Az Őrült Nők Ketrece továbbra is az Átrium Film-Színház műsorán szerepel. A musical kapcsán Józan Lászlóval, az előadás egyik Jacobjával készült interjú.
Több generáció kedvence lett az utóbbi időben Józan László: a Dzsungel könyvétől a Barátok köztön, a Tartuffe-ön, a Hegedűs a háztetőn előadáson át Az Őrült Nők Ketrecéig a lehető legszélesebb repertoárt játssza be, látható filmben, tévében, színházban.
Mi a különbség egy színész számára a színház és a tévé között?
A Vígszínházban játszom, ahol ezer ember ül le estéről estére, és ha azt szeretném, hogy a néző mindent lásson, akkor egy picit nagyobb mozdulattal, mimikával, gesztussal dolgozom. Kamera előtt pedig legalábbis törekszem arra, hogy nagyon finoman játsszak, hogy ne legyek sok. Sokat forgattam az egyetem alatt, de hozzá kellett szokni ehhez, és hát mesterség szempontjából is nagyon-nagyon hasznos tapasztalat, hogy napi szinten, heti három-négy alkalommal állok kamera elé. Folyamatosan tanulok, napról napra újabb és újabb dolgokat tanulok meg a forgatás közben a kollégáimtól. Fél éve forgatok velük, így jól összebarátkoztam néhány emberrel. Nagyon szeretjük egymást, azt gondolom én legalábbis.
Hogy kerültél a Vígszínházba?
2005-ben vettek fel az egyetemre Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályába, és a negyedik évben a Vígszínházhoz mentem gyakorlatra. Akkor valahogy egyértelmű volt, hogy oda is szerződöm, így tulajdonképpen 2008 óta vagyok a társulatban. Játszom kisebb-nagyobb szerepeket, mindenfélét. Tavaly felhívtak a Pinceszínháztól, ahol két szerepet is el tudtam játszani. Nyár óta pedig az Átriumban is játszom, Az Őrült Nők Ketrecében, úgyhogy a tavalyi évem jó sűrű lett, és nagyon jól sikerült.
Van olyan szereped, ami igazán közel áll hozzád, amiben tényleg úgy érzed, hogy ez te vagy?
Nagyon szeretem a Dzsungel könyvében Mauglit, nagyon szeretem a Pinceszínházban a Tartuffe-öt, nagyon szeretem az Átriumban Az Őrült Nők...-ben Jacobot, a Vígben a Hegedűs a háztetőnben Mótelt... Igen, vannak ilyen szerepeim, amire a szokottnál is nagyobb örömmel megyek be estéről estére.
Egyre több Alföldi-előadásban játszol.
Egyszer Robi eljött nézni egy előadást a főiskolán, aztán valahogy eszébe jutottam az István, a királynál, és onnantól kezdve valóban egyre több rendezésében, most négy előadásában játszom.
Hogy néz ki egy napod?
Ha forgatok, akkor reggel 6-kor kelek, forgatás van úgy fél 10-ig, majd visszajövök próbálni a színházba 2-ig, aztán visszamegyek délután még forgatni. Este pedig bejövök még játszani vagy próbálni. Ez egy húzósabb nap... Ha nem forgatok, akkor 10-től 2-ig próbálok, 6-tól 10-ig próbálok, illetve játszom este. Ez is változó...
A teljes interjút ITT olvashatják.
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar.
De ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te — és ketten együtt.
Forrás, szöveg: Átrium Film-Színház, Puska Klári, fotók: Puska Judit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.