Október 4-én, szombaton díszelőadást tartott a kecskeméti színház társulata. A Párcsere előadás díszvendége lesz Jurij Poljakov, a darab írója volt, aki a Lityeratura című folyóirat szerkesztője és az Orosz-Magyar Baráti Társaság elnöke is. Vele olvashatnak interjút.
Ajánló a darab elé:
- Honnan jött az ötlet, hogy egy swinger partiról írjon színművet? Netán Ön is ráakadt egy ilyen újsághirdetésre?
- A témaötlet nem tőlem származik, hiszen több filmben és regényben is megjelent már a párcserés partik motívuma. Engem kifejezetten az érdekelt, hogyan zajlik ez Oroszországban. A darab eredeti címe Homo erectus, ami egy baráti beszélgetés után ragadt meg a fejemben. Egyik ismerősöm hosszan bizonygatta, hogy ő az elvek embere, afféle homo erectus. Mire valaki odasúgta neki: "Vigyázz a szádra, itt hölgyek is vannak!"
- Igazi vetkőzés helyett inkább lelki lemeztelenedésnek lehetünk tanúi.
- Ha egy kortárs drámaíró olyan művet akar írni, amelyet teltházzal játszanak a színházak, akkor a legjobb, ha Shakespeare-től tanul. Mit tett a Mester? Megkérdezte az embereket: "Akarjátok tudni, mi lett azzal a királyfival, aki őrültnek tettette magát, hogy bosszút állhasson apja gyilkosán, miután az megszerezte a trónt és befeküdt az özvegy királyné ágyába? Ha igen, gyertek el a Globe Színházba!" S amikor megtelt a nézőtér, Shakespeare feltette az igazi kérdést: Lenni vagy nem lenni... A Párcserével ugyanez a helyzet: "Tudni szeretnétek, mi történt azzal a három házaspárral, akik egy este swinger partira gyűltek össze egy moszkvai luxus lakásban? Gyertek el a színházba, és megtudjátok." És amikor megérkeznek a nézők, végre elkezdhetünk beszélni arról, hogy milyen rettenetes következményei vannak erkölcsi normáink feladásának.
- Regényei, színművei, filmjei egyránt kasszasikerek. Mi felénk ez legalább is gyanús szokott lenni, már ami a művészi színvonalat illeti. Mit gondol erről?
- Ezen az alapon Csehov az egyik legrosszabb drámaíró. Dosztojevszkij művei meg nyilván ponyvák... Én magam is találkoztam ezzel a hozzáállással, de soha nem tudtak elbizonytalanítani.
- Ön többek között a magyar-orosz baráti társaság elnöke. Az elmúlt évek során milyen benyomásokat szerzett a kortárs magyar irodalomról?
- Sajnos még mindig nem ismerem eléggé. A rendszerváltást követően megszakadtak a két ország közti irodalmi kapcsolatok. Bár ma is készülnek fordítások kortárs szerzők műveiről, közel sem olyan számban, mint a rendszerváltás előtt. Fontosnak tartjuk a kapcsolatok helyreállítását, aminek jó példája lehet a társaságunk gondozásában hamarosan megjelenő költészeti antológia. És lobbizunk azért, hogy ismét legyen Moszkvában Petőfi Sándor utca.
- Oroszországban a mindenkori miniszterelnök mellett működik egy művészekből, tudósokból, sportolókból álló tanácsadó testület, amelynek Ön is tagja. Íróként milyen ügyekben hallatja a hangját?
- Tavaly ősszel rendeztünk egy országos irodalmi gyűlést, amelyen részt vettek írók, költők, színészek, tanárok, népművelők, könyvtárosok - vagyis minden olyan terület képviselője, amely valamilyen módon kapcsolódik az irodalomhoz. A Putyin elnök részvételével megtartott találkozó egyik legfontosabb témája az volt, hogyan lehetne az ifjúsággal megismertetni és megszerettetni a szépirodalmat. Nagyon fontos kérdésnek tartom. Ha az új generációk leszoknak az olvasásról, akkor nem lesz kinek írjunk.
- Nem tart attól, hogy a politikusokkal kialakult kacsolata befolyásolhatja művei megítélését?
- Az írónak nem feltétlenül kell politikussá válni, ugyanakkor kötelessége, hogy hatást gyakoroljon a politikára. Ezt viszont csak akkor tudja megtenni, ha közel kerül hozzá. Nincs ebben semmi renkívüli. Dosztojevszkij felolvasott a cári családnak. Paszternák Sztálinnal beszélgetett telefonon... Ettől rosszabbak lettek a versei?
- Hallott róla, hogy Cseke Péter direktor, a darab rendezője a Szökni szeretnék című regényét olvasva kezdett Poljakov-színmű után kutatni. A Párcsere frissen lefordított példányát egyenesen Goretity Józseftől kapta meg?
- Ismerem a történetet, és nagyon örülök a darab kecskeméti bemutatásának. Sok közös van a magyar és orosz emberek mentalitásában, éppen ezért remélem, hogy a magyar nézők is érdekesnek fogják tartani az előadást. Az pedig, hogy ilyen gyorsan színpadra kerül, véleményem szerint csak azt mutatja, hogy a kecskeméti színház jól működik.
Forrás: Kecskeméti Katona József Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.