Lukács Margit tiszteletére avattak emléktáblát Budapesten a VIII. kerületi Vas utca 2/b. szám alatt, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész egykori lakhelyén
Lukács Margit (1914-2002) domborműves emléktábláját a MASZK Országos Színészegyesület kezdeményezésére a Fővárosi Önkormányzat helyezte el a ház falán. Az alkotást - amely színházi függönyimitációt és jelzésszerű figurát ábrázol - Stremeny Géza szobrászművész készítette.
Csomós Miklós főpolgármester-helyettes a hétfői avató ünnepségen a színésznő hitvallását idézte. "Elfáradni csak előadás után szabad, s az előadás számomra addig tart, amíg élek" - vallotta Lukács Margit.
A politikus arról beszélt, hogy a színésznő nemcsak nagy történelmi darabjainkban és a világirodalom nagyszerű műveiben játszott, hanem versmondóként is kiváló volt, sok rádiófelvétel őrzi ennek emlékét. Kiemelte: a színésznő szakmai, politikai csatározásokban nem vett részt. Az volt a véleménye, hogy a színésznek úgy kell léteznie színpadon és színpadon kívül, hogy felnézzenek rá.
A főpolgármester-helyettes emlékeztetett, hogy Fővárosi Önkormányzat több emléktáblát is felavatott a nemzeti színjátszás nagyjaira emlékezve, például Szirtes Ádámét, Rajz Jánosét.
"Ő, az örök Éva, Vörösmarty Csongor és Tündéjének Éj királynője, hangja felejthetetlen. Hallatlanul elegáns, végtelenül nőies, ugyanakkor fenséges jelenség volt, a színpadon és az életben is" - mondta Lukács Margitról Császár Angela színművész. Felidézte, hogy Lukács Margit legutolsó szerepe Mrs. Higgins volt a My Fair Lady-ben. Az előadást még ma is sikerrel játssza a Magyar Színház, amelyet a bemutató idején még Nemzetinek hívtak. Elmondta: a színésznő 1937 óta tartozott a Nemzeti Színház társulatához. Kiemelte: haláláig fájdalmas emléke maradt a színház épületének felrobbantása 1965-ben.
"Szerették, csodálták, körülrajongták és hamar elfelejtették. Alázatos és fenséges csillaga volt a Nemzeti Színháznak, haláláig" - mondta Császár Angela.
A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház Nonprofit Zrt. stratégiai igazgatója kiemelte: összeszámolni is nehéz, hogy hat évtized színházi estéin Lukács Margit a női sorsok milyen változatosságát élte meg. "A drámairodalom hatalmas szerepei mellett gyorsan ellobbant darabok alakjai váltogatták egymást. De ő mindent azonos igénnyel próbált és játszott esténként" - mondta.
Hangsúlyozta: amit ő tudott, az a kivételesek adománya volt. Felidézte, hogy Madách Az ember tragédiája című művében csaknem negyedszázadon át ő volt az örök Éva. "Változatos rendezői elképzelésekben, de változatlan hőfokú hitelességgel lépdelt korokon át" - fogalmazott.
Kiemelte, hogy Lukács Margitnak a Nemzeti Színházhoz való ragaszkodását nemcsak szerepei igazolták. "Fényt adott a premiereknek, mert amikor tehette, jelenlétével tisztelte meg játszótársait, s rangja volt annak, ha valakinek gratulált" - idézte fel.
Forrás: Színház.hu, MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.