Október 14-én mutatja be első gyerekszínházi előadását az évadban a Kecskeméti Katona József Színház Réczei Tamás rendezésében.
A színház ajánlójából:
César Cascabel cirkuszvezető- és tulajdonos családjával, állataival és mindenes segítőjével elindul Amerikából Európába, hogy ismét hazájában, Franciaországban léphessen fel, és telepedjen le. A "Vándor Csillag" elnevezésű úti szekerük a házuk és váruk is egyben. Ezzel haladnak előre. Csakhogy kirabolják társulatukat, az összes pénzüket elviszik. Hogy juthatnak így át Európába? Hajóval semmiképpen, hiszen azért fizetniük kellene. Mit tehetnek? Megpróbálnak a befagyott Bering-szoroson keresztül átjutni Oroszországba, és Európán átvágva elérni Franciaországot.
Sikerülhet ez nekik minden előzetes felkészülés nélkül? Kiállják a jég-, a fagy-, és az antarktiszi vadállatok próbáit? Meddig juthatnak el egy cirkuszi kocsival? Megfagynak, vagy túlélik? Fantasztikus utazás a kecskeméti színház színpadán.
Villáminterjú a cirkuszigazgatót alakító Nagy Viktorral:
- Szeret cirkuszba járni?
- Olyannyira, hogy az egész gyerekkoromat végigkísérte a cirkusz. Elbűvölt a világa. Végtelen romantika van abban, ahogy ezek az emberek járják a világot, és estéről-estére létrehozzák a varázslatot. Máté Gábortól azt tanultam a főiskolán, hogy a színészeknek úgy kell létezniük a színpadon, mint az artistáknak a manézsban: történjék bármi, el kell kapniuk egymást.
- Milyen Cesar Cascabel cirkusza?
- Mint amilyen egy nagy család: színes, érdekes és persze hangos, úgyhogy nekem mint családfőnek időnként az asztalra kell csapnom. De ez mit sem változtat azon, hogy nagyon szeretik egymást. Persze normális családok viszonylag kevés beszélő kutyát és lovat tartanak, de nem is állítom, hogy ez egy normális család. Inkább olyan, mint egy színtársulat, amelynek tagjai időnként az életükért játszanak.
- Miért indulnak útnak?
- Miután "körbecirkuszolták" Amerikát, elhatározzák, hogy hazatérnek Európába. Csakhogy kifosztják őket, s ott maradnak egy fitying nélkül. Hajójegy híján kénytelenek gyalogszerrel nekivágni, mégpedig az Északi-sarkon át. Rengeteg akadályt leküzdenek, hogy mást ne mondjak, az örök jégmezőkön olvadó jégtáblák nehezítik meg a dolgukat.
- Mennyire áll közel Önhöz a darab zenéje?
- Aki szereti a '80-as, '90-es évek zenéjét, az jól fog szórakozni. Például ezért is érdemes a szülőknek a csemetéikkel tartani.
- Az elmúlt években főként a balatonföldvári Kultkikötő és az Összpróba Alapítvány kapcsán forgott a neve. A színpadi munkák csak átmenetileg szorultak háttérbe?
- Az utóbbi két évben kerestem azt a színházat, ahova kötődhetek. Nem voltam munka nélkül, sőt, rengeteget dolgoztam. De rá kellett jönnöm, hogy a szabadúszás nem nekem való. A Kultkikötő és az Összpróba fontos ügy számomra, de a legfontosabbnak mindig is a színészi feladataimat tartottam. Nagyon jó és megnyugtató érzés, hogy az idei évadban három kecskeméti darabban is benne lehetek. Az első a Cirkuszkocsival a sarkvidéken, a második a Balfék Mohácsi János rendezésében és tavasszal jön A talizmán Keszég László rendezésében. Így végre nem arról fog szólni az évad, hogy el tudok-e jutni egyik helyről a másikba adott idő alatt, hanem a munkáról.
Tolnai Hella
Villáminterjú Tolnai Hellával:
- Az általános iskola után következett a zeneművészeti szakközépiskola, ám mire az érettségiig jutott, egyértelművé vált számára, hogy a színművészet iránti vonzalma erősebb.
- Eredetileg énekelni szerettem volna a Zeneművészetin, de első évben nem vettek fel ének szakra, így szolfézs-zeneelmélet szakos lettem. Ez elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nincs bennem elég elhivatottság a zenész szakma iránt. 17 évesen felvettek a Kecskeméti Ifjúsági Otthon musicalstúdiójába, itt már olyan emberek között voltam, akiknek nagy része a színművészetire készült, és ennek hatására döntöttem úgy, hogy én is felvételizem.
- Hella a középiskola elvégzése után egy évig a Pesti Magyar Színiakadémián tanult, Iglódi István növendékeként, majd a Kaposvári Egyetem színművész szakja következett, ahol Rusznyák Gábor volt az osztályfőnöke.
- A Szín-TÁR-on háromszor is szerepeltünk. Sőt, ezt megelőzően is felléphettem a színházban, igaz, nem színészként, hanem a kórus tagjaként a Háry Jánosban. A testvéreim és szüleim is benne volt a kórusban, úgyhogy esténként együtt indult a család a színházba.
- A Cirkuszkocsival a sarkvidéken át című Verne-adaptációnak október 14-én lesz a bemutatója a nagyszínházban, majd tíz nappal később a Ruszt Stúdióban láthatja a közönség Hellát Réczei Tamás Színházi vándorok című színművében.
- Olyan, mintha régóta ismerném a társulat tagjait. Sokszor jártunk Kecskeméten színházba, és most nagyon jó érzés együtt játszani azokkal, akiket annyi előadásban láthattam.
Nagy Viktor cirkuszigazgatóként (fotó: Ujvári Sándor, MTI)
Színlap
Cirkuszkocsival a sarkvidéken
-lehetetlen utazás bábokkal-
Író: Jules Verne
Rendező: Réczei Tamás
Színpadra alkalmazta: Réczei Tamás
César Cascabel, az utazó cirkusz vezetője - Nagy Viktor
Cornélia Vadarasse, a felesége, artista és erőművész - Magyar Éva
Napoleona, gyermek kötéltáncos, Cascabel lánya - Bányai Mirjam
Jean, zsonglőr, Cascabel fia /Jako, a papagáj / Hóbelevanc, spániel - Kiss Zoltán
Kayette, indián lány - Tolnai Hella
Franciska, Kishercegnő, uszkár - Dobó Enikő
Gladiátor, ló / Peckes, ló - Katonka Zoltán
Szergej - Ferencz Bálint
Csuk Csuk, Yuma / Benszülött /Határőr - Czeglédi Ákos
Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely
Jelmeztervező: Michac Gábor
Bábtervező: Michac Gábor
Dramaturg: Németh Virág
Zene: Drucker Péter
Mozgás: Barta Dóra
Súgó: Patyi Szilvia
Ügyelő: Czeglédi Ákos
Rendezőasszisztens: Sirkó Anna
Forrás: Kecskeméti Katona József Színház