Molnár Ferenc Liliom című darabjának bemutatójával vette kezdetét az évad a Gérard Philipe Színházban, a Párizs közeli Saint-Denis-ben. Az előadás rendezője a színház új igazgatója, Jean Bellorini, aki a tavalyi évadban megkapta a legjobb rendezőnek járó legrangosabb francia színházi elismerést, a Moliere-díjat.

 

 

Az újonnan kinevezett 33 éves rendező-igazgatót a Le Monde című napilap a francia színházi élet emelkedő csillagának nevezte. Bellorini saját társulatával több mint tíz éve rendez előadásokat, amelyeket a legrangosabb francia színházak, többek között az Odéon vagy Ariane Mnouchkine Napszínháza is rendszeresen meghívott. A fiatal rendezőnek egy neves állami színház élére való kinevezését a fiatalokból álló, független társulatok szellemiségének elismeréseként értékelte a francia sajtó.

 

Bellorini azért választotta Molnár Ferenc Liliomját évadnyitó rendezésének, mert szerinte ebben az emblematikus darabban minden benne van, amit a színház lényegéről gondol: a játék, a szórakozás és a nevetés mellett a fájdalom, a halálfélelem és a durvaság. A szereplők álmodoznak, gondolataik a csillagokban járnak, miközben erőszak veszi őket körül a világban, ahol élnek. Szerinte a színházi világ is ilyen: óraműpontossággal működő gépezet, ahol nagyon figyelni kell, hogy minden tökéletesen működjön, ne történjen baleset, miközben a színpadon az emberi érzések megsokszorozódnak, egyszerre van jelen nevetés és sírás. „Ilyen színházat szeretnék itt létrehozni” – mondta a rendező az MTI-nek Párizsban adott interjújában.

 

 

Bellorini a Liliomot Fritz Lang 1934-ben készült filmjéből ismerte meg, magát a darabot csak később olvasta. Annak, hogy megrendezte, viszont volt egy nagyon egyszerű oka is. Nagyon kedveli annak a Schilling Árpádnak a munkásságát, aki 2001-ben megrendezte aLiliomot a Krétakör Színházzal. Az előadás 2004-ben Párizsban is vendégszerepelt. Bellorini nem látta az darabot, a „nagyszerű magyar rendező” munkáit csak később ismerte meg, de ezek felkeltették benne az érdeklődést a Liliom iránt.

 

„Nagyon szeretem, hogy egyszerre egyszerű és rejtélyes a darab. Még mindig nem értem teljesen, a bemutató után sem. A legenda, a költészet és a nagyon is realisztikus világban élő szereplők között egyensúlyoz a történet. Ez a kettőség izgatott”.

 

Az igazgató következő rendezése a jövő év elején is egy XX. század első felében született közép-európai mű, Ödön von Horváth utolsó regényének, az 1938-ban írt Korunk gyermekének adaptációja lesz. Ezek a művek azért érintik meg különösen, mert az emberi nyomorúságról és kétségbeesésről szólnak, ami a mai Franciaországban és mindenekelőtt a színházának otthont adó párizsi elővárosban nagyon aktuálisak, ahol az érzékeny és nyitott fiatalok erőszakos környezetben kénytelenek élni.

 

„Hihetetlen, hogy Molnár Ferenc darabja több mint száz évvel ezelőtt született. Ez az, ami nagyon megfogott. Hogy egy nagyon fontos kortárs problémáról egy ilyen régi darabon keresztül beszélhetek. A tragédia abból fakad, hogy a darab szereplői nem tudnak egymással kommunikálni, nem tudják egymást megérinteni, a mély dolgokat közösen megélni. Ez a kortárs társadalom problémája is” – hangsúlyozta a rendező.

 

 

Bellorini szerint ennek oka egyébként kulturális eredetű. Azzal az általános felfogással szemben, amely szerint a kultúrák egymástól függetlenül léteznek egymás mellett, szerinte azt kellene megfogalmazni, hogyan tudunk egy több kultúrájú világban élni. „Azért van szükségünk a színházra, hogy erre rávilágítsunk” – tette hozzá.

 

A Liliomot egyébként márciusban egy másik jelentős párizsi színház, a Théatre National de la Colline is bemutatta a bolgár származású Galin Stoev rendezésében. Mindkét értelmezés a szereplők közti kommunikációképtelenségre helyezi a hangsúlyt, Bellorini azonban angyalibbnak láttatja Liliomot, aki Pierrot-ra, a tragikus bohócra emlékezteti leginkább.

 

A múlt csütörtökön bemutatott előadás október 12-ig látható a Gérard Philippe Színházban, utána országos turnéra indul, 2015. május 28. és június 28. között pedig a párizsi Odéon Színházban játsszák.

 

Forrás: Színház.hu, MTI

 

MTI