Udvaros Dorottya kétszer is dolgozott a vasárnap elhunyt Jurij Ljubimov világhírű orosz színházi vezetővel, akire pályája meghatározó rendezőjeként emlékezett vissza.
"Szolnokon találkoztam vele először. Kétmondatos szerepem volt Trifonov Csere című darabjában, melyet Ljubimov rendezett. Egyszer csak behívattak az igazgatói irodába, és azt mondták, Ljubimov azt szeretné, ha én játszanám a női főszerepet. Korban nem illett hozzám, de valamiért onnan a színpad széléről kiszúrt engem. Máig sem tudom, miért" - idézte fel az MTI-nek Udvaros Dorottya első közös munkájukat.
"Nagyon rövid, nagyon intenzív próbaidőszak jött" - folytatta. - "Ekkor éreztem végérvényesen úgy, hogy az orosz színházművészet nagyon közel áll hozzám: szenvedély, intenzitás, maximalizmus jellemezte Ljubimovot, és azt látom, a jó orosz előadások általában ilyenek."
Fotó: Pályi Zsófia, origo.hu
Másodszor akkor találkozott a világhírű orosz rendezővel, amikor egy magyar színházzal vendégszerepelt Moszkvában. Ljubimov színháza, a Taganka előtt akkoriban százak álltak esténként, hogy valahogy jegyet szerezzenek és láthassák az előadást.
"Nem volt jegyem, betolakodtam, elkezdtem össze-vissza beszélni, hogy a Magyar Televíziótól vagyok. Ezzel sikerült bejutnom a nézőtérre és végignézhettem az aznap esti darabot" - mesélte a színésznő.
"Örök hálával tartozom Ljubimovnak. Amikor a Nemzeti Színházhoz kerültem, abban a darabban játszottam először, amit ő rendezett. Ez Brecht Háromgarasos operája volt, amelyben Polly szerepét alakítottam. A vele való munka segített át a beilleszkedés nehéz időszakán. Amit színész a rendezőtől megkaphat, azt mi akkor megkaptuk tőle" - hangsúlyozta Udvaros Dorottya.
Azért jelentett különleges élményt egy Ljubimov-próbaidőszak, mert a rendező maga is színész volt, óriási játékerővel. "Ez nemcsak akkor mutatkozott meg, amikor előjátszott nekünk, hanem abból is kitűnt, hogy nagyon érezte, tudta, mikor mire van szükségünk" - mondta a színésznő.
Erős koncepciójú rendező volt, aki mindig képes volt az elképzeléseit a színészekhez igazítani. "Ez a legnagyobbakra jellemző. Csak a közös munka érdekelte, ugyanolyan tisztelettel fordult a produkció minden résztvevőjéhez, a kellékeshez és a súgóhoz is, mint a színészekhez" - emlékezett Udvaros Dorottya.
Forrás: MTI
Leadfotó: szinhaziadattar.hu
(Nemzeti Színház: Háromgarasos opera, 1981)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.