Viktor Rizsakov: „A színháznak már meg kellett volna halnia”

„Magyar” rendezővé lett a legendás moszkvai Művészszínház társulatának tagja, Viktor Rizsakov, hiszen ötödször dolgozik magyar színpadon. Ezúttal a Nemzetiben az Éjjeli menedékhelyet rendezi Törőcsik Marival, Tompos Kátyával, Trill Zsolttal. A színházról vallott gondolataiból olvashatnak válogatást.

Mi a színház?

A színház nem a valóság, hanem egyetemes játék. A rendező nem kárhoztathatja arra a nézőt, hogy csak a sötétben kukucskáljon. Az előadásnak nem a színpadon kell megtörténnie. Az izgat, azon dolgozom a színészekkel, hogy a néző a történetek résztvevőjévé váljon, hogy minden az ő fejében, szívében játszódjon le…

Választ keresünk

A színháznak már meg kellett volna halnia. Az embernek már ki sem kell otthonról mozdulnia élményekért. Minden kéznél van: filmek, tévé, internet. S hogy miért járnak mégis sokan színházba? Mert a színház a találkozások helye, ahol a nézők is, az alkotók is ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ. Szükség van-e rám a világban? Létezik-e Isten? Mi is az a titok, amitől mindenki retteg: a halál?

Minden „csak” szerep

Egész életünkben szerepeket játszunk, a társadalomban betöltött helyzetünknek megfelelően az apa, az anya, a tanár, a rendező, a színész, az alkalmazott, a főnök szerepeit. A színházban azonban megszabadulhatunk ezektől, mert a színészek veszik őket magukra. De vajon nézőnek lenni nem szerep? Mikor önmaga hát az ember?

A boldogságról

A világban gyerekek halnak meg, háborúk dúlnak, békésebb helyeken is sok a betegség, a szegénység, a testi és lelki nyomorúság. Ezzel szemben a színház az a tér, ahol a szeretettelenség szeretetté, a boldogtalanság boldogsággá válik. Ha megtörténik az előadás, akkor boldogan távozik a néző akkor is, ha fájdalmas, szomorú előadást látott – mert igaz és hiteles volt.

A magyar színészről

Az a benyomásom, mintha a magyar színházban a színészek nagyon stabilan állnának a földön, ami azonban nem zavarja őket abban, hogy meglegyen bennük egyfajta költőiség is. Mintha a magyar színészeknek a feje, miközben a földön járnak, magasan a felhők felett lenne.

A rendezésről

A rendezés egy olyan bonyolult partitúra létrehozását jelenti, amelynek a hang, a fény, a zenei és színészi gesztusok összehangolásával létrehozott terében a szöveg áll az első helyen, mert a szó az, ami végtelen. Mint Bruegel a festészetben, amely többsíkú élményt nyújt. A színházi tér nem horizontális, hanem függőleges. Alapja pedig – a szó. És az új szöveg számomra az a szöveg, amely visszavezet bennünket örökérvényű fogalmakhoz.

Az újításról

Azt kutatom, hogyan lehet az élet legfontosabb kérdéseiről – hiszen mindig ugyanarról beszélünk – hitelesen szólni. Gondoljunk a szerelemre! Egy nőnek mindig másként kell azt mondani: szeretlek. Különben még azt gondolja: na, ezt már hallottam! Hát így vagyok én az újítással.

Törőcsik Mariról

Azért választottam Törőcsik Marit Luka szerepére az Éjjeli menedékhelyben, mert ő Törőcsik Mari, és szeretnék vele kapcsolatban lenni. Már a létezésének puszta ténye is nagy öröm: olyan hatalmas színházi tudás és mély életbölcsesség birtokában van, ami sok kérdésünkre választ ad...

Az éjjeli menedékhelyről

Azért játsszuk el Gorkij drámáját, hogy felszabaduljunk, hogy megmentsük magunkat. Amiért a hívő ember imádkozik, azért játszunk mi is. És hogy a világról alkotott eltorzított képet ismét valódivá, reálissá tegyük. Nagyon gyorsan megszokja a szemünk korunk virágzónak látszó, de álságos, hamis fogyasztói világát. Egy jó előadás azonban képes a látásunkat ismét tisztává tenni, hogy általa újra érzékelni tudjuk a valóságot.

Védtelenek vagyunk

Mostanra az egész világ menedékhellyé változott. A mi szegénységünk nem anyagi, hanem lelki. Mindnyájan védtelenek vagyunk a korszellemmel szemben. Hiába keressük az igazságot a nagy fenyegetettségben, amit a pénz uralma jelent. Elveszettek vagyunk, mint Kafka Kastélyának szereplői.

Névjegy

Viktor Rizsakov Sztanyiszlavszkij-díjas rendező és színházpedagógus, az orosz színházi élet emblematikus alakja. A legendás moszkvai Művész Színházban dolgozik, az orosz főváros egyik befogadó színházát, a Mejerhold Központot irányítja, Szentpéterváron fesztivált szervez.

A Kiszlorod (Oxigén) elnevezésű színházi mozgalom elindítója, sokan „az új orosz dráma rendezőklasszikusának” is nevezik. Rizsakov Magyarországon először a debreceni Csokonai Színházban rendezett, a Nemzetiben is látható Fodrásznő című előadás számos fesztiválon járt (POSZT, Minszk, Sepsiszentgyörgy, Kijev).

Debrecenben rendezte a vihar.pous.post Osztrovszkij nyomán készült,és sikerrel szerepelt a pilseni fesztiválon. Két Művész Színház-beli rendezése volt látható a Nemzeti Színház fesztiválján, a 2014-es MITEM-en. A Nemzeti Színházban 2014. november 8-ától látható Rizsakov rendezésében az Éjjeli menedékhely.

Rizsakov két alkalommal tartott nemzetközi mesterkurzust színészeknek a Kaposvári Egyetem Színház Intézetében Vidnyánszky Attilával és Nagy Józseffel.

(Forrás: debreceni Csokonai Színház, Nemzeti Színház, MTI, Népszabadság.

Szerzők: Király Nina, Kornya István, Kozma András, Lukácsy György)

FOTÓK

Vitkor Rizsakov az Éjjeli menedékhely próbáján a Nemzeti Színházban

Fotók: Eöri Szabó Zsolt