A harmincas évek Amerikájában játszódó Steinbeck-művet november 28-án mutatja be a Békéscsabai Jókai Színház.
A Jókai Színház beszámolója:
Pataki András már harmadszor állítja színre Steinbeck darabját, de hangsúlyozta, hogy mindig nagy örömmel, hiszen rendkívül hálás mű, amit jó játszani. Remekül megírt szöveg, Fazekas István színművész fordította, közösen alkalmazták színpadra.
"Sokat nem kockáztatunk, ez a darab visszatérő siker, tragédia, mégis népszerű. Hogy miért érdemes játszani? Sok okot tudnék említeni. Egyedül a történetet elmesélni is érdekes, és érdemes, ha attól embertársainkkal másképpen viselkedünk, elfogadóbbak leszünk. Hasznos elmondani a történetet, ha általa részvétet ébresztünk, sajnáljuk az embereket, együttérzünk velük, nyitottabbak vagyunk, jobban toleráljuk a másságot. Mi mégis inkább azért játsszuk, hogy a szeretet fontosságát mutassuk fel" - jelentette ki a rendező.
Fotók: JókaiFilm/Nagy Attila
"Lennie hal meg a végén, ezt mindenki tudja, de nem ez az igazi tragédia. Minden egyes szereplő 'egy meg nem élt élet', mindenki tragikus figura. George megmenti Lennie-t a többiek haragjától, a kivégzéstől, amikor lelövi. Lennie arcán a mosoly jelzi, ő az egyetlen, aki azonos önmagával, mindenki más 'az élete mellett él'. Hibás interpretáció, hogy a darab az eutanáziával foglalkozna, mert a szeretetről szól, pont ezért nyitott rá a közönség" - fogalmazott Pataki András.
Az előadás zenéjéről elhangzott, hogy Papp Gyula végig a színpadon orgonál. (A Skorpió tagja komponálta a Békéscsabán bemutatott Ármány és szerelem című rockmese zenéjét.) S talán meglepő, hogy az amerikai történethez nem country zene társul, hanem Max Reger orgonakompozíciói, bachi kantáta, fúga, ami Pataki szerint szakrális jelleget ad az előadásnak, a sorsszerűséget húzza alá, elvonatkoztatja a játékot az eredeti szövegtől.
A rendező arról is beszélt, hogy régen azt hitte, nem elegáns újrarendezni bármit, és az újrarendezés biztos bukásra van ítélve, ha korábbi alkotást reprodukálni akar.
Forrás: Békéscsabai Jókai Színház