Rétfalvi Tamás: "A színház elsőrendű feladata a gondolkodtatás"

„A világban most jelen lévő vizuális kultúra igazából lefárasztja az embereket – észre sem veszik –, és nem befogadóak már a gondolkodásra” – fogalmazott Rétfalvi Tamás, a Radnóti Színház színésze a gépnarancs.hu-nak.

A színház  legutóbbi bemutatója, a fizikai színházi eszközeivel élő Oresztész főszerepét játszó Rétfalvi Tamás az előadás kapcsán elmondta, nagyon vágyott arra, hogy a rendezővel, Horváth Csabával dolgozzon. “Nyaranta tánc workshop-okra járok: a hip-hoppal kezdtem, majd folytattam egy spanyol táncos-koreográfus táncműhelyével, tíz hónapja pedig intenzíven edzek: heti öt alkalommal az úgy nevezett ADD-t űzöm, ami a helyváltoztatás művészetének francia rövidítése. (…) Csaba a munkafolyamat elején mondta, hallott arról, mit sportolok, s ez egy jó tér, itt lehet ezt csinálni – nem gondolom? Azt mondtam, igen, lehet!” – árulta el Rétfalvi Tamás.

Arról, miként döntötte el, hogy színész lesz úgy nyilatkozott: “Az általános iskola után – amikor több osztálytársam elment Pécsre vagy Győrbe táncolni –, én nem gondoltam magamat ehhez igazán ügyesnek. Sosem voltam annyira hajlékony – persze akkor még lusta voltam nyújtani –, és azt gondoltam akkor, 14-15 évesen, hogy már késő lenne komolyan foglalkozni a tánccal. Viszont rájöttem, hogy színpad nélkül nem tudnék élni: óvodától kezdve folyamatosan színpadon voltam. A színészet gyerekkorom óta érdekelt. (…) A színpadon lévő rendszer izgatott, amiben én valami olyasvalamiről gondolkodhatom, amiről egyébként, a saját életemben nem feltétlenül gondolkodnék. Azt azonban, hogy mindez mivel jár, hogy valaki eljusson oda, hogy tudjon működni egy ilyen dologban – arról halvány fogalmam sem volt. Ahogy lassan megismertem, rettenetesen sok csalódáson mentem keresztül, de ez nem kivételes dolog”.

A kérdésre, hogy lehet becsalogatni a mai embereket a színházba, úgy felelt: “Ez nehéz ügy. Amióta megjelent a média, a tévé, a tucatfilmek, azóta nagyon nehéz, mert az ember a vizualitásban él, és a színház elsősorban nem látványélmény. Az Oresztész például egy átlagos előadáshoz képest sokkal látványosabb, ezért remélem, hogy középiskolai osztályok is jönnek majd megnézni. S ha látnak ilyet, esetleg kinyitja a szemüket, hogy így is meg lehet közelíteni egy témát. A látványról nem leszoktatni kellene az embereket, hanem megértetni velük, hogy a színházban elsősorban gondolkodás van és szituációk, nem pedig robbanó autók, lézerpisztolyok és több liternyi vér. Egyszer olvastam egy cikket, hogy amikor még nem volt tévé meg internet, egy ember naponta hozzávetőleg 1200-1500 képet (festményt, fényképet) látott, a mai világban pedig több tízezer képet látunk naponta. A világban most jelen lévő vizuális kultúra igazából kifárasztja az embereket – észre sem veszik –, és nem befogadóak már a gondolkodásra. Mert be lehet csábítani egy embert a színházba, de nem biztos, hogy rá tudja venni az agyát a gondolkodásra” – vélekedett Rétfalvi Tamás.

A teljes interjút itt olvashatja.