Zeneileg és dramaturgiailag is nagy kihívást jelentett a József-legenda új színrevitele - mondta Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, aki Richard Strauss egyfelvonásos balettjét a mai kor nézője számára értelmezi át a Művészetek Palotájában november 12-én és 13-án debütáló előadásban.
Száz évvel ezelőtt született műről van szó, amely dramaturgiailag és zeneileg is nagyon erősen a régi balett hagyományokat idézi - fogalmazott a koreográfus. Hozzátette: "Egy kortárs koreográfiának rendkívül nehéz alkalmazkodnia ehhez a nagyon szecessziós, burjánzó, dallamos zenei világhoz, és dramaturgiailag is nagyon sok mindenhez hozzá kellett nyúlnom ahhoz, hogy a meglévő helyzetek, szituációk valamiféle plusz izgalmat és tartalmat adjanak a mai néző számára".
Juronics Tamás koreografál (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)
Juronics Tamás szerint egy zeneszerzőre való emlékezésnek méltó és remek módja egy ehhez hasonló darab előadása, ám saját repertoárban nehéz lenne ilyen művet játszani. A koreográfus szerint a Strauss-mű eltér a bibliai történettől, s ő maga sem kíván historikus szemlélettel élni. A mindössze fényképekből ismert, eredeti koreográfia egyetlen formai eleme sem fog visszaköszönni a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusokkal közös új produkcióban - tette hozzá.
Mint elmondta, nagyon letisztult darabra készül. A Müpa színpadi részének egészét fehér selyembe fogják csomagolni és a táncosok ebben a teljesen letisztult térben fognak mozogni, hogy a közönség minél jobban láthassa őket és semmi se vonja el a figyelmet a történet fő száláról.
Juronics Tamás koreografál (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)
A koreográfus szerint a téma és a zene adottsága miatt a táncosok és a zenészek eleinte külön próbáltak. Az igazi közös munka november 6-án, csütörtökön kezdődött a Müpában, a zenei tempók összehangolásával és a táncosok rendelkezésére álló tér bejárásával. A darab főbb szerepeiben Horváth M. Gergőt (József), Zsadon Flórát (Potifárné), Czár Gergelyt (Potifár), Juronics Tamást (Angyal) és Csetényi Vencelt (Dudu) láthatja a közönség. A húsz főre kiegészült Szegedi Kortárs Baletthez a Magyar Táncművészeti Főiskola negyven növendéke is csatlakozik a színpadon.
Juronics Tamás szerint a történetmesélés, a cselekményes balettek mára kicsit kimentek a divatból, pedig a tánc képes lineárisan elmondani olyan történeteket, amelyekből okulhat, és amelyek szereplőivel azonosulhat az ember. Szerinte a József-legenda pont ilyen darab.
Juronics Tamás koreografál (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)
A koreográfus felidézte, hogy a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Filharmonikusok mostani együttműködésének ötlete már több mint fél évvel ezelőtt megszületett, ám nem ez az első közös munkájuk. Nagyjából három évvel ezelőtt Bartók Béla A fából faragott királyfi és Sztravinszkij Orfeusz című darabján dolgoztak együtt: a táncjátékpárt annak idején a magyar zeneszerző születésnapjára rendezett esten mutatták be a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Legutóbb, idén májusban, Ravel Daphnisz és Chloé című balettszimfóniáján dolgoztak együtt: a közös produkció érdekessége volt, hogy a zenekar is megjelent a színpadon és szerves részét képezte a játéknak
.
Juronics Tamás koreografál (fotó: Tarnavölgyi Zoltán)
József és Potifárné bibliai történetét Hugo von Hofmannsthal, Strauss hűséges librettistája ajánlotta a komponistának balett-témaként. Bár Strauss kezdetben meglehetősen unalmasnak találta a szemérmes, istenkereső József alakját, végül mégis elkötelezte magát, amikor a sikerei tetőpontján lévő Orosz Balett vezetőjétől, Szergej Gyagilevtől felkérést kapott a mű megírására. A balett bemutatójára a közeledő háború árnyékában, 1914 májusában került sor a Párizsi Operában a szerző vezényletével.
A Müpa és az NFZ Strauss-sorozata 2011-ben a Daphnéval indult, 2013 márciusában a Capriccióval, majd októberben A hallgatag asszonnyal folytatódott. Ezt egy zenekari est követte, műsorán az Itáliából című szimfonikus fantáziával és Az úrhatnám polgár című zenekari szvittel.
November 12-én és 13-án a József-legenda előtt Richard Strauss utolsó nagyzenekari műve, a Japán ünnepi zene csendül fel a Nemzeti Filharmonikusok tolmácsolásában, magyarországi bemutatóként. Az alkalmi kompozíció a Japán Császárság fennállásának 2600. évfordulójára készült 1940-ben.
Forrás: MTI, facebook.com/SzegediKortarsBalett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.