"A versek mondanak el a legtöbbet" - Mándy Ildikó az 1914-ről

Mándy Ildikó Társulata szeptember 13-án mutatta be a Zsámbéki Színházi Bázison az 1914 című zenés előadást, amelyet a Jurányi Házban játszanak majd tovább. Mándy Ildikó rendező mesélt a darabról.

A darabról röviden:

Az első világháborúval és annak személyes vonatkozásaival foglalkozó zenés színházi előadást rendezett Mándy Ildikó táncos-koreográfus.

A hátország magánemberi tragédiái, a soha ki nem heverhető lelki traumák, a generációkon át vonszolt háborús reflexek, az egyéni helytállás, az egymásrautaltság és az országhatárokon, nemzeti konfliktusokon átívelő emberiesség állnak figyelmünk középpontjában. Mit jelent a háború az emberiségnek, az egyes embernek?

A korszakban fejlődött a technika, és ezzel együtt az ipar és a szolgáltatások is. Az emberek elkezdtek foglalkozni a politikával. Megszűnt az emberek egyszerű világa, fel kellett venni az új életritmust. 1914-ben sugározták az első rádióműsort a belgiumi Lackenben, megjelent az első kisfilmes fényképezőgép, a Leica, kifejlesztették a gázálarcot, a ragtime zenére táncolt Foxtrott táncot is ekkor mutatták be először, és ekkor készült az első „egész estés” színes film (The World the Flesh and the Devil).

A művészetben dúlt az Avantgárd. Az Avantgárd elnevezése, talán nem véletlenül, a francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból lett. Az avantgárd törekvések rövid ideig tartó, forradalmi lendületű mozgalmakat hoztak létre. Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Az irányzatokban többnyire nincs semmi közös, csak a lázadás, a formabontás vagy építés szándéka. Az avantgárd tevékenysége és jelentősége túllép a művészet határain, minthogy a kultúra egészét, magát a társadalmat is át kívánta alakítani.

Korabeli krónikák, irodalmi művek, többek között Ádám Éva (Kamenitzky Etelka), Ernst Jünger írásai, Kassák, Babits, Palasovszky, Morgenstern versei idézik a 100 éve történteket, a háború értelmetlenségét.

Az előadás szereplője Záhonyi Enikő, a zeneszerző Márkos Albert, csellón közreműködik Kallai Nóra.

Villáminterjú Mándy Ildikóval:

Téged elsősorban koreográfusként ismerünk. Táncos darab az 1914 is?

Nem.

Hogyan jött a darab ötlete és kikkel valósítottad meg?

Márkos Berci zeneszerzővel beszélgettünk először 2013 végén arról, hogy kezdjünk el közösen gondolkodni az I. világháború témájában, a száz éves évforduló kapcsán. Az én életemet a második világháborúra való emlékezés végigkísérte, a sok szovjet, amerikai és magyar, majd később francia, olasz és japán háborús filmnek köszönhetően. Az I. világháborúról viszont nagyon kevés, mondhatni semennyi emlék nem jutott el hozzám, még a családi környezetből sem, mert a nagyapáimat, akik beszélhettek volna róla, nem ismertem. Elkezdtem tehát információkat gyűjteni erről az időszakról.

Nagyon hamar megtaláltam az előadáshoz Záhonyi Enikőt, akit korábban egy másik darabban láttam, és hallottam dalokat énekelni. Az ő segítségével az Orvostörténeti Múzeumban megtaláltuk az előadás vázát adó naplót (Ádám Éva: Hadak útján), és kiválasztottuk a megzenésítésre szánt verseket (Morgenstern, Kassák, Palasovszky, Babits). Kezdettől fogva egy zenés színházi előadást képzeltünk el. A jelmezeket Bánki Róza tervezi, Kallai Nóra pedig csellón játszik a darabban.

Mi volt a koncepciód, a munkamódszered az előadás megvalósítása során?

Rengeteg anyagot gyűjtöttünk össze Enikővel. Egyre több és több információ gyűlt össze. Mégis úgy tűnt, a versek mondanak el a legtöbbet. Arra jutottunk, hogy a megzenésített versek hatása erősebb, mint bármilyen más szövegé. Tehát a legnehezebb feladat az volt, hogy kiválasszuk, milyen szövegek maradjanak végülis benne az előadásban.Sok kellékkel, kütyüvel, videóval terveztünk dolgozni, ezek azonban a próbák során fokozatosan elmaradtak. Maradt az eszköztelenség: a színésznő, a jelmez, a szöveg, a versek, a zenék, egy csellista és a helyszín, a Bázis.

Miért választottátok a Bázist helyszínül? Honnan ismered a helyet?

Első pillanattól fogva nem színházi térben gondolkodtunk. A Bázis ideális helyszín az előadáshoz, a háborús nyomokkal a természet kellős közepén. Egyébként meg sokat jártam előadást nézni a Bázisra.

Fotók: Dusa Gábor

Tervezitek a darab továbbjátszását?

Igen. A tervek szerint a Jurányiban, a Scallabouche Színház termében játsszuk tovább. De az már egy másik előadás lesz. Az új helyszín - akár egy "black box" színházterem, akár egy kiállítóterem, vagy bármilyen más inspiráló tér - meg fogja változtatni az előadást.

Mik a terveid a következő évadra?

Szeretnénk folyamatosan játszani! Ez lenne a legfontosabb. Hogy minél többen lássák az elkészült előadásokat. Állandó játszóhely nélkül ez nagyon nehéz… Az 1914 mellett négy Shakespeare-feldolgozás van a társulat repertoárján.

Legközelebb a (Lady) Macbeth-ek előadást játsszuk szeptember 18-án a Bartók 22-ben - a Shakespeare Fesztivál keretében -, majd rendszeresen játsszuk a Mozdulatművészek Házában, először november 7-én, majd december 12-én. A Hamlet feldolgozásunkat játsszuk majd a Nyitott Műhelyben. Helyet keresünk a Shakespeare Szonettek előadásunknak, és diákoknak nagyon szívesen játszanánk a Rómeó és Júlia-feldolgozásunkat. Remélem, vidéken is lesz még lehetőségünk bemutatkozni az év végéig. Új darabot is tervezünk, de pénz még nincs a megvalósítására...

Forrás: bázispress

U.sz.: Színház.hu