Az Örkény Színház igazgatóját többek közt az Übü király legújabb premierje kapcsán kérdezte a Ványa bácsi blog. Lapszemle.
"Először is azért vettük elő, mert nem hasonlít semmire. Nagyon színpadias, és nagyon szokatlanul az. Aztán, mert laza szerkezetű, és az elmúlt években sok szigorú dramaturgiájú darabot rendeztem, tehát hiányzott ez a felszabadító, képzettársításokat, túlzásokat, vegyes gesztusokat igénylő kötetlenség. Aztán azért, mert Csuja Imre és Kerekes Éva csodás Übü papa és Übü mama lehetnek, mert tudásuk és alkatuk szerint el tudják játszani ezt a két bizarr, mitikus alakot. Aztán, mert Jarry műve egy középiskolai diáktréfa- sorozaton alapul, ennek hangvételét őrzi, és ehhez nagyon energikus, fiatalos, rengeteg szereplőt felvonultató színpadi masinériához csak ebben az évben lehet kikérni és megkapni a Színművészeti Egyetem negyedéves osztályát. Aztán azért, mert alkalmasnak találtam a darabot szabadtérre is, a nyári szentendrei bemutatóra. Aztán azért, mert az évadba nagyon kellett egy röhögtető darab, és ez nagyon eredeti módon teljesíti ezt, mindig borzongunk és háborgunk a saját jókedvünkön" - válaszolta Mácsai Pál arra a kérdésre, miért vették elő Jarry darabját.
Fotó: Huszti István, index.hu
Arra a felvetésre, hogy a bemutatónak van-e köze a politikához, Mácsai így felelt: "A színház sokkal-sokkal komplexebb dolog annál, hogy politikai üzenőfal legyen. Mi színdarabokat mutatunk be, amelyeknek rengeteg felülete, vetülete, bonyolult összefüggésrendszere van, főként érzelmi síkon. Az előadás is érzéki élmény, akció, és kép és hang, és zene és mozdulat, és személyiségek és helyzetek konfliktusainak sűrűsége, és a nézőtér mágikus együttjátszása a színpaddal. Így aztán, ha az adott színdarabnak éppen van politikai, közéleti rétege is, akkor természetesen az is együtt fénylik a többivel, már ha a szöveg tisztességesen van elemezve. De a színház dolga nem egyes kiragadott felületek polírozása, hanem az egész megértése és megérzékeltetése" - fogalmazott a direktor.
Mácsai Pál az interjúban elmondta, az Örkény terében tulajdonképpen kétféle színházat lehet csinálni. Az egyik egy "szórakoztató kisszínházszerűség", amilyen a Madách Kamara volt évtizedekig, a másik pedig a művész színházi megközelítés, vagyis a prózai drámaszínház, amilyen ez a színház eredetileg, még a háború előtt volt.
"Én tizenhárom évvel ezelőtt az utóbbit választottam, mert ez érdekel, és ehhez értek, ha egyáltalán. Ezzel a döntéssel tehát megtörténik egy alapvető tájolás, eleve lemondunk darabtípusokról, első sorban a bulvárról, és igent mondunk másokra. Az évadoknak aztán van egyfajta egészséges alaprajza. Műfaji egyensúlyt kell tartani, a tragédiák és komédiák, valamint számtalan átmenetük között. Egyensúlyt kell találni a kortárs és régebbi darabok, és a magyar és külföldi szerzők között. Érzékelni kell, mi van műsoron a város többi színpadán, itt is vannak szempontok darabok és szerzők mellett vagy ellen. Ugyanilyen fontos, vagy még fontosabb, hogy mi történik tizennyolc színészünk pályájával, mit kellene éppen játszaniuk ahhoz, hogy kicsiszolhassák a színészetük új felületeit, vagy ne koptassák túl a régebbieket" - hangsúlyozta Mácsai Pál.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.