Szeptember 19-én mutatta be a Csiky Gergely Színház Heinrich von Kleist Az eltört korsó című komédiáját, Valló Péter rendezésében.
Ajánló az előadás elé:
Mi minden megtörténhet egy kisvárosi bíróságon! A bíró úr bevert fejjel ébred, mert állítólag nekiesett a kályha sarkának. (Elölről is, hátulról is.) Nem tudja fölvenni a parókáját, mert állítólag a macska belekölykezett. (Ötöt.) Hivatalos iratba van becsomagolva a reggelire szánt kolbász. Egymás hegyén-hátán hevernek az akták, öt házipénztár van négy helyett, és így tovább.
Fotó: Varga György / MTI
Kora reggel pedig panaszosok érkeznek: éjszaka valaki el akart csábítani egy gyűrűs menyasszonyt, a vőlegény rájuk törte az ajtót, a kilinccsel fejbe csapkodta a menekülő betolakodót, aki viszont lesodorta a polcról a menyasszony anyjának antik korsóját. És egy paróka is fönnakadt a szőlőlugason. A bíró úr persze gyorsan végére járna a dolognak – minek annyit kukacoskodni szabályokkal, törvényekkel, bizonyítékokkal, elvégre mégis ő a tanult ember a helységben –, de pechjére épp aznap érkezett a fővárosból egy felettese, aki mindenképpen ki akarja deríteni a teljes igazságot. Hogy ki az ördög volt az az erőszakos, korsótörő csábító!
Mulatságos és tanulságos színházi este lesz, ahol a végére minden kiderül! (Szinte minden.)
Fotó: Lang Róbert
Villáminterjú Valló Péter rendezővel a darabról:
"Valahai professzorom, a nagyszerű Nádasdy Kálmán mondta mindig: egy mű létrehozásakor, legyen az például egy előadás megrendezése, az ember legyen képes egyetlen, egyszerű mondatban megválaszolni a kérdést: miért is csinálja? És miközben minden tökéletesen ismerős, meggyőződésem, hogy ez a Kleist nevű német fiatalember azzal a szent szándékkal írta meg ezt a történetet, hogy jobbító céllal tükröt tartson honfitársainak, és figyelmeztesse őket: 'Drága barátaim, tessék szíves lenni változtatni ezeken a dolgokon!'. Na, itt van egy döntő változás: ma egy alkotó ezzel a szándékkal nem veszi, nem veheti elő ezt a művet, mert nem hisz, nem hihet a változás esélyében. Ahhoz félre kellene dobni minden tudást és tapasztalatot, hogy az ártatlan, gyermeki tudatlanság hitébe bújjon az ember." - Valló Péterrel Bérczes László beszélgetett a jövő pénteki bemutató kapcsán.
A kép forrása: Fidelio
- Több, mint négy évtizedes rendezői pályafutásod során szinte minden jelentős drámaírótól rendeztél már darabot: Shakespeare-től Ibsenig, Csehovtól Pinterig. Az eltört korsó viszont az első Kleist-rendezésed.
- Pedig ő is minimum jelentős… Tanúja voltam az elmúlt évtizedek Kleist-divatjának, amikor a Homburg hercegétől a Heilbronni Katicáig, a Schroffenstein családtól Az eltört korsóig egyre másra játszották darabjait a magyar színházak. Magam sem tudom, én miért csak most jutottam el hozzá.
- Azt nem mondhatom, hogy mi „tukmáltuk” rád, hiszen Kaposvárott abban a helyzetben vagy, hogy te választod meg, mit rendezel.
- Valójában mindenütt ebben a helyzetben vagyok – ami élemedett koromnak is köszönhető. Ez a helyzet jó is, rossz is. Jó, mert szabadon választok, rossz, mert meglehetős alázattal fogadom a meghívásokat, azaz a darabválasztáskor maximálisan figyelembe veszem, mi lenne jó az adott társulatnak és közönségnek. Mindenütt becsülettel megkérdezem, komédiát rendezzek vagy tragédiát, klasszikust vagy kortársat, „tragico-comico-historico-pásztorit…”, hogy Poloniust idézzem. Fontos, hogy éppen mi foglalkoztat, mi a közlendőm, de kétségtelen, hogy azért is hívnak sokfelé, mert tudják, hogy kiindulópontnak tartom az igényeket és a lehetőségeket. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy Kaposvárott, Budapesten, Szombathelyen vagy éppenséggel a szlovákiai Komáromban rendez az ember.
- A színészek ennyire különböznek?
- Inkább a nézők! Egy bigott, pápista városban, ahol mindenféle szabadosságtól idegenkednek, nem szólalhatok meg úgy, ahogyan az például - hála a „legendás időknek” - Kaposvárott természetes. Az eltört korsót itt bátran választhatom, más helyeken esetleg bele se fognék.
Fotó: Lang Róbert
- Ez egyértelműen a kaposvári közönség dicsérete. Mi az, amibe itt nem fognál bele?
- Olyat tudok inkább mondani, amibe már sehol nem vágnék bele – de ez a kérdés túlságosan messzire vezet. Érjük most be annyival, hogy az elmúlt évtizedekben, akár egy meredek szánkópályán, a közönség nagy sebességgel lecsúszott, majdhogynem lezuhant az általános tájékozatlanság mélységes lapályára. Már nem is a műveltség hiányáról, egyszerűen a tudott, és folyton figyelembe veendő tudatlanságról beszélek. Eltűnt az a háttéranyag, amire a könyveket írva, a szobrokat faragva, a zenéket komponálva, az előadásokat készítve hivatkozhatnánk. Ha erre a számunkra, régimódi emberek számára még létező háttéranyagra építjük a műveinket, érthetetlenné válunk. Pár évtizeddel ezelőtt, amikor a pályára kerültem, tudhattam-tapasztalhattam, hogy a közönség szemrebbenés nélkül értette meg a görög-római-keresztény-zsidó kultúrkörből érkező hivatkozásokat. Ma ilyen hivatkozást nem mernék megkockáztatni, legalábbis a nagy kőszínházakban nem.
A teljes interjút elolvashatják az előadás műsorfüzetében.
U.sz: Színház.hu
Képek az előadásból:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
Fotók: Lang Róbert
Heinrich von Kleist:
Az eltört korsó
komédia
Fordította: Forgách András
Dramaturg: Morcsányi Géza
Szereplők:
WALTER, törvényszéki tanácsos: Kelemen József
ÁDÁM, bíró: Sarkadi Kiss János
FÉNYES, jegyző: Nyári Oszkár
MÁRTA ASSZONY: Takács Katalin
ÉVA, a lánya: Szvetnyik Kata e.h.
VITUS, parasztember: Kalmár Tamás
RÓBERT, a fia: Mohácsi Norbert
BRIGITTA ASSZONY, Vitus húga: Gubik Ági m. v.
LIZA, cseléd: Szabó Nikolett e.h.
GRÉTA, cseléd: Horváth Julianna e.h.
WALTER szolgája: Klement Szabolcs e.h.
Díszlet: Valló Péter
Jelmez: Benedek Mari
Súgó: Csorba Mária
Ügyelő: Salamon Bernadett
Világítás: Memlaur Imre
Verekedés: Kelemen József
Segédrendező: Pintér Kata
Rendező: Valló Péter
Előadások:
2014. 10. 01. 19:00
2014. 10. 02. 19:00
2014. 10. 03. 19:00
2014. 10. 04. 19:00
2014. 10. 10. 19:00
2014. 10. 11. 19:00
2014. 10. 16. 19:00
2014. 10. 18. 19:00
2014. 10. 19. 15:00
2014. 10. 31. 19:00