34. alkalommal kerül sor a Színikritikusok Díjának kiosztására szeptember 21-én, a Trafóban. Ebből az alkalomból kérdezte a Fidelio a Színházi Kritikusok Céhének elnökét, Tompa Andreát.
Független csapatok kapták idén a legtöbb, szám szerint tizenkét jelölést a Színikritikusok Díjára, a kőszínházak közül az Örkény nyolc nominációt szerzett, a vidéki és a határon túli előadásoknak, alkotóknak három- három jelölés jutott. A kérdésre, hogy ezek az arányok mennyire adnak hiteles képet a tavalyi évad színházi törekvéseiről, Tompa Andrea úgy felelt: “Az Örkény szerintem is kiváló évadot zárt. A független színházak jelölése mindig nehéz kérdés, amiről céhen belül sem tudunk igazán jól megegyezni: a függetleneket ugyanis külön kategóriában is mérlegre tesszük ("Legjobb független előadás" kategóriában), ami egyrészt jó, mert van egy díj, ami láthatóvá tesz egy területet. Viszont rossz is, mert strukturális (és nem esztétikai) alapon választ szét színházakat, bezár és gettósít, és ennek nincs értelme szerintem (ahogy "Legjobb magánszínházi előadás" kategóriája sincs, vagy minisztériumi és önkormányzati színházak is egy kategóriában versenyeznek). Azt jó jelnek gondolom, hogy a független darabok kiléptek a saját kategóriájuk jelöléséből” – fogalmazott a kritikus.
Arról, miben látja a mai kultúrpolitikailag megosztott színházi szakmában a kritikus feladatát, felelősségét, elmondta: “Hogy képes legyen a normális működést megőrizni. Az előadást látni, láttatni, elemezni, érteni akarni és elfogadni az élményt, ha van, egyszóval a szakmájánál maradni. Ez gyakran nem könnyű feladat.(…) A felelősség számomra tehát a normális, kritikai működés megőrzése. Az, amit az első kritikus, a barlanglakó tett, mikor a neki nem tetsző barlangrajzra nézett és ezt ki is fejezte” – fejtette ki Tompa Andrea, aki 2009 óta vagy a Színházi Kritikusok Céhének elnöke.
Arról, hogy a céh milyen előrelépéseket tett az elmúlt időszakban, elárulta, születtek eredmények, például a nemzetközi kapcsolatok terén, tavaly showcase-t rendeztek, a kritikusdíj pedig szép esemény lett, a szakma jelentős része fontosnak tartja.
“Jobban fáj az, amiben nincsenek eredményeink: tevékenységünk, gyakran kritikai magatartásunk miatt vagy pusztán mint civil szervezet kikerültünk az államilag támogatott körökből, egy teljesen független civil szervezet lettünk. És legnagyobb fájdalmam, hogy nem tudtunk tenni a szakmaiság fejlődéséért, sok oknál fogva - a magyarázat mindegy, lássuk be, nem tudtunk. A fiatal kritikusokat nem tudjuk elindítani a pályán, segíteni sem. Jómagam most kevés energiával bírok e céh vezetésére, egyébbel foglalkozom, ezért is szeretném, ha öt év után jelentkezne utód, olyan, akit a céh támogat és van ereje eredményeket tenni, akarni” – hívta fel a figyelmet Tompa Andrea.
A teljes interjút itt elolvashatja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.