Esztergályos Cecília mellett a Nemzet Színészei, Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Tordy Géza emlékeztek a napokban elhunyt pályatársaikra.
A 78 évesen elhunyt színészt nem a díjak és az elismerések hajtották, hanem a munka, a közönség szeretete - állítja Esztergályos Cecília, aki szerint barátja még mindig élne, ha nem fordulnak el tőle.
"Neki elsősorban a játék, a közönség volt a fontos. Istvánt a munka éltette. Állítom, még mindig élne, ha dolgozhatott volna. Büszke vagyok rá, hogy bennem megbízott, hozzám sokszor még az öltözőbe is bejött, legbelsőbb gondolatait, félelmeit is megosztotta velem. Ő az a típusú művészember volt, aki olyan, mint egy nagy gyerek. Ki kellett találni, mit szeretne, és fogni kellett a kezét. Szerencsére a családja mindent megtett érte. Bonyolult lelkivilágú, érzékeny művészt veszítettünk el, több odafigyelés, megbecsülés járt volna neki. Nem ilyenkor, utólag kellene észrevenni ezt... nem így kellett volna elmennie" - fogalmazott a színésznő.
Törőcsik Mari Sztankaynak köszönheti, hogy színpadi színész lehetett. "A legfontosabb, ami hozzá köt az, hogy engem tíz évig nem fogadtak el színpadon, színpadi színészként. Aztán Iglódi István megrendezte a Varsói melódiát, és én itt egyszer csak hirtelen ezzel a szovjet darabbal berobbantam a színpadra. Engem ez a darab a két Pistához köt, de mivel a rendező egyszer csak kilép az alkotói folyamatból, mi játszottuk Sztankayval. Vele kezdtem meg az első óriási belépésemet a színpadra. A személyében egy nagy színészt vesztettünk el, az életem egy szakasza – ismét – elmúlt vele" - számolt be Törőcsik Mari.
Tordy Géza és Bodrogi Gyula Avar Istvánra is emlékezett: "Mérhetetlenül szerettem őket, két kivételes kollégát és barátot veszítettem el. Szomorú látni, hogy ez a nemzedék lassan elfogy, és egyre magányosabbak leszünk. Kivel fogok én összekacsintani vagy nevetni egy nagyot a másik háta mögött?"– tette fel a kérdést Tordy Géza.
„Amennyire természetes és amennyire meg kell szokni a halált, az embernek annyira hihetetlen. Mindkét Pistával sokat dolgoztam, játszottam együtt. Tudtuk, hogy betegek, hiszen előre szóltak, hogy ez lesz a vége, de valahogy nem jól van ez kitalálva.
Úgy szoktam fogalmazni, pótolhatatlan színész nincs, de feledhetetlen van egy-kettő, és ők azok közé tartoznak" – nyilatkozta Bodrogi Gyula.
Forrás: Hír24, Bors, Imedia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.