Több százan - rokonai, pályatársai, tisztelői - kísérték utolsó útjára Sztankay István Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, a Nemzet Színészét pénteken a Farkasréti temetőben.
"Közös feladatunk, hogy megbirkózzunk Sztankay István hiányával, mert életműve mindannyiunké" - búcsúzott a szeptember 12-én elhunyt színművésztől gyászbeszédében az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.
Hoppál Péter emlékeztetett a Nemzeti Színház, a Madách Színház és a József Attila Színház egykori művésze életpályájának gazdagságára: 130 színházi szerepe, köztük Shakespeare, Moliére, Brecht, Schiller, Sarkadi, Sütő, Sánta figurái a magyar kultúra részei, ahogy 64 filmszerepe is - hangsúlyozta.
"De ki ne Sztankayt hallaná, amikor Belmondóra, Tony Curtisre, Gregory Peckre gondol? A most lezáruló életpálya olyan hatalmas, amelyet még sokáig fogunk elemezni, ismételni, igazodni hozzá" - fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: "nagy színészt temetünk, akinek hiánya nem pótolható".
Fotó: Szécsi István/index.hu
Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója mint "csodálatos, sokoldalú, izgalmas, modern" színésztől búcsúzott egykori kollégájától. Kiemelte, Sztankay István egy nagy színészgeneráció tagja volt, aki számára nem léteztek műfaji korlátok. "Napsugár volt a hangodban és napsugár volt a személyiségedben" - méltatta a színművészt.
Mint emlékeztetett, Sztankay István lételeme a színház volt, de számos emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez filmszínészként, tévéjátékok szereplőjeként és szinkronszínészként is. "Mindez a sokszínű tehetség egy varázslatos emberben öltött testet" - mondta el Szirtes Tamás.
Besenczi Árpád színművész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója felidézte azt a pillanatot, mikor húsz évvel ezelőtt a József Attila Színház folyosóján találkoztak Sztankay Istvánnal. Barátságukra emlékezve kiemelte, hogy kollégáival együtt emberséget, bölcsességet, humort és hazaszeretetet kaptak Sztankay Istvántól, akitől Illyés Gyula Haza a magasban című versével búcsúzott.
Léner Péter rendező, a József Attila Színház egykori igazgatója elmondta: 1950-ben, a gimnáziumban találkozott Sztankay Istvánnal, akinek színművészetis felvételijén is jelen volt. A főiskola után mindketten a miskolci színházba, majd onnan a Nemzeti Színházba szerződtek.
A Madáchban a Csillag a máglyán és a Jövőre, veled, ugyanitt című darabokban megmutatta "a benne rejlő papot és komikust" is, amikor pedig Léner Péter lett a József Attila Színház igazgatója, barátját követve odaszerződött - idézte fel.
Sztankay Orsolya színművész édesapjától búcsúzva elmondta: jó Sztankay István gyermekének lenni: "rögtön megelőlegeznek nekünk némi szeretetet papa személyisége miatt" - fogalmazott.
Sztankay Istvántól számos pályatársa és tisztelője vett búcsút, többek között Bodrogi Gyula, Csurka László, Kautzky Armand, Kern András, Molnár Piroska, Reviczky Gábor, Schnell Ádám, Székhelyi József, Szerednyei Béla és Tordy Géza színművészek, Balázsovits Lajos, Karinthy Márton, Nemcsák Károly, Őze Áron és Puskás Tamás színházigazgatók, Kerényi Imre rendező, Bojár Iván András újságíró, Szakonyi Károly drámaíró, Sándor György humorista.
Forrás: MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.