Október 20-án mutatták be a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry színpadán a harmadéves prózai színész osztály A brémai muzsikusok alapján készült zenés mesterség vizsgáját. Az osztály zenés mesterség tanárával és az előadás rendezőjével, Kocsis Gergellyel beszélgettünk rémisztően üres A4-es papírokról, csoportdinamikáról és arról, mi történik, ha kilépünk a biztonságos bizonyosságból.
Fotók: Deák Barbara
Hogyan dolgoztál eddig zenés mesterség tanárként a Máté-Dömötör osztállyal, és miben más ez a mostani munka?
Eddig, négy féléven keresztül heti egy alkalommal zenés mesterség órákat tartottam nekik. A brémai olyan szempontból más, mint az eddigi munka, hogy itt szimulálunk egy színházi helyzetet. Ez az első olyan melónk, amikor végigcsinálunk egy próbaidőszakot, minden nap próbálunk. Elméleti óráik és egyéb készségóráik vannak délelőttönként a színészeknek, csak az ún. mesterség-rendszer nem heti, hanem éves tagolásban megy le, tehát most október huszadikán a velem való munkának számukra vége. Leszámítva, hogy bejárok majd előadásokra és igyekszem karban tartani és fejleszteni A brémait. Remélem, sok alkalmam lesz rá.
Hogyan kezdtetek el dolgozni?
Az előző négy félév alapján kezdettől fogva nagyon bíztam az osztály általam már ismert kreativitásában, ezért - nagyon nagyképűen -, mindenféle részletes koncepció nélkül találkoztunk szeptember kilencedikén. Azt, hogy A brémai muzsikusok legyen az anyag, egy szűkös pályázati határidő miatt két nap alatt kellett eldöntenünk Radnai Annamáriával, az előadás dramaturgjával, de az történt, hogy akkor szerettük meg igazán ezt az anyagot, amikor elkezdtünk vele foglalkozni.
De akkor még nem volt kész szöveg...
Nem. Megkértem mindenkit, hogy olvassák el ezt a mesét. Nyár elején már tudtuk, hogy ezzel foglalkozunk majd, így mindannyiunknak külön-külön volt pár hónapja, hogy emésztgesse, gondolkozzon rajta. Annamarival aztán két oldalban leírtunk egy lehetséges történetvázat, és ezzel kínáltuk meg az osztályt. Mint minden olyan próbafolyamatban, ahol nincs fix példány, természetesen nem pontosan az van most a színpadon, amit akkor kitaláltunk. Az általunk megírt szinopszis mentén kezdtünk próbálni, pár hétig azzal a rémisztő körülménnyel, hogy a szövegkönyvünk egy üres A4-es lap. Már az osztály második ötlete eltért a mi verziónktól, olyasmi volt, amire mi egyáltalán nem gondoltunk. Innentől kezdve a diktatúránk csak abban nyilvánult meg, hogy akkor szóltunk bele a történet alakításába, ha azt éreztük, hogy egy ötlet semmilyen módon nem kapcsolódik az „üdvös” történetvezetéshez. Szóval ez a szöveg, ez az előadás legnagyobbrészt az osztály munkája, ami arra volt gyakorlat, hogy megtapasztalják, hogyan lehet létre hozni negyven nap alatt a semmiből valamit.
Hogy alakult ki az előadás zenéje?
Kovács Adrián és Mátyássy Szabolcs fiatal zeneszerzők a nulladik pillanattól együtt dolgoznak ezzel az osztállyal. Eddig csupa olyan zenés vizsgát csináltunk együtt, ami mások zenéjéről szólt, vagy mások zenéje szerepelt benne. Azt gondoltuk, ha a semmiből csinálunk előadást, teljesen egyértelmű, hogy ők szerezzenek hozzá zenét, mert eddig is nagyszerűen dolgoztak az osztállyal. Különösen szép körülménynek tartom, hogy a dalszövegeket is egy iskolatárs írta, Vecsei Hasi Miklós. Napról napra modulált, hogy melyik helyzetben pontosan milyen dal kell, sokáig nem tudtunk biztosat mondani arról, milyen helyzet szüli, milyen szituációban hangzik el, ezért bizonyos dalok bravúrosan rövid idő alatt születtek.
Te elképzeltél egy zenei világot, vagy ennek a megalkotását a zenészekre bíztad?
Én szabad kezet adtam, mert a bizalmam határtalan, és - mivel magam is bizonytalan voltam - semmit nem mondtam meg előre konkrétan. Bizonyos dolgokat kizártam, hogy mi felé nem szeretnék elkalandozni, vagy mi az, ami engem nem érdekel. Nem akartam stílparódiákat, nem akartam érzelgősséget, nem akartam édeskedést és negédességet, nem akartam, hogy csilingeljen a zene. Nem éppen zenei kifejezéssel élve valami dögre vágytam, ennyit javasoltam a partvonalról.
Mi volt fontos számodra ebben a történetben?
Azt hiszem, mint minden mesének, A brémainak is nagyon sok köze van az ember működéséhez, lélektanához, idegi összetételéhez, minden, amit Grimmék írtak, az emberről szól, hiába kakasok vagy szamarak a szereplői. Persze a történetvezetésben, a jelenetek kitalálásában alkalmaztuk pl. azt a köztudomású hiedelmet, hogy a kutya és a macska örök ellenségek. Vagy ott az együgyűnek tűnő szamár, de mégiscsak ő jelöli ki az úticélt: Bréma. Vagy, hogy a patkányok és a görények sem kedvelik egymást (később tudtam meg, valaki mondta az osztályból, hogy vannak az interneten olyan videók, amiken valóban összeeresztenek egy görényt és egy patkányt, és, hogy ezek igen-igen nagy verekedésbe bonyolódnak, ha összetalálkoznak). Véletlenül a színpadunkon is így alakult. Mi a görényekkel helyettesítettük az eredeti mese rablóit, nem szerettük volna, ha ennyi állat között szerepelnek emberek a történetben. És, ahogy a mesében, itt sem bocsáthatunk meg annak, aki gyilkol.
A brémaiban az embertől függő állatok ébrednek rá, hogy a szabadság sokat ér, de önmagában nem minden, ők, akik ólban születtek és mindig megkapták napi háromszor a kukoricadarát, a villanypásztoron túl ébrednek rá, hogy pl. képtelenek ellátni magukat. Aztán kérdés, hogyan tudnak ők együtt boldogulni. Az volt a vágyunk, hogy a csoportdinamika jelenetről jelenetre más legyen. Mindig más adja fel, mindig más az, aki továbblendíti a keresést. A véletlenül összekovácsolódó állatok közötti egység a történet során fokozatosan születik meg.
És mi van a villanypásztoron túl?
A villanypásztoron túl a mi előadásunkban Bréma van, és ezt a sutácska képzeleti feladványt mindenki másképp oldja meg. Ha jól csináljuk az előadást, talán mindenki kicsit belegondol, és remélem, mindenkinek lesz valami ott, túl a villanypásztoron.
És neked mi Bréma? Egy hely, ahol ráébredünk, hogy tudunk együtt zenélni?
Nekem? Jelen pillanatban csak ezt a választ tudom adni: Bréma nekem most az, hogy hétfőn jól sikerüljön ez a vizsga.
Készítette: Varga Zsófi
Fotók: Deák Barbara
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.