Hámori Gabi: "Az fog bejönni, ami az enyém”

Hámori Gabriella egy azon kevés magyar színésznők közül, akik évek óta külföldön is próbálnak érvényesülni. Ennek kapcsán kérdezte a HVG. Lapszemle.

2011-ben úgy döntött, nemzetközi karrierbe kezd. Berlinben, Los Angelesben és New Yorkban is felbukkant. Most viszont itthon adott ki poplemezt. Arról, miért tért vissza, elmondta, sokat járt haza, a lemezcsináláshoz nem kellett sokat itthon lenni, és nagyon fontos maradt számára a színház és az, hogy csapatban dolgozzon.

“Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű érvényesülni. Nekem szerencsém az a néhány nemzetközi díj, amit évekkel ezelőtt Berlinben kaptam, majd tavaly a Vizsga című film főszerepéért Belgiumban, New Yorkban. Az a pár független film, amit David Michalekkel forgattam New Yorkban, és aminek darabjait installációként eladott műgyűjtőknek. Sok nagy név játszott ezekben, például Alan Rickman, Willam H Macy. Figyelemre méltónak látják, hogy voltam call backen egy Terrence Malick-filmre. Ezek mind jól hangzó dolgok és le is ellenőrzik, hogy azt csináltad-e, amit állítasz magadról, mindenről kell bizonyíték. De a nemzetközi porondon szembesülni kell azzal, hogy addig nem kap nagyobb szerepet az ember, amíg nincs nagyobb filmje Európában vagy Amerikában. Addig viszont nem valószínű, hogy lesz nagyobb filmje, amíg nem áll mellé egy szuper ügynökség, amely dolgozik érte, beleinvesztál. De addig nem áll mellé, amíg nincs egy nagyobb filmje. Ez ördögi kör” – számolt be Hámori Gabi, aki úgy látja, innen abszurd, ha valaki próbálkozik, hiszen abba a helyzetbe eddig senki sem került, hogy egy tisztán felépített nemzetközi karriert mondhat magáénak, így nem bizonyított, hogy ez lehetséges egy magyar színész számára.

Arról, hogy az elszalasztott lehetőségeket és az elutasításokat hogy dolgozza fel, elmondta: “Tud fájni rettenetesen, de arra figyelek, hogy ne növesszek magamban emiatt túlzott megfelelési kényszert, hogy ne legyek túlbuzgó, kényszeres. Ehhez lusta, vagy mondjuk kényelmes is vagyok, meg nem ez a központja az életemnek. Biztosan lesz olyan, ami jókor jön, jó helyen, és akkor azt majd nagyon fogom tudni értékelni. Addig, ha valakinek ígéretet teszek, hogy megjelenek a próbákon, akkor már nem fordítok hátat, mert ezt egyszerűen nem tudom megtenni, ezért nem olyan nehéz feldolgozni és továbblépni. Az fog bejönni, ami az enyém”.

A színésznő arról is beszélt, hogy épp egy német mozifilm főszerepéért indult és ketten maradtak az utolsó körben. “Halálra izgulom magam. Itt, ebben a fázisban már nem is tudom, talán már nem csupán a színészi kvalitás dönt. Egy szobában egy perc csevegés után összemondjuk a szöveget, a rendező elkezdi adagolni az információkat: hogy képzeli el a jelenetet, aztán megmutatom azokat az érzelmi regisztereket, amelyek felé a helyzetek meg a partner mozdítanak. Ebben a szobában közben létezik egy másik dimenzió is, nem csak, amit csinálok, hanem én, a lényegem, hogy milyen érzéseket, lenyomatokat tárolok magamban, amelyeket tudatosan irányítani nem lehet, és nem is akarom” – fejtette ki.

A kérdésre, más személyiség kell-e a nemzetközi karrierhez, mint a magyarhoz, úgy felelt: “Nagyon sokféle valóság létezik, nem csak az, amit itthon élünk. Szerintem az a kérdés, hogy ezekben a különböző kulturális közegekben mennyire tud önazonos maradni az ember. Én akkor jöttem rá, hogy jól csinálom, amikor már nem egy ideához igazodtam és saját magamat tudtam adni. Ez pedig magabiztosságot nyújt. 3 éve, az első lendülettel, amikor elindultam, még vakmerő voltam, a menedzserem le volt taglózva. Aztán jön a neheze, amikor folyton kidobnak az ajtón, és vissza kell mászni az ablakon. Az egyik olyan amerikai menedzsment igazgatónője, amelyik sok európai tehetséget tömörít, azt mondta, hogy akkor lesz a legnehezebb, amikor már százezerszer visszautasítottak, ez sokakkal előfordul. Mondta, hogy nagyon tiszteli bennem az európaiságot, a képzettséget, műveltséget, de ettől duplán nehéz lesz, mert a hazai terepen már kialakult erőviszonyok között mozgok. Rákérdezett, hogy nem nehéz-e elölről kezdeni? Hogy nem derogál-e? Azt mondtam, hogy nem, mert én pontosan ezt akarom. Alapvetően nem vagyok kompetitív alkat, ha versenyhelyzet van körülöttem, az frusztrál, ideges leszek, nem tudom, hogyan kell viselkedni. Zsizsegni sem szeretek, forgolódni, ismerkedni, elalszom az ilyen partikon, mert azt érzem, lyukat beszélnek a hasamba, nem is járok el soha, se itthon, se máshol. Egyetlen dolog miatt csinálom ezt az egészet, hogy ne legyek rászűkülve egyetlen látásmódra. Ritkán pedig meg lehet ismerkedni olyan izgalmas alkotókkal, akik egészen másképp gondolkodnak, mint bárki, akivel valaha találkoztam.”

Hámori Gabi úgy véli, szerencsés vagyok, hogy ragaszkodnak hozzá rendezők, hogy folyton van feladata. "Ha úgy tetszik, a hobbimról beszélgettünk. A szenvedélyemről még nem. Most újítjuk fel a Stuart Máriát, amit Gáspár Ildikó rendezett, aki amellett, hogy az egyik hozzám legközelebb álló ember, egy nagyon figyelemre méltó gondolkodó. Női rendező nálunk kevés van, itthon macsó a felállás, a nő inkább munkatárs szokott lenni, mint érzékeny, de erős vezető” – tette hozzá a színésznő.

“Nekem kell a konstans elfoglaltság. Vettem most egy fényképezőgépet is, és nagyon sok mindent dokumentálok, előbb-utóbb ebből is lesz valami. Így jött a zene is a képbe. Fontos, hogy az ember kreatív oldala ne szunnyadjon. Ha valamit nem érek el, akkor annak valószínűleg nem kell megtörténnie. Az is lényeges, hogy mivé fejlődök azáltal, hogy nem történt meg. Folyamatokat látok. Már csak azt vállalom el, amihez kedvem van, és nem azt, amit megfizetnek. Már sok mindent utasítok én is vissza. Olyan produkciókra van igényem, amikben történik valami. Most a Jurányi Inkubátorházban próbálok egy kétszereplős, improvizációk mentén fejlesztett darabot a nemi szerepekről, Alexis Latham rendezésében. Közben a New York Film Academy egy rendezőhallgatójának diplomafilmjében a női főszerepet játszom, izgalmas lesz, mert Abu-Dzabiban forgatjuk. Közben kiugrom castingra Prágába, Budapesten színházi bemutatóm van. És van időm a családra, mert vannak napok, amikor semmire sem válaszolok és kikapcsolom a telefont” – árulta el Hámori Gabi.

A teljes nagyinterjút itt olvashatják.