A 011 Alkotócsoport különleges, interaktív előadással készül az idei PLACCC fesztiválra. Radnai Márkkal, az Alkotócsoport vezetőjével, az előadás rendezőjével beszélgettünk.
Ez lesz a 011 első előadása a PLACCCon. Miért döntöttetek úgy, hogy a PLACCC-ra készítetek előadást?
Fontos számunkra, hogy olyan terepen is kipróbáljuk magunkat, ami számunkra is kihívás. Az utcai performanszok, megmozdulások, flashmobok, happeningek izgalmas kísérleteket, olyan interaktív események, amik a nézőt akaratán kívül viszik bele a játékba. Ezt próbáljuk most továbbgondolni. A PLACCC nagyon jó alkalom arra, hogy ne egy klasszikus színházi előadásban, hanem egy valódi esemény keretében fogalmazzunk. Radikális eszközökkel.
Az előadás egy disztopikus világban játszódik, a frissen kikiáltott Független Budapesti Államban. Miért ez a hely – és miért ez a téma?
Fontos téma a háború. Különösen napjainkban. Az elmúlt hónapokban az embereket körülveszik olyan hírek, amik az ukrán-orosz konfliktusról, azon keresztül az orosz-EU szembenállásról szólnak, nem beszélve az Iszlám Állam vagy Észak-Korea jelentette fenyegetésről, vagy akár az Egyesült Államok katonai beavatkozásairól. A feszültség ott van mindnyájunkban. Ez a fiatalokat is foglalkoztatja – fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a témáról úgy, hogy egy kreált katonai megmozdulás keretében mi magunk is tegyünk fel kérdéseket, és együtt keressünk megoldásokat.
A helyszín pedig a Csepel Művek… Ki találta ezt a teret?
Csepelen többször megfordultam már, forgattam ott filmet, spot videót. A hely abszolút inspiratív, különös atmoszférával van megáldva. Nem beszélve arról, hogy nemcsak lenyomata egy kornak, hanem aktív gyártelepként is üzemel. Összeköt minket a múlttal. Régóta terveztünk ott létrehozni előadást, most jött el a pillanat.
Az előadásban nagy hangsúly kerül a nézők egyéni döntéseire, választásaira. A színházi néző nézzen vagy vegyen részt?
A néző terveink szerint nem fog nézőként viselkedni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor kapsz egy időpontot az okmányirodába. Egyik ablaktól a másikhoz küldenek, rengeteg kérdést tesznek fel, válaszolsz, majd továbbállsz. Ha "nem veszel részt" akkor nem kapsz útlevelet. A részvétel elkerülhetetlen, de ez egy egyéni történet. Nem kell mások előtt "szerepelni".
A Valóság szoba lesz az Alkotócsoport hetedik előadása – elégedett vagy az úttal, amit a Kutyaszorítóbban óta megtettetek?
Az elmúlt három évben sokféle műfaji kísérletünk volt. Csináltunk Tarantino-feldolgozást, századfordulós kabarét, trash drogtrippet, dokumentarista film-színházat, pszichothrillert, science fictiont, most pedig egy egészen új performansszal készülünk. Volt nagyszabású technikai bravúrokkal teletűzdelt előadásunk, volt civilek bevonásával készült kamaradrámánk is. A kihívás mindig fontos szempont, nem szeretnénk futószalagon gyártani produkciókat. A tét számunkra is nagy, mindig olyanba vágjuk a fejszénket, amit eddig nem csináltunk. Nem a szakmai siker motivál minket. Ezt az is jól mutatja, hogy annak ellenére, hogy nem kaptunk sem fesztivál meghívásokat, sem díjakat az elmúlt években, töretlenül dolgozunk újabb és újabb kísérleteken.
És milyen bemutatóitok lesznek még az idén?
Az idei bemutatók sorát a Valóság szobával kezdjük. Sajnos a támogatások elvonásával több olyan alkotóhelyről le kellett mondjunk, ahol az idei évadban terveztünk előadás létrehozni. Vannak megkeresések, tárgyalások, és vannak ötleteink. Pár hét múlva tisztábban fogunk látni. Nincs kizárva az sem, hogy a jövőben külföldön is fogunk dolgozni.
A Bárka Színház helyzete bizonytalan – a Meanwhile in Kansast láthatja még valamikor a közönség?
A Bárka egy szomorú történet, számtalan megközelítésből. A Kutyaszorítóbban-t és a Meanwhile in Kansas-t is játszottuk volna tovább. Szeretnénk ezeknek az előadásoknak helyet találni, hiszen a nézettség alapján bőven van rájuk igény. Reméljük, hogy találunk megfelelő partnert, bár a kőszínházak nyitottsága ilyen jellegű produkciókra elenyésző. Én mégis bízom a minőségi megközelítés erejében, és csak remélni tudom, hogy mihamarabb újra műsorra tűzhetjük őket.