Georg Büchner utolsó, befejezetlen szövegét, a Woyzecket dolgozta fel a celldömölki Soltis Lajos Színház, Kárpáti Péter kortárs Akárkijét pedig a Kassai Thália Színház előadásában láthatja a budapesti közönség novemberben.
Röviden az előadásokról:
Soltis Lajos Színház: Georg Büchner: Woyzeck
NOVEMBER 14. 20:00
Woyzeck a kisember, a közlegény, a legapróbb egység a társadalmi mértékrendszerben. Élete szegénység és kiszolgáltatottság. Gyereke van Marie-tól az egyház áldása nélkül. Borotválja a kapitányt, vesszőket nyes a cserjésben. Rendesen végzi a szolgálatát, az ebédpénzt az asszony kapja. A doktor általa készül megfejteni, miként hasítható ketté az emberi tudat. Marie a jóképű katonákról énekel. És jön a borsó, szomszédasszony, tamburmajor, bibliai hallucinációk, borsó, kikiáltó, asztronómus ló, félrelépés, borsó, kocsma, borotválás, zsidó, borsó és már minden halott.
Fotó: Benkő Sándor
Büchner befejezetlen munkája, a Woyzeck megtörtént bűnesetek alapján íródott. Az 1810-es és 20-as években J. C. Woyzeck és D. Schmolling ügyét széleskörű érdeklődés kísérte. Az orvosi szakvélemények, illetve a peranyag nyilvánosságra hozása pedig alapot teremtett Büchner számára egy dokumentarista ihletésű, mégis költői dráma megírására. A mindössze 23 évesen elhunyt géniusz írói életművét lázas sietségben három év alatt alkotta meg. Büchner feltehetőleg utolsó hónapjaiban is dolgozott befejezetlen drámáján.
A celldömölki Soltis Lajos Színház ifjú alkotógárdája már nem teljesen ismeretlen a budapesti közönség előtt. A számos mesejáték mellett olyan rendhagyó előadásokkal váltak ismertté, mint a Somogyi István által rendezett Csongor és Tünde, a Katona Imre nevével fémjelzett A végzetes szerelem játékai, vagy mozgásszínházi előadásaik, az Álomevők és a Menedék. Legújabb előadásuk a szürrealista dráma egyik legismertebb gyöngyszemének feldolgozása.
Kassai Thália Színház: Kárpáti Péter: Akárki
NOVEMBER 17., 18. 19:00
Kárpáti Péter Akárki című moralitásjátékát 2013 decemberében mutatta be a Kassai Thália Színház. Az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb magyar drámaírójának egyik legkiválóbb, legidőtállóbb művéről van szó. Kárpáti egyszerre egy konkrét kortársunk mindennapi, hétköznapi történetét meséli el, de ezt a sorsot ki is tágítja, és egyetemes tapasztalássá teszi. Nemcsak egy akár az utcai forgatagból, bármilyen hivatalból, a környezetünkből ismerősnek tűnő, hús-vér személyről, de a középkori moralitás műfajából kölcsönzött alaptípusról, egy Akárkiről van szó.
Fotó: Tóth Emese
Egy emberről, akit váratlan életpillanatában meglátogat, felkeres a halál és arra kényszeríti, vessen számot az életével, nézzen vissza, vegye észre, tudatosítsa, hogyan élt eddig és próbálja meg rendezni viszonyait, kapcsolatait, tegyen rendet, válaszolja meg a nagy kérdéseket, ki is ő, mit ért el, mit hagy maga után? Kárpáti Péternél ráadásul az Akárki egy nő: slampos, magát elhanyagoló, elvált asszony, aki megtudja, hogy halálos beteg.
Megretten és természetesen hirtelen fontos lesz neki minden, mit addig elhanyagolt, egyszer csak tisztázni akar és tisztán látni, rádöbben, milyen üres is volt eddig az élete, mennyire nem figyelt oda sem másokra, sem magára, valami hideg, mechanikus rendnek engedelmeskedve teltek a mindennapok. Tulajdonképpen semmi más nem történik, csak éli az életét, azt az életet, melyet eddig sem tudta, hogyan kell élni, de most már tudni szeretné.
Forrás: MU Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.