Rév Fülöp a Magyar Színházba költözik - Villáminterjú Ágoston Péterrel

Rév Fülöp címmel mesejátékot mutat be a Magyar Színház szombaton; a Jeney Zoltán lovagregényéből készült színpadi változatot Ágoston Péter címszereplésével láthatja a közönség.

Ki az a Rév Fülöp?

A Balatóniában éldegélő Rév Fülöp történetét Göttinger Pál, a színház főrendezője állítja színpadra. A humorban és kalandokban gazdag, mocsárjárásban és tavi kalózkodásban sem szűkölködő előadás a Magyar Színház idei évadának első bemutatója lesz - olvasható a színház közleményében.

A Rév Fülöp című regényfolyam első kötete, a műfordítóként ismert Jeney Zoltán első saját műve a Kolibri Kiadónál jelent meg 2012-ben. A szerző a Magyar Színház felkérésére készített színpadi változatot lovagregényfolyamából.

A bemutató illeszkedik az utóbbi években indított sorozatba, amelyben gyerekeknek szóló kortárs magyar műveket mutatnak be a nagyszínpadon. Az elmúlt évek jó tapasztalatai - a Rumini, a Kisfiú és az oroszlánok, az Égigérő fű és az Almaszósz bemutatása - arra ösztönözte a társulatot, hogy folytassák a sorozatot - idézi a közlemény Göttinger Pált.

A Rév Fülöp a legkisebbeknek és a 8-10 éveseknek is szóló mese, amelyben a lovagokra jellemző tulajdonságok - a hűség, a kitartás, a rátermettség, a barátság, az éles elme - jelennek meg, de játékosan kiforgatva. Fülöp egy hősnek hitt lovaghoz szegődik fegyverhordozóul, akiről azonban kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát, és a jószívű, rátermett, de a legkevésbé sem hősies kisfiú az események részesévé válik. Mindehhez, a szerző nyelvi leleményének hála, egy mesebeli ország tárul elénk - a Balaton vidéke.

A darab története szerint Rév Fülöp egy szelíd, barátságos fiúcska, aki Balatóniában éldegél, kedvence a tördemic, legkedvesebb elfoglaltsága a heverészés a szántódpusztán. Ám mikor a király megbetegszik, Akarattya hercegkisasszony parancsára Fülöp akaratlanul is az események középpontjában találja magát, hamarosan az ő kisfiúi hősiességén múlik, hogy megmenekül-e a király és vele az egész birodalom.

A darab címszerepét a színházhoz frissen szerződött Ágoston Péter alakítja, aki mellett Lovas Rozi, Auksz Éva, Tóth Sándor, Losonczi Kata, Szűcs Sándor, Jegercsik Csaba, Pavletits Béla, Rancsó Dezső, Simon András, Szatmári Attila, Takács Géza és a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei szerepelnek. 

Villáminterjú Ágoston Péterrel:

Mi jut eszedbe először a Balatonról?

Éveken keresztül Balatonszemesen nyaraltunk a szüleimmel egy szakszervezeti üdülőben. Ezek gyerekkorom legszebb hetei voltak. Most is élénken él bennem egy egyébként nem túl vidám mondat, amely a szomszéd asztalnál hangzott el ebéd közben: „Egész évben azért gürcölök, hogy te jól érzed magad egy hétig.” Szerettem, hogy ezeken a nyaralásokon mindig volt egy csapat, ami összeverődött, szerettem az iszapvárakat, amiket csöpögtettünk. Ez a „különleges” egy hét mindig augusztus első hetére esett, és amikor jöttünk haza, valahogy az volt az érzésem, hogy ezzel az egy héttel véget is ért a nyár.

A Balatonhoz köthető a családom második születésnapja – mi így emlékszünk erre. Három éves voltam. Az északi partra tartottunk nyaralni, amikor egy tengelytörésnek köszönhetően kettő és fél bukfencet vettetünk az autópályát elválasztó sövényes sávban. Édesapám kidobott minket az autóból, mert attól félt, hogy felrobban, pedig csak a 100 Folk Celsius Bukfenc című lemeze sistergett a magnóban. Senki sem sérült meg, ami kész csoda.

Egy friss felfedezés is eszembe jut a Balatonról: nemrég lett kutyám és most szembesültem azzal, hogy a kutyás embereknek mennyire neház a Balatonon nyaralniuk. Kutyát ugyanis sehol nem lehet úsztatni. Pedig közel ötven éve Balatongyörökön a tehéncsordákat hűsítették a vízben... Ennyit változtunk volna?

Az idei évadtól szerződtél a Pesti Magyar Színházba, de mégsem először léptél színpadra a társulattal...

Egy mondattal hamarabb tudtam meg azt, hogy a Vadregény- Into the woods-ban játszani fogok, minthogy társulati tag leszek. Egyébként az egy elég jó telefonbeszélgetés volt... Nagyszerű dolog, hogy nem egy évadnyitó ülésen érkeztem egy „idegen” társulatba, hanem már korábban, egy közös munka során megismerkedtünk. Évadvégi munkamenetbe csöppentem bele, ilyenkor már nagyon fáradt és érzékeny állapotban van egy társulat. Ennek ellenére a Vadregény próbái alatt egy-két nap elteltével azt éreztem, mintha már régóta a többiekkel volnék. Pályakezdőként nagyon nehéz feladat kiállni egy társulat elé az első próbán, ilyen feszült helyzetekben hajlamos vagyok robbanó üzemmód helyett szemlélődőre váltani. Itt azonban erre nem maradt idő. Csinálni kellett.

Hogyan érezted magad a Vadregényben?

Az elmúlt két évben, a főiskolai vizsgákat is beleértve, mindig komoly tematikájú előadásokban játszottam. Így dobta a gép. Nem mintha mindez rosszul esett volna, de elkezdtem vágyni arra, hogy egy könnyed műfajban, akár egy kicsit „bohóckodhassak” is. Az Into the woods valóra váltotta ezt a vágyam.

Az idei évad első bemutatója Jeney Zoltán Rév Fülöp című regényének színpadi adaptációja, amelynek címszerepét játszod! Mit vársz ettől az évadtól?

Rendkívül hálás vagyok a bizalomért, amit kapok, pláne, hogy azt látom, a fiatal színészek javarésze nem kap elég feladatot. Többször beszélgettem idősebb színészekkel büfében és sorra azt mesélik, hogy mi közel sem kapunk akkora lehetőségeket, mint ők egykor. Persze az ő idejükben még forogtak  tévéjátékok, rádiójátékok. Most már szinte „csak” a színház képes arra, hogy igazán nagy feladatokat adjon, amik nem csupán a bemutatkozáshoz, hanem a szakma valódi elsajátításához nélkülözhetetlenek. Ahogy régen, s talán egy-két vidéki színházban még most is így tesznek, be kell dobni a fiatal színészeket a mély vízbe. Nem fognak megfulladni, hisz öt év főiskola van mögöttük. Aki pedig elmerül, annak legalább kiderül, hogy még elmerül. Az úszást csak vízben lehet megtanulni, nem pedig a medence mögötti placcon. Azonnal úszni kell, azonnal. Engem a Magyar Színház úsztatni fog rendesen, aminek én csak hálás lehetek.

Rév Fülöp és Te miben hasonlítotok egymásra?

Ha csak azt nézem, hogy a regény első felét a Balaton, második felét az Adriai-tenger, harmadik felét a Duna partján, heverészve olvastam, akkor ez önmagáért beszél. Egyébként Rév Fülöp is a mély vizet kívánó fiatalember. Egyszer édesapám mondta, hogy egyik pillanatról a másikra lettem felnőtt. Úgy érezte, mintha rövid időn belül, talán egy-két nap alatt átkattantak volna a fejemben a dolgok. Ezt éreztem én is a főhőssel kapcsolatban, amikor a regényt olvastam. Fülöpnek egyszer csak önbizalma, kitartása és céljai lesznek. Ha viszont ezeket a célokat nem önerőből éri el, akkor az neki nem számít eredménynek – na, talán ez erősen közös vonásunk.

Mit tervezel a következő 10 évre?

Annyira fiatal vagyok, hogy erre a kérdésre csak annyit tudok mondani; minden jót, amit a színház tartogathat! Ebben az évadban lesz szerencsém a nagyszínpadon, a Sinkovits Imre Színpadon és a hátsószínpadon is játszani. Fontos nekem, hogy különböző tereket próbálhatok ki, hogy mindegyikben máshogy kell a partnerrel együtt létezni, máshogy kell beszélni, mozogni. A második próbaperiódusom szabad, örülnék, ha tudnék valahol dolgozni ekkor is. Nagyon szeretném, túlterheltnek érezni magam. Szeretném kipróbálni, milyen is az, amikor minden nap játszom, meg kell érezzem, hogy miként tudom beosztani az energiáimat.