Keresztes Tamás a Katona József Színház vezető színésze tíz éve. Ebben az évadban Mozartot játszotta az Amadeusban és Luckyt a Godot-ban. A Magyar Narancsban megjelent interút Tompa Andrea készítette. Lapszemle.
A kérdésre, vajon miért van az, hogy mindig szélsőséges figurák szerepei találják meg őt a színházban, így válaszolt: "Talán a megformálásból is adódhat, hogy ilyen alakokat játszom most. Ahogy én fogalmazok ezekről az alakokról, az a szélsőséges. A Godot-ra várva című darabban Luckyt játszom, őt lehetett volna egyszerűbbre is venni. Nyilván ez valamiféle ambíció bennem, remélem, nem túlbuzgóság, hogy bármilyen szerepet is kapnék, azt úgy csináljam meg, hogy az feltűnő legyen. Egyébként mindannyian sokszor vagyunk szélsőségesek a hétköznapokban. Ha körülnézek, azt látom, hogy egyre szélsőségesebbek vagyunk" – fogalmazott Keresztes Tamás.
Keresztes Tamás (forrás: moviespictures.org)
A színész arról is beszélt, mit jelent számára az a lelkiállapot, amit a színház és a színészet megkövetel tőle: "Sok örömet lelek benne. Magában ebben a tudatállapotban. Engem ez összetart, muszáj egyben lenni hozzá, kell hozzá egyfajta kondíció. Olyan, mintha sportolnék. Jó érzés, amikor az ember azt látja, hogy a nézők nem elégedetlenek. Ez számomra olyan, mintha a helyemen lennék. Hogy teljes jogú képviselője vagyok a saját életemnek" – mondta, majd a Katona társulatáról, az ott kialakult szerepkörökről és hierarchiáról beszélt:
„Ha egy focicsapatra gondolok, akkor vannak csatárok és hátvédek, védekező játékosok, a gólt a csatárok rúgják, a kapott góltól pedig a védekező játékosok mentik meg a csapatot. De szerintem a Katonában olykor a hátvédek is lőnek gólokat, és a csatárok is hátra szoktak menni védekezni. Én örömöm lelem azokban a szerepekben is, amikor háttérben kell lennem."
Keresztes Tamás Mozart szerepében (fotó: MTI)
Keresztes Tamás az interjúban beszélt legutóbbi szerepformálásáról, a Mozartról is: "Mozart létező géniusz volt, aki minden embernek bizonyos szempontból ismerőse. Nem drámai figura, akit „csak” megírtak. Ezt használja ki a színdarab. Itt nem kellett megalkotnom Mozartot, mert azt ő maga elintézte. Nekem elsősorban arra kellett figyelnem, hogy ezt a sokakban élő képet Mozartról ne zavarjam meg nagyon, ne zökkentsem ki a nézőt. Ehhez kellett valami könnyedség."
A színész végül elárulta azt is, mit gondol a technika versus tehetség kérdésköréről: „A technika nekem arra kell, hogy minél kevésbé zavarjam magam a színpadon.” (…) Nem lepődnék meg, hogyha az derülne ki a tehetségről, hogy más, mint aminek hisszük. A szó körül van valami irigységszag. Hogy a tehetség mások kiváltsága, ami nem mindenkinek adatott meg. (…) A tehetség valami olyan tudás, amely elhatározza, hogy kitartó, és sok munkát fektet bele valamibe. Az a tehetség, ha ezt a tudást létre tudja hozni egy ember.”
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.