Nemzetközi konferencián vitatták meg az európai operajátszás helyzetét

Az Erkel Színházban pénteken megrendezett nemzetközi konferencián húsz európai országból több mint negyven operaházi és színházi vezető vitatta meg az operajátszás közelmúltbeli trendjeit és kilátásait.

Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a tanácskozás díszelnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: a művészeknek és a művészeti vezetőknek kezükbe kell venniük saját sorsuk irányítását, és javaslatokat kell megfogalmazniuk, hogy megkönnyítsék a kulturális kormányzatok munkáját. 
    

Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója megnyitójában arról beszélt, hogy a magyarországi operajátszás 1989 után is "a zártság és belterjesség állapotában" maradt egy ideig, a "felocsúdáshoz idő kellett, lassan indult meg a szabadság megélése". Áttekintése végén úgy fogalmazott: az elmúlt évek eredményei után a magyar operai nyitásnak még mindig van tere. Kiemelte, hogy a Magyar Állami Operaháznak egyetlen magyar operaházként fel kell vállalnia a nemzeti operajátszás feladatát, amely három kötelezettséget ró rá: egy korban és stílusban széles körű repertoár játszását, a fiatal tehetségek felkarolását, valamint a magyar szerzők műveinek bemutatását. 

Nemzeti operaként kulcsfontosságú volt az Erkel Színház újranyitása, amellyel az Operaház a világ egyik legnagyobb operaintézményévé vált - fogalmazott Ókovács Szilveszter. Az Erkelt "a célszerűség színházának" nevezte, és emlékeztetett arra, hogy a felújított épület megnyitása óta mintegy 300 ezer látogatót fogadtak itt. 

A bécsi Neue Opert 1993 óta művészeti igazgatóként irányító Walter Kobéra előadásában arról beszélt, hogy társulatával hogyan próbálnak a meglehetősen konzervatív osztrák fővárosban kortárs darabokat bemutatni, a hangsúlyt az osztrák és külföldi ősbemutatókra helyezve. Példaként említette, hogy az opera és a zene egyik fővárosának tartott Bécsben 1996-ban a Neue Oper volt az első, amely Benjamin Britten egyik művét bemutatta. Büszkén idézte fel azt is, hogy Eötvös Péter  Paradise Reloaded (Lilith) című operájának is ők adták az ősbemutatóját 2013-ban. 

Kép a Paradise Reloaded (Lilith) c. előadásból

A Neue Oper állandó helyszín nélkül működik, minden operához új előadóhelyet keresnek, amely leginkább illeszkedik a darab hangulatához - magyarázta. A kérdésre, hogyan tudják megnyerni a közönséget a kortárs darabokhoz, azt válaszolta: talán azzal, hogy nem akarnak minden áron provokálni. Emellett bevezető beszélgetéseket is tartanak az operák előtt, melyek célja, hogy a közönséget "elcsábítsák", és nyitottá tegyék az újdonságra. Szintén kérdésre válaszolva elmondta: Bécs városától évente 450 ezer euró (mintegy 1,3 milliárd forint), az osztrák államtól további 120 ezer euró (mintegy 360 millió forint) támogatást kapnak, ebből évente három új produkciót tudnak színpadra állítani. 
    

Zsoldos Dávid, a Magyar Állami Operaház tanácsadója a digitális világ kihívásairól és lehetőségeiről beszélt az operaházak szempontjából. Kiemelte: az előfizetéses streaming szolgáltatások felfutóban vannak, miközben a fizikai hanghordozók eladása mellett már a fizetéses letöltések is visszaszorulnak. Úgy vélte, a "streaming boom" az operaházaknak is komoly lehetőségeket kínál. Példaképpen említette a Bécsi Állami Operaház és a Berlini Filharmonikusok fizetős streaming szolgáltatását, legsikeresebb projektként pedig a Bajor Állami Operaház teljesen ingyenes online közvetítéseit emelte ki, amelyeknek már több mint egymillió nézője volt 55 országból. Bár ez közvetlen bevételt nem generál, nagyban javítja az operaház megítélését - vélekedett. 
    

Anger Ferenc, az Operaház művészeti igazgatója a magyarországi operajátszás rendszerváltás utáni változásairól beszélt. Úgy vélte, az 1990 utáni "hirtelen fellángolás" utánpótlás hiányában hamarosan elkezdett kialudni, miközben a közönség elfordulása is érezhető volt. Az 1990-es évek vége felé már válságjelek jelentkeztek a színházi és operaéletben, a vidéki operajátszás repertoárja szűkült. 
    

Anger Ferenc szerint ennek a válságkorszaknak az elmúlt 6-7 évben kezd vége szakadni, a közönség és az alkotók részéről is új hajtóerő érezhető, Budapesten és a vidéki társulatoknál egyaránt. Ennek alátámasztásaképpen emlékeztetett arra, hogy az új évadban az Operaház 25 premierrel jelentkezik. 

Szép Gyula, a világ egyetlen kisebbségi operaháza, egyszersmind a budapesti mellett az egyetlen magyar operaház, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója az erdélyi operajátszás közelmúltbeli történetét és jelenét tekintette át előadásában. Mint mondta, a román kommunista állam által 1948-ban - Észak-Erdély visszacsatolása után egyfajta vigaszként - létrehozott magyar operaház népoperaként indult, majd az 1950-es években el tudott mozdulni az egyre minőségibb operajátszás felé. Az 1960-as évektől, az értelmiség elvándorlásával egyre nagyobb teret kaptak az operettek és a könnyebb műfajok, az 1980-as évekre pedig nagyon nehéz helyzetbe került az intézmény, a társulat elöregedése és az erősödő cenzúra miatt - magyarázta. A rendszerváltás után elölről kellett kezdeni az építkezést, a rendkívül elöregedett társulatot fiatal, dinamikus csapat váltotta, az operaház arculata teljesen megújult. 

A Kolozsvári Magyar Opera nézőtere. A kép forrása: Wagner Társaság

A jelenről szólva elmondta, a Funar-éra lezárulásával a diszkrimináció teljesen megszűnt, játszanak operát, operettet, balettet, musicalt és gyermekelőadásokat is és jó szakmai kapcsolatokat ápolnak a romániai és magyarországi társintézményekkel. A "kicsi, de kerek" operaház saját zenekarral , énekkarral és balettkarral, összesen 244 munkatárssal dolgozik, évente 3-5 bemutatót tartanak. "Szegények vagyunk, de jól vagyunk" - zárta előadását Szép Gyula, utalva arra, hogy az operaházban a jövedelmek 150 és 650 euró között mozognak, és utóbbi már az igazgatói fizetés.

A konferencia délutáni részében Ronan Allaire, a L'Opéra Grand Avignon főigazgatója egy kutatást idézve arról beszélt, hogy az európai operaházak műsora egyre közeledik egymáshoz a játszott szerzők és darabok szempontjából. Mint mondta, az általa vezetett dalszínház repertoárja is egyre nemzetközibb, miként a társulat és a közönség összetétele is. Színház és opera című előadásában arra is kitért, hogy a kortárs színházi trendek, így a díszletek és jelmezek szikársága, puritánsága, valamint a technológiai fejlődés - például a 3D-s módszerek - hatással vannak az operajátszásra is. Ezek a változások többnyire pénzmegtakarítással járnak a klasszikus díszletekkel szemben, ráadásul a kísérletezésnek is jó terepet adnak - vélekedett.

Solymosi Tamás, a Magyar Állami Operaház balettigazgatója történelmi áttekintést adott az 1989 óta eltelt időszak magyarországi balett-játszásáról. Kiemelte: a vasfüggöny lebontása előtt specifikus kelet-európai repertoárt játszottak, nyugati szerzők műveit alig, és ez utóbbiak megismerése is sokkal nehezebb volt az internet és más modern kommunikációs eszközök hiányában. Ezzel szemben ma a balettélet nemzetközivé vált, a közönség tagjai is több nemzetből kerülnek ki, és a hozzáférés is sokkal könnyebb lett a legújabb trendekhez. Példaképpen említette, hogy jelenleg a Nemzeti Balett tagjainak mintegy 25 százaléka külföldi. Az aktuális kihívások között említette a nemzetközi turnék gazdasági válság miatti ritkulását, valamint azt, hogy a közönség egyéb szórakozási formák által megemelt ingerküszöbét egyre nehezebb átlépnie a klasszikus balettnek és más klasszikus műfajoknak.

Aviel Cahn, az Opera Vlaanderen Antwerpen intendánsa és művészeti igazgatója szerint fennáll a veszélye annak, hogy az opera "muzeális művészetté" válik, amely nem a mában él és amellyel a lakosság nagy része már nem tud azonosulni. Úgy vélte, ki kell szabadítani a műfajt az "elefántcsonttoronyból", de úgy, hogy a művészeti színvonal közben ne essen. Le kell porolni, aktualizálni kell az operákat, nem szabad félni attól, hogy a legégetőbb társadalmi kérdésekre is reflektáljanak - hangsúlyozta. Saját eredményeik közül kiemelte, hogy az antwerpeni operaház közönségének átlagéletkorát 63 évről sikerült 50 évre csökkenteni, a bérletesek átlagéletkora pedig még ennél is alacsonyabb.

   Az antwerpeni opera

Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy az operahagyomány az európai kultúra és identitás központi része, amely például az ázsiaiak szemszögéből nézve "irigylésre méltó", igyekeznek is minél jobban átvenni azt. Úgy vélte, ez a közös kultúrkincs és általában a művészet nagyszerű felület lehet arra, hogy az európai országok lakói jobban figyelemmel követhessék, mi zajlik a többi európai társadalomban, mert "ma alig ismerjük egymást itt Európában".
    

Kitért arra is, hogy Budapesten az Operaház mellett a Művészetek Palotájában is műsorra tűznek operákat, elsősorban pre-klasszikus és kortárs szerzőktől, de mint a Wagner-napok több éves hagyománya mutatja, a klasszikusokat sem mellőzik teljesen. A Bartók Béla Hangversenyteremben úgynevezett félig szcenírozott előadásokat mutatnak be, de talán pontosabb lenne azt mondani, hogy egy "modern operai környezetet" hoztak létre a teremben.

Forrás: MTI