„Járt út helyett a járatlant keresem” – Kováts Adél válaszolt

Kováts Adéllal a Nők Lapja riportere, Szegő András készített interjút. Lapszemle.

A Nők Lapja cikkéből:

Kováts Adél az interjúban többek között beszélt arról a kezdeti motivációról, amiért elindult egy kis faluból, hogy szerencsét próbáljon a világot jelentő deszkákon:

"Csak színész akartam lenni. Semmi más. Hogy miért, arra nincs magyarázat. Éreztem, hogy nekem ez lehet a dolgom. Nem szeretem a nagy szavakat, de talán valami belső elhivatottság lehetett ez. (…) Azóta is igyekszem közeledni valamihez, amit néha pillanatokra elérek, máskor meg hopp, el is rebben. Keresem a lehetőségeket, a kihívásokat, keresem a belső útjaimat, önmagamat, hogy megpróbáljam a tőlem telhető legszebbet, legigazabbat adni magamból. Ez folyamatos törekvés."

 forrás: Nők Lapja

A kérdésre, hogy mikor érzi azt, hogy jó helyen tart a szakmai fejlődésben, így válaszolt:

"Talán már eddig is voltak ilyen pillanatok. Mint amikor a zenész meghallja azt a bizonyos normál zenei "A" hangot, és ahhoz tud mindent viszonyítani. Azok az áldott pillanatok, amikor megszólal bennem az a bizonyos "A" hang. Olyankor meg tudom különböztetni a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat, az értéket és a talmit. Olyankor tudom, hogy a pályán van egy szakmai rész, amit az ember hozott, megtanult, begyakorolt: tudja, hogyan kell nevettetni, ríkatni, bejönni, kimenni meg ilyesmiket. Ám a lényeg ezután jön. Hogy mit tudok ehhez én hozzáadni? Személyes érzelmeimből, fájdalmaimból, örömeimből, vágyaimból, kétségeimből. Ezt a különös állapotot szeretném megidézni magamban a színpadon, ez ösztönöz, hogy a járt út taposása helyett a járatlant, az izgalmasat, titokzatosat, kalandosat keressem." – mondta Kováts Adél, aki a Terápia című sorozat forgatásához kapcsolódó élményeiről is szót ejtett.

"Egy nagyon izgalmas, érdekes sorsú asszonyt játszom. Kamaszkorban szövődött szerelem közöttük a filmben pszichológust alakító Mácsai Pállal, és most véletlenül találkoznak Újlipótváros egyik utcáján, és valamennyire fellobban a hajdani érzelem. (…) Mivel én pont ott lakom, úgy képzeltem, mintha a lakásomban játszódna a történet. És ekkor jött a döbbenet: Mácsaival beszélgetve kiderült, hogy ő pedig kamaszkorában sokat járt egy barátjához, aki ugyanebben a házban, éppen az alattunk lévő lakásban lakott! Kiderült, hogy ő a múltjából, én a jelenemből merítve lényegében ugyanazt a lakást képzeltük helyszínül játék közben! Ha az idősíkok stimmelnek, még találkozhattunk is volna a lépcsőházban! Furcsa... Nincsenek tehát külön színészi érzelmek, szenvedélyek, emlékek, és magánéletbeliek."

Kováts Adél jövőbeli terveiről csak ennyit mondott: „ (…) Én csupán a mát, az adott pillanatot tudom élni, és azt is szeretném mind teljesebben! De ha majd ugyanilyen rácsodálkozással, ugyanígy érzem az önazonosságomat, ha ugyanilyen módon érzem majd, hogy előbbre jutottam, hogy a testem és a lelkem együtt, harmóniában volt képes változni, akkor elégedett leszek.”

Forrás: Nők Lapja

A teljes interjúból többek között kiderül az is, milyennek látja a színésznő tizenöt évvel ezelőtti önmagát, mit jelent számára a játék, hogyan kezeli a kudarcokat, és mi a strapabírás biztos receptje.

A teljes interjú itt olvasható.