Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámáját mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház október 10-én.
Fotó: Budaörsi Latinovits Színház - Borovi Dániel
Ajánló a darab elé:
Két fiatal, Lujza és Ferdinánd, egymásba szeretnek. Szerelmük tiszta és őszinte, de beteljesülését akadályozza eltérő társadalmi helyzetük. A lány egy tisztességes, polgári származású muzsikus, Miller gyermeke. Ferdinánd pedig a miniszter, von Walter egyetlen fia, címének örököse. Lujza másik kérője Wurm, a miniszter magántitkára. Miller végül lányára bízza a döntést. Mindeközben Ferdinándot akarata ellenére az uralkodó szeretőjével, Lady Milforddal szeretné összeházasítani az apja, hogy ezzel a kapcsolattal is bebiztosítsa pozíciójukat. Mennyi ármányt bír ki a szerelem? Mennyi önfeláldozást várhat el két szerelmes egymástól? Képes-e a szerelem áttörni a társadalmi korlátokat? Lujza és Ferdinánd kísérletet tesz erre. Miért válik végül egyikük a másik gyilkosává? Egy gyilkos van, de hány felelős?
Cziglényi Boglárka és Kovács Kristóf dramaturgok a darabról:
- Hogyan készül egy XVIII. században született négyórás darabból fogyasztható előadás 2014-ben Budaörsön?
Kovács Kristóf: A régieknek még több idejük volt - ráadásul a villanyvilágítás feltalálása előtt a néző jóval kevesebbet látott a színpadból, ezért a szerzőnek mindent kétszer meg kellett magyaráznia, meg kellett magyaráznia. Ma már, a reflektorok fényében, látunk - szinte - mindent; és a színész egy-egy szemevillanása, arcarándulása száz mondatnál többet ér - ezért aztán az önmagyarázó, állapot-leíró mondatokat, és általában azokat, amik nem szolgálják nélkülözhetetlenül a cselekményt, kihúztuk. Persze minden egyes mondatért vérzett a szívünk - de hát ma már nincs annyi időnk, mint amennyi a régieknek volt - ráadásul okosabbak is lettünk az eltelt eseménydús évszázadok alatt. Bár ezt néha egész ügyesen titkoljuk.
Cziglényi Boglárka: Sok helyen lecsupaszítottuk a szöveget, fájó szívvel húzva a filozofikus költészetéből. Úgy, hogy mégis megmaradjon mindaz, ami a szereplőket mozgatja; azok a vágyak és helyzetek, amelyek még 2084-ben, egy űrállomáson is ismerősek lesznek. A nem harmonikus vonzalom, a szülő-gyerek viszony nehéz szerelme, a hatalom és a másik ember birtoklásának vágya, az önmagunkkal kapcsolatos illúziók megrendülése, a politikai alkalmazkodás vagy annak elutasítása... A darab vallási vonatkozásainak háttérbe szorításával ezek a kérdések Isten helyett egy belső bíró ítélete alá esnek, ez minden néző számára átélhető mérce.
- Kik a kulcsfigurák a darabban, mi történik velük?
KK: Ebben a darabban szinte mindenki kulcsfigura - és szinte mindenki pórul jár a végén. A két fő kulcsfigura természetesen mégiscsak a két szerelmes. Ők odavesznek - mert az a szűk és nyavalyás világ, amelybe születtek, túl kicsi a szerelmükhöz, és ők maguk is - ha csak kétségbeesésükben, de mégis - előbbre sorolják a becsületet és a lázadó dacot, mint a szerelmet: keményebb a fejük a szívüknél. De kulcsfigura a két apa is: elveknek áldozzák fel, illetve kell, hogy feláldozzák a gyerekeiket, nem marad számukra egyéb, mint a gyász - és a tanulság, amit már nincs kivel megosztaniuk. De kulcsfigura Wurm titkár, a kavaró-, és túlélőművész is, tőle tanulhatjuk a legtöbbet, csak legyen képünk hozzá, hogy a való életben alkalmazzuk a tanultakat.
CB: A cselekmény szempontjából szerintem nincsenek kulcsszereplők, csak fogaskerék-figurák. Ez még néhány darabbéli karakter számára is meglepő volna, ha tudnának róla, hisz egy részük nagyon is aktívan (ármánnyal és szerelemmel) próbálja alakítani az események folyását. Mégis szinte minden egyes szereplő hoz egy-egy olyan rossz döntést, indulatból vagy megfontoltan, amivel a végső bukást sietteti; a tragédia puzzle-jét rakosgatják ki, miközben csak a saját vágyaikat, értékrendjüket és céljaikat követik. A szereplők be vannak zárva a saját világukba, csak átmenetileg tudnak szövetségre lépni egymással.
- És mi történik majd – a dramaturg vágya szerint – a nézőkkel?
KK: Lehet, hogy a közönség szorult gyomorral nézi végig ezt az előadást, és sebzett szívvel áll fel a székéből a végén. De azt szeretnénk, ha az előadás során szétzilálódott idegeinek nem kéne sosem alkalmaznia a tanultakat. Egyébként mindenkinek kellemes szórakozást kívánunk.
CB: Olyan emberi állapotokat járhatnak végig, amelyeket a romantikus érzelemvilág öningerlése, egzaltációja felnagyítva és sűrítve mutat be. A darab többnyire érzelmi fékek nélkül, mégis lélektani és erkölcsi tudatossággal járja a bekoszolódás és a megtisztulás örvényeit. Egészen a \"mit tettem\" döbbenetéig, amiben a feloldozást a nézőknek maguknak kell megadniuk – vagy elutasítaniuk.
Ármány és Szerelem
Von Walter, miniszter - Trokán Péter
Ferdinánd - Bán Bálint
Von Kalb, udvarnagy - Molnár Csaba
Lady Milford - Szalay Marianna
Wurm - Chován Gábor
Miller, muzsikus - Ilyés Róbert
Millerné - Spolarics Andrea
Lujza - Zsigmond Emőke e.h.
Sophie, a lady komornája - Mezei Réka Léda
A fejedelem komornyikja - Urmai Gábor
Rendező - Sopsits Árpád és a társulat
Dramaturg - Cziglényi Boglárka
Díszlettervező - Sopsits Árpád, Hajdu Bence
Jelmeztervező - Horányi Júlia
Rendezőasszisztens - Juhász Gabriella