, kommunikálnak egymással. Gyökere a Horgas Eszter által elindított Partitúra Összművészeti kurzus, amin évek óta én is részt veszek, mint játszó és segítő. A Pisti a vérzivatarban-ban a színész, a díszlettervező táncol, a zenész, a táncos színészkedik, a táncos táncolva fest és a többi. Van olyan tag, akiről nem is tudnám egyértelműen megmondani, hogy hangszeres vagy énekes, esetleg színész. Ilyen embereket keresek, és ehhez hű a csoport.

Mesélnél egy kicsit a GlobARTról? Miért pont azokkal csinálod a társulatot, akik benne vannak? Legyen az színész, jelmez-, díszlet-, vagy mozgásfelelős.

- Februárban tartottunk egy válogatást, ahova elhívtam a társulatból egy-egy zenészt, énekest, színészt, táncost. Fontos volt az ő visszajelzésük az emberekről, akik eljöttek. Ezután egy tréningen figyeltük meg, hogy tudnak együtt dolgozni az emberek. A két körös casting után egyértelművé vált, hogy ki tartozik hozzánk, és ki nagyon tehetséges, de nem idevaló. A csapat lényege az, hogy nincs szeretetlenség, lényeges a közös hullámhossz, a harmonikus munka. Nem tudok olyan emberrel együtt dolgozni, akivel nem azonos a munkamorálom. Legyen az színész, jelmeztervező, író, mind-mind ugyanolyan aktív tagjai a csapatnak. A díszlettervezőm, Szeredai Enikő mondta, hogy eddig azt hitte, a díszlettervezés magányos munka, de itt megtapasztalta, hogy máshogy is lehet. A GlobART jelenlegi tagjai mind alázattal, figyelemmel, fegyelemmel dolgoztak egy közös célért, és ennek a gyümölcsét láthatták a nézők júniusban.

Láttam, hogy új színészeket keresel. Ki az ideális színész a számodra?

- A válogatáson főleg emberileg figyelem meg a jelentkezőket. Olyan is lehet, hogy eljön valaki a válogatásra, tehetséges, mégis is azt mondom neki, hogy nincs helye itt, ez azonban nem minősítés, hanem valószínűleg nem passzol a csapatba, nem érzem a harmóniát. Az ideális színész az, aki ösztönös, de a technikát is tudja. Ez nagyon fontos számomra. Spolarics Andrea mesterem megtanította nekem, hogy hiába használ az ember állapotokat, ha nincs meg hozzá a technikai tudása. Illetve ez fordítva is igaz, hiába látom, hogy használja a jól megtanult technikát, ha nem vált ki belőlem semmit.

Ha egy mondattal kéne leírnod a rendezési stílusodat, mi lenne ez az egy mondat?

- Összművészetiségre törekvés.

A kisfilmetek első helyezést ért el a IV. Partitúra pályázaton. Mi az adta az ötletet a témához és magához a címhez: "Silhouette"? Mesélnél egy kicsit a munkafolyamatról?

- A téma meg volt adva; Arany János Vörös rébék c. balladája alapján kellett rövidfilmet készíteni. Sokat gondolkoztam a versen, hisz legegyértelműbben ez egy népies iromány, de igyekeztem mélyebbre ásni. Arany műveiben erőteljes a balladai homály, kihagyásos szerkesztési mód, ezeket vagy megfejti, illetve kiegészíti az ember, vagy nem. Számomra a "vörös rébék" mindenkinek a legrosszabb énje, legyen az Tera, Pörge Dani, vagy akár a kasznár. Ez a felünk inspirál rossz döntésekre: ha rá hallgatunk, az életünk elindul a lejtőn, tragédiából tragédiába esik. Innen jött a Silhouette, magyarul sziluett, ahogy szokták mondani; árnyéka vagy önmagadnak, ami szerintem tökéletesen ráillik a balladára. Ami még lényeges, hogy úgy döntöttem, hogy a ballada női szereplőjének, Terának a szemszögéből mutatom be a történetet. Rajta keresztül mutatjuk meg, milyen volt átélni a cselekményláncolatot.

A forgatás nagyon jó hangulatú volt, kifejezetten jót szórakoztunk azoknál a részeknél, amelyeknél a néző valószínűleg megijed. Például, hogy hogy kerüljön ki a véres szivacs a színésznő kezéből?

Mindenki lelkesen és segítőkészen dolgozott, szerettem a munkafolyamatot.

Az Örkény-adaptáció premierje is a Bakelit Multi Art Centerben volt, és nagy sikerrel végződött. Teltházas előadás volt, olyannyira, hogy még kint is rekedtek emberek, de azt hiszem az nagyobb szó, hogy még Örkény István özvegye is gratulált az előadáshoz. Mit mondott pontosan neked? S emlékszel, hogy mi volt az utolsó és első mondat, amit a társulattagjainak mondtál a színpadra lépés előtt, majd az előadás végén?

- Radnóti Zsuzsa első reakciója az volt, hogy jajj, miért a Pisti? Nem szereti, ha feldolgozzák, hisz nagyon érzékeny témákat boncolgat a dráma. Ezután nagyon nagy öröm volt hallani, hogy szerette az előadást. Több órát beszélgethettem vele. Azt mondta, hogy nagyon tehetséges csapatnak tart minket, és további sikereket kíván.

Az előadás előtt együtt kiabáltuk, hogy "Pisti"! Utána pedig, azt hiszem, annyi jött ki a torkomon, hogy gratulálok nekik, nagyon büszke vagyok rájuk, és hogy köszönöm.

Az, hogy a premierre ennyien voltak kíváncsiak, és sikeres lett az előadás, nem befolyásolja a próbákat? Nincs nagyobb megfelelési kényszer, nincs nagyobb stressz, hogy megmutassátok: még ennél is jobbak tudtok lenni szeptember tizenegyedikén? Hogy zajlanak a próbák mostanában?

- Szerintem ez az egészséges. Az ember felrak egy mércét, és az élete során folyamatosan teszi egyre feljebb és feljebb. Elég maximalista alkatnak gondolom magam, így természetesen a megfelelési vágy is erős bennem. Azonban ez visz minket előre.

Nyáron a kisfilmen dolgoztunk, illetve amennyit lehetett, pihentünk. Augusztus 30-án lesz az első válogatásunk, és az előadások előtt összpróbázni is fogunk, illetve az új szövegkönyvünk is elkészült, így még szeptemberben sor kerül az első olvasópróbára is.

Miért pont Örkény István Pisti a vérzivatarban című drámájára esett a választásod?

- Számomra nagyon fontos kérdéseket boncolgat. Nem is tudnék egyet kiemelni, ami a leglényegesebb. Azt gondolom, napjainkban is aktuális, hiába a XX. századi magyar történelmen süvít keresztül a történet. Februárban arra ébredtem, hogy ezt a drámát szeretném megcsinálni, mert fontos, hogy játsszuk, hogy a nézők lássák, hallják. Nehéz darab, tudom, de nekem ettől színház a színház. Közvetítek, üzenek neked valamit, te pedig vidd haza és gondolkodj rajta!

Számodra ki az a Pisti?

- Pisti te vagy, én vagyok, és ő is az. Mindenki.

Mik a jövőbeli terveid a GlobARTtal?

- Minél többet szeretnénk játszani a Pistit, illetve elkészült az új darabunk, novemberben tervezzünk bemutatót.

Ami még újdonság, hogy szeretnék egy könyvet írni. A GlobART tagok közül nem csak az írók, hanem színészek, zenészek is írnak. Így egy összművészeti GlobART könyvet szeretnék megpályázni tavasszal, versekkel, novellákkal, dalszövegekkel. Reméljük sikerrel járunk.

Az interjút készítette: Varga Maja

U. sz.: Színház.hu