"Családelemzésre" kértük Lázár Katit és Lukáts Andort

"Családelemzésre" kértük Lázár Katit és Lukáts Andort. A két színész nagyszülőket játszik a Folyón túl Itália című vérbő komédiában, amit október 8-án mutat be az Orlai Produkciós Iroda, Znamenák István rendezésében a Belvárosi Színházban. 

A darabról röviden:

Négy olasz-amerikai nagyszülő ül a vasárnapi ebédnél hétről hétre, és várja az unokát a nyüzsgő New York-i belvárosból. És ha már együtt vannak, elszabadul a konyhaművészet, meg a valódi olasz téboly. Csakhogy Nick nagy bejelentésre készül…

Joe Dipietro vérbő komédiája generációs különbségekre épül: az időseknek mindig első a család, a fiataloknál ez bizony már nem ilyen egyszerű.

A történet szerint a négy nagyszülő mindent bevet, hogy ne hagyják elköltözni az unokájukat a családi fészekből. Az előadásban fellép Benedek Miklós, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit is.

Villáminterjú Lázár Katival és Lukáts Andorral:

Mennyire fontos színészként Önöknek, hogy olasz embereket, családot játszanak? Zajosak, állandóan esznek a karaktereik.

Lázár Kati: A közvélemény szerint az olaszok temperamentumosak, lobbanékonyak. Élőbbek, mint például mi, magyarok. Az előadásunkban törekszünk majd arra, hogy legyen hév a karaktereinkben.

Ha jól sejtem, magánemberként Ön is ilyen.

Lázár Kati: Igen, ezt mondják rólam. Biztos ezért osztották rám ezt a feladatot.

A darabbeli szerepeiknek van egy-egy kiemelt sajátossága: Frank rossz autóvezető, Aida remekül főz. Hogyan tudnak azonosulni ezekkel a figurákkal?

Lázár Kati: Nekem nehéz, mert nem tudok főzni. De a figura tud, és előbb-utóbb el fogom kapni a karaktert. (nevet) Szerencsére a színpadon nem kell fakanalat ragadnom, a finomabbnál finomabb ételeket már készen hozom be az asztalra.

Lukáts Andor: Frank azért vezet egyre rosszabbul, mert öregszik. Már nem lát rendesen, későn lép a fékre, vagy másik pedált használ. Fiatal korában jól ment neki, olyan volt, mint Niki Lauda.

Lázár Kati: Olyan, mint ahogy én vezetek most. Látná a kocsimat! (nevet)

Lukáts Andor: Nincs ezzel probléma, csak Franknek már nem lenne szabad volán mögé ülnie, ám ő ezt nem hajlandó beismerni. Még a garázsban is nekimegy a falnak, be kell ülni mellé navigálni.

Magánemberként mennyire szimpatikus Önöknek az olasz modell, amely szerint a család az első?

Lázár Kati: „Tengo famiglia”! Nálunk is vannak olyanok, akinek ugyanilyen fontos a család. Ez egy szép és erős gondolat.

Lukáts Andor: Nagyon másképp élnek az olaszok. Biztos vagyok benne, hogy én előző életemben Olaszországban éltem. Sokkal jobban vágyódom oda, mint ide. Illetve innen nagyon elvágyódom, és ha tehetném, Olaszországban élnék.

Mi tetszik ott?

Lukáts Andor: A temperamentum. Ott ha megcsalja a férj a feleségét, az nem szorong hónapokig, hanem már kint az utcán várja az urát és kiabál: "Giovanni, már megint a kurvasoron jártál?" Attól, hogy mindent kimondanak, nem fekélyesek. Sokat süt a nap, ezen kívül rengeteg olajos ételt fogyasztanak, amitől jobban rendben van a szívük, mint nekünk. A darabbeli emberek eljöttek Amerikába élni, ahol fegyelem van, és a nagyvárosokon kívül iszonyú unalmas az élet. Ez az olasz család be van zárva a négy fal közé, az olasz vérmérsékletükkel együtt .

Tulajdonképpen egy mikroközösséget alkotnak.

Lukáts Andor: Valami olyasmit. Őrzik kint is a másfajta mentalitásukat. A darabbeli feleségem, Aida folyamatosan főz. Tele van a lakás a tészta, a különböző fűszerek illatával. Ezt hozta otthonról, a nagyszüleitől.

Lázár Kati: Megvan neki még a déd- és az üknagyanyjának a receptkönyve is. Kint, idegenben is nagyon vigyáznak a tradicióikra. A családi életükben nem akarnak asszimilálódni.

Mi lehet annak a titka, hogy ilyen régóta, közel hatvan éve házasok?

Lázár Kati: Azt gondolom, azért tudtak együtt megöregedni, mert Aida megbecsülte a férjét. Fontos volt neki, hogy a férje őt választotta, és felnéz rá azóta is. Nem szolgai, hanem szeretetteli hála van benne azóta, amióta kislányként megkérte a kezét.

Lukáts Andor: Én csak oda tudok kapcsolni, hogy nagyon szabadon élnek. Otthon, az utcán, mindenhol. Nem hazugságban, szorongásban. Nincsenek sunyi megcsalások. Nyilván félrelépett párszor a férfi az évtizedek alatt, amiért a nő jól letolta. Ennek ellenére mégsem hagyta el soha, összeköti őket az olaszságuk, az, hogy idegenben vannak. Ki más is kellhetne neki, hiszen ennél az asszonynál nem főz senki jobban. Rengeteg közös emlékük van.

Mennyire helyes vagy helytelen az, hogy minden erővel maguknál akarják tartani az unokájukat, még akkor is, amikor az már felnőtt, és saját életet akar kezdeni? Ragaszkodás vagy féltés ez?

Lázár Kati: Aida azt gondolja, nélkülük nem annyira boldog az unokája, csak ezt a fiú még nem tudja. Nagyon szeretne minden percében jelen lenni, megoldani az életét. Az általam játszott szereplő szerint ez így van rendjén, szerintem viszont nem. Én személy szerint nem akarom magamhoz kötni, terrorizálni a gyerekeimet. De tény, hogy Aida minden tettét, mondatát a mérhetetlen szeretet hatja át.

Lukáts Andor: Szerintem nincs olyan, hogy helyes vagy helytelen. Az állatok elengedik a kölyküket, mert ez az élet rendje. Meg kell értenünk a bölcs ragadozó madarakat, akik a tojásból kikelt kicsinyeket szabadjára engedik. Amelyik nem tanul meg közülük repülni, az nem alkalmas az életre. A négy nagyszülőnek problémája van a gyerekneveléssel. Már az is nagy csalódás volt számukra, hogy elmentek a gyerekeik, most pedig elköltözni készül az utolsó fiatal is, akiért érdemes élniük. Azt hiszik, a gyerek akkor lesz egészséges és boldog, ha gyámolítják, főznek rá, elmondják neki, hogyan kell élni. Ez az őrületes tévedésük. Aztán egyszer csak, nagyon későn rájönnek, hogy elrontották a nevelését már csecsemőkorától kezdve. Túlgondozták. Nem volt ebben rossz szándék, ez minden szülő tévedése. Odáig meg lehet őket érteni, hogy szeretnék látni, hova jut, hogyan fejlődik a gyerek. Ám az már nem, hogy finom, terrorisztikus módszerrel próbálják elérni, hogy náluk maradjon. Mi itt Magyarországon sajnos ennek épp az ellenkezőjét éljük meg mostanság. Mi magunk küldjük a gyerekeinket, hogy menjenek külföldre, hogy jobban boldoguljanak, hiszen itthon egyre nehezebb megélni, munkához jutni. Rengeteg tehetséges fiatal hagyja el az országot.

Kinek ajánlják az előadást?

Lázár Kati: Mindenkinek, mert minden generáció benne van a történetben.

Lukáts Andor: Az idősebbeknek azért, hogy tanuljanak belőle, és ne kövessék el ugyanezt a hibát. A fiataloknak azért, hogy legyenek határozottak, ne 29 éves korukban döntsék el, hogy önállóvá akarnak válni. Nagyon jó a darab, tele van humorral, poénnal. A benne rejlő kis leplezett szomorúság hihetetlen szórakoztató könnyedséggel van kiváltva. Sok embert megérinthet az előadás.

Az interjút készítette: Csicsely Zoltán

U.sz.: Színház.hu

A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.