Devoured - Kortárstánc és grafika találkozása a Bakelitben

Szeptember 15-én a Bakelit Multi Art Center színpadán lép fel a szegedi táncos és grafikus duó, a Contraelease Project egy különleges előadással. Egy táncos és egy grafikus párbaját tekinthetjük meg, ahol a központi a motívum a szerelem, A művészekkel, Vőneki Brigittával és Magony Gergellyel Varga Maja beszélgetett.

Miért pont a grafika / Miért pont a kortárs tánc? Gyerekkori álom, vagy véletlenül létrejött szenvedély? 

Magony Gergely: Én a grafika mellett képzőművészként, festőként is alkotok. Régóta megvan ez a szenvedélyem, és azóta is próbálkozom minél több helyen megfogni ezt a művészeti ágat. 

Vőneki Brigitta: Nyolc éve, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kezdtem el táncolni, azonban akkor még társastáncot. A kortárs tánc világába egy táncjáték (Szegedi Egyetemi Színház: Interjú a vámpírral) révén kerültem be, és azóta is szerelmes vagyok a műfajba, mivel annyira tág határokat enged a táncos számára, ami más műfajban nem megvalósítható. Úgy gondolom, ez a tökéletes módja az érzelmek átadására.

Annyira szoros, őszinte kapcsolatot és önismeretet kíván a tánc is, meg hogy egymásra vagytok utalva a színpadon, hogy felvetődik a kérdés: mikor találkoztatok először? Milyen a kapcsolatotok egymással?

M.G: Az előbb említett Egyetemi Színházas táncjátékon keresztül találkoztunk először. Én, mint technikus szerepeltem a darabban, Brigi mint táncos. Végül egymás mellett kötöttünk ki, most már több mint egy éve, és a Projekt születése is hasonló időre tehető. Együtt élünk, együtt alkotunk.

A mostani projectnél mi volt az ihletforrás?

V.B: A technikai megvalósítás ötletét a 2013-as Thealter fesztiválon fellépő Bandart Production adta. Mi azonban ezt másképp akartuk felhasználni, karöltve azzal, hogy történettel töltsük meg.

M.G: A „Devoured” abból indult, hogy egy egyszerűbb, hétköznapibb sztorit ezekkel az eszközökkel szerettünk volna megvalósítani, az alapkoncepciót megtartva (Grafikus-férfi, táncos-nő) elmesélve a történetet. Kortárs verseket válogattunk, belőlük építettük a történeti szálat.

Személy szerint úgy vettem észre manapság, hogy egyre népszerűbb a kortárs tánc, és maga az irodalom is. Szerintetek minek köszönhető ez? Minek tudható be az, hogy egyre jobban befogadóbbak az emberek, hogy egyre jobban igénylik a kortárs művészetet?

V.B: Véleményem szerint a kortárs művészek sokkal inkább az emberekben zajló belső lelki folyamatokat, gondolatokat boncolgatják, és sokkal szókimondóbban, mint eddig valaha is tették. Ez a kissé néha megbotránkoztató stílus, gondolkodásra tudja bírni a tömegeket.

Ki az, akit a kortárs irodalom meghatározó személyiségének tartotok? Miért pont őt?

V.B: Erdős Virágot tartom a legmeghatározóbbnak, mivel néhány éve az egyik verse által keltett óriási felháborodás indította el a mostani kortárs irodalmat.

S a táncban? 

V.B: A kortárs tánc központja egyértelműen Budapest, azon belül a MU Színház és a Közép-Európa Táncszínház. 

Szeptember tizenötödikén mutatjátok be a Bakelit Multi Art Centerben a „Contraelease Project” elnevezésű darabot. Miért ez lett a project neve? Miben mutatkozik meg ez a bizonyos új látásmód? 

V.B: Valami paradox nevet szerettünk volna, mint maga a színpadon megjelenő alak, aki test nélkül, de mégis jelen van. Így a két ellentétes irányú táncmozdulat a „contraction”, és „release” szavak összeolvasztásával született ez a név.

M.G: Az új látásmód, a két különböző művészeti ág fúziójában testesül meg. Ha a tánc vagy a grafika hiányozna az előadásból, üres lenne, így nem hagytuk egyiknek sem, hogy domináljon. Azt akartuk, hogy amikor az előadást megtekintik a nézők, akkor a műfajok, így együtt, egy kerek egészt adjanak ki. 

Mit szeretnétek kifejezni vele? 

M.G: Valami formabontót, különlegeset akartunk csinálni, megmutatva az embereknek, hogy ilyen szemszögből is lehet nézni a dolgokat. 

V.B: Szerintem azt akarjuk kifejezni, hogy néha sokkal több van a dolgok mögött, mint amennyit látunk. 

Hogyan született meg a „Devoured” című előadás ötlete? 

V.B: Egy egyszerű szituációt akartunk, amibe könnyen bele tud helyezkedni a néző, így adta magát a párkapcsolati téma. Azonban ezt meg akartuk kicsit törni, egy kis őrülettel. 

A darab kitaláció alapján jött létre, vagy azért van benne saját tapasztalat? 

V.B: A történet kitaláció, de próbáltuk életszagúvá tenni a sztorit. 

A „devoured” azt jelenti, elpusztítani. Tényleg ez a szavatok a szerelemre? 

M.G: Ez a szavunk erre a szerelemre, arra a szerelemre, ami felemészti önmagát. A darab végére jön ki igazán a cím: ez egy olyan szerelem, ami felemészti a nőt. 

Ezt is meg lehet tudni a darabból, de a ti véleményetek szerint, meddig természetes a szerelem?
V.B: Amíg nem készteti az embert önmaga feladására. 

Mégis, hogy jön össze a vizuális grafika a tánccal? Hogy jön össze számotokra ez a kettő?
M.G: Meg kell nézni az előadást ☺ Mi ezt kitaláltuk, ragaszkodtunk az elveinkhez, és sikerült is megvalósítani. 

Mit jelent nektek a darab?
M.G: Első közös munkánk, a Project első termése, és büszkék vagyunk rá. Szerintünk megállja a helyét a többi kortárs előadás mellett.

Mik a terveitek ezzel a projecttel? S mik a terveitek úgy összeségében, a jövőre nézve?
M.G: Így, szigorúan ketten, dolgozunk tovább. Tervben vannak előadások a jövőre nézve, és a Devoured sikeressége után szeretnénk magasabbra tenni a lécet. Szeretnénk kicsit jobban elrugaszkodni a földtől úgy, hogy az az összhangunk rovására ne menjen.

Forrás: Bakelit M.A.C.