Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész rövid, súlyos betegség után november 4-én otthonában, szerettei körében elhunyt - tudatta a család kedden.
fotó: hvg
Margitai Ági "mindig megújulásra képes tehetsége, szakmai alázata, varázslatos nőiessége és kifogyhatatlan energiái közel hatvan éven át szolgálták a magyar színház- és filmművészetet" - írták.
Margitai Ági pályájáról:
A színésznő 1937. július 12-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1958-ban pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ahol 1962-ig játszott, majd egy-egy évadot a kecskeméti Katona József Színházban és a Petőfi Színházban töltött.
A Miskolci Nemzeti Színháznak 1965 és 1968 között volt tagja, 1968 és 1970 között a Mikroszkóp Színpadon lépett fel. A Szegedi Nemzeti Színházban két évadot töltött majd a József Attila Színházban játszott 1972-től 1978-ig.
A színésznő 1978-1982 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, ahol Pál István rendezővel dolgozott, hatalmas szerepeket játszott, például a Tangó, a Nem félünk a farkastól és a Koldusopera című darabban.
Margitai Ági 1982 és 1990 között a Mafilm társulatának volt a tagja, 1990-től pedig újra a Miskolci Nemzeti Színházban lépett színpadra. 1992 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. 1999-től a Győri Nemzeti Színház foglalkoztatta, később szabadúszóként dolgozott.
Energikus, színes egyénisége, jellegzetes hangja drámai és vígjátéki szerepekben is kitűnően érvényesült. Óriási életművében megtalálható a Pygmalion Elizája, Anna Frank, a Ványa bácsi Szonyája és Stuart Mária, a Koldusoperának minden női főszerepét eljátszotta. Az Egy szerelem három éjszakája című darabban ő volt az első Júlia, eljátszotta Füst Milán Máli nénijének címszerepét. A Kamondi Zoltán rendezte miskolci Saloméra a legjobb női alakítás díját kapta meg 1995-ben.
Sokat dolgozott Pál István, Fehér György, Sándor Pál és Novák Eszter rendezővel. Legnagyobb filmszerepét a Radványi Géza rendezte Circus Maximusban (1980) játszotta. Filmjei között van a Sándor Pál rendezte Herkulesfürdői emlék (1977), a Szabadíts meg a gonosztól (1979), a Ripacsok (1981), a Szerencsés Dániel (1983) és a Gazdag Gyula rendezte Elveszett illúziók (1983).
Az utóbbi évek nagynevű fiatal rendezői is szívesen dolgoztak vele. Alföldi Róbert Nyugalom (2008) és Kocsis Ági Pál Adrienn (2010) című filmjében is szerepelt, utolsó filmszerepét Török Ferenc nemrégiben bemutatott, Senki szigete című alkotásában játszotta.
Margitai Ágiról saját szavaival:
Felvételi: Szerencsésnek tartom magam. Azért is, hogy intenzíven tudok élni, azért is, ahogyan a pályám alakult. Lekéstem a főiskolai felvételit például: a színészhallgatók rábeszélésére megkértem Básti Lajost, hogy hallgasson meg. Kőmíves Kelemen balladáját mondtam - én, a pesti lány mindenféle rámragadt tájszólásban, de neki tetszett az, ahogyan beszéltem, ahogyan léteztem, így ajánlására mégiscsak fölvettek.
Bohócság: Fiatal koromban bohócarcúnak neveztek, mások finomkodva elrajzolt arcot emlegettek. Még Giulietta Masinához, Fellini feleségéhez és örök hőséhez is hasonlítottak. Azt hiszem, ehhez hozzájárult első igazi filmszerepem is, az 1967-es Fiúk a térről, Szász Péter rendezése, ahol Zsizsi figuráját kaptam meg. És büszke voltam arra, hogy bohóc lehetek: ilyen a gumiarcom, a mimikám, különösen filmen vigyáznom is kellett, nehogy túl soknak tűnjék a játékom. Azt hiszem, mára már kinőttem a bohócságból, már nem ilyen szerepeket játszom.
Kíváncsiság: Ha úgy éreztem, hogy valaminek eljött a vége, akkor mindig továbbálltam. Mindig óriási volt bennem a kíváncsiság. Nem szoktam félni a bizonytalantól, és sosem akartam benne maradni semmiben, ha már nem érdekelt. Ez nem az a szakma, ahol az ember ücsöröghet a korábbi sikerein. De értelme sem lenne, ha elveszítem az érdeklődésemet, akkor már türelmetlen vagyok, és nem működik az egész.
Divat: Jobb, ha többször jön divatba az ember, mint ha egyszer kimegy belőle, de nagyon.
fotó: stekoart
Munka: Soha életemben nem voltam magammal annyira megelégedve, hogy később ne találtam volna valami kivetnivalót a játékomban. Mindig dolgozom azon, hogy egy kicsit jobb legyen az alakítás. Tökéletes persze nincs, úgyhogy tudom, itt is van még adósságom.
Feldolgozás: Minden művész felhasználja az átélt élményeket. Ezt nem lehet megúszni. Feldolgozásra kerülnek a nyomasztó, rossz élmények. Ezek "kibányászódnak" belőlem, amikor éppen próbálok, játszom.
Halálosan érzelmes: Na de erre nem lehet rápakolni, mert hányva fakadok. Ne én bőgjek, hanem a néző. Ugyebár. Miközben persze nagyon is érzelmes csaj vagyok. Mindig is az voltam. Még Brechtet is úgy játszom. Hiszen ő is csak egy érzelmes muki volt. Azért, mert úgy csinált, mintha nem az lett volna!? Ott van a Kurázsi mama! Hát akármekkora egy rohadt állat, csak bele kell dögleni. Azt érzelmek nélkül nem lehet megúszni. Eljátszani meg pláne nem.
Vajas kenyér: Én egy érzelmes, de kemény nő vagyok, aki néha a kelleténél is őszintébb. És az elvártnál jóval kevésbé diplomatikus. Ezen például már nem tudok és nem is akarok változtatni. Ahogyan azt is szeretem magamban, hogy annyira érdekel a másik ember. Persze ahogyan magamat, úgy másokat is kritikával kezelek – de ez nem változtatja meg a szeretetemet. Nagyon impulzív vagyok, és ez néha bizony kellemetlen, hiába vezet engem a jószándék. Volt, hogy egy rendezőnek keményen szóltam vissza, azt hitték, ez indulat, pedig csak alkati sajátosság. A párom szokta mondani, hogy néha telefonbeszélgetéseimet hallgatva azt hiszi, valami elképesztő tragédia történt, pedig csak leesett a vajas kenyér…
Forrás: Színház.hu, jobb-ha-tobbszor-jon-divatba-az-ember, MTI, HVG
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.